Szeptember 5-7-e között Indonézia fővárosa adott otthont a 43. ASEAN-csúcstalálkozónak és a kapcsolódó, kötelező jogerővel nem bíró döntéseket elfogadó kormányközi találkozóknak, amelyeken a Szövetség 10 tagországának állam- és kormányfői (kivéve Mianmar, amelyik tagállam 2021-ben puccsal hatalomra került katonai vezetőinek részvételét felfüggesztették a Szövetség találkozóin) mellett többek között India, Japán, Dél-Korea, Ausztrália és Kanada, valamint az Egyesült Államok, Kína és Oroszország magas rangú tisztviselői vettek részt.
Az elmúlt kilenc hónapban Indonézia vezette a délkelet-ázsiai integrációt az „Az ASEAN számít: A növekedés epicentruma” mottó alapján. A mottó jegyében a nemzetgazdaságok fenntartható bővülése és politikai stabilitása kiemelt helyen szerepelt a jakartai napirendeken, a záróülésen mondott beszédében pedig Joko Widodo indonéz elnök felszólította az ASEAN-országokat, hogy az indo-csendes-óceáni régiót „a béke és a befogadás színterévé” fejlesszék. Az államfő egyúttal figyelmeztette a jelenlévő vezetőket, hogy a munka a csúcs eredményeinek dacára még messze nem fejeződött be.
A csúcs eredményei
A 43. ASEAN-csúcstalálkozó napirendje részint a 2023. május 10-11-én az indonéziai Labuan Bajóban (Kelet-Nusa Tenggara tartomány) megrendezett 42. ASEAN-csúcstalálkozón megkezdett programot követte. Azon napirendek között szerepelt Kelet-Timor teljes jogú ASEAN-taggá válása, a mianmari politikai és humanitárius válság kezelése, az államközi együttműködések erősítése az emberkereskedelem megelőzése, a migráns és a halászati ágazatbeli munkavállalók jólétének javítása érdekében, illetve az egészségügyi szektorok és az elektromos járművek ökoszisztémájának fejlesztése terén, továbbá az ASEAN kapacitásainak megerősítése és a határokon átnyúló fizetési integráció megvalósítása.
Az alacsonyabb szintű előkészítő tárgyalásoknak köszönhetően a 43. csúcson az ASEAN és tagállamai számára új kooperációs lehetőségek és keretek kerültek közmegegyezéses bejelentésre. Néhány a partnerországokkal kötött fontos megállapodások közül:
– A zöld infrastruktúra fejlesztésével, az összekapcsolhatósággal, az energetikai átállással és a digitális gazdasággal kapcsolatos együttműködés előmozdítása.
– 100 millió USD finanszírozási kötelezettségvállalás Japán részéről az ASEAN Indo–Csendes-óceáni Kilátások (AOIP) végrehajtásának támogatására a Japán-ASEAN Integrációs Alap (JAIF) 3.0 révén.
– Japán átfogó összekapcsolhatósági kezdeményezésének jóváhagyása az ASEAN Indo-csendes-óceáni Fórumán (AIPF).
– Ausztrália 95,4 millió USD kezdeményezése az ASEAN-nal való kapcsolatai erősítésére.
A gazdasági kérdések mellett a 43. ASEAN-csúcstalálkozón a résztvevő felek megállapodtak abban is, hogy fenntartják és folytatják a mianmari politikai konfliktus megoldására irányuló erőfeszítéseiket. Indonézia idei ASEAN-elnöksége során mintegy 145 megbeszélést segített elő 70 érdekelt féllel a bizalomépítés és a mianmari konfliktus rendezése érdekében. A csúcson az ASEAN egy „trojka” mechanizmust is bevezetett a szituáció eredményesebb kezelése érdekében. További kiemelt napirendi témák voltak a Délkelet-ázsiai Nukleáris Fegyvermentes Övezet (SEANWFZ) keretének megőrzése, valamint az ASEAN Tengeri Kilátásai és az AOIP.
A házigazda Indonézia számára a csúcstalálkozó lehetőséget kínált az olyan nemzeti menetrendek előmozdítására is, mint az infrastrukturális beruházások, a határokon átnyúló fizetések, az elektromos járművek ökoszisztémája és a digitális gazdaság. Az ezekben a szektorokban tett kötelezettségvállalásokat azonban még konkrét megállapodásoknak kell követniük. A csúcson elhangzott regionális szintű bejelentések alapján pedig megállapítható, hogy ugyan az indonéz kormány hathatósan törekedett az egységteremtésre a Szövetség tagállamai között, és az ASEAN jelentőségének az előmozdítására a regionális tömörülésen belüli növekvő megosztottság közepette; a világátlagot meghaladó gazdasági növekedési ütemen túlmenően erősen kérdéses sikerült-e elérnie, hogy az ASEAN valóban számítson.
Fennmaradó problémák és nézeteltérések
A tanácskozások és a csúcs hangulatát számos geopolitikai kérdés megoldatlansága határozta meg, köztük Észak-Korea közelmúltbeli fegyvertesztjei és az arról szóló sajtójelentések, hogy fegyvereket fog értékesíteni Oroszországnak. Kína augusztus 28-án új térképet adott ki, amely továbbra is hangsúlyozza Peking igényét a Dél-kínai-tengerre, ami ellen az ASEAN-tag Malajzia, Fülöp-szigetek és Vietnám a csúcstalálkozó előtt hivatalosan tiltakozott. Emellett a kínai és a Fülöp-szigeteki tengeri erők, valamint a kínai és a vietnámi tengeri erők közelmúltbeli összecsapásai is növelték a regionális feszültségszintet; amire az is utal, hogy a találkozók közös nyilatkozatai közül egyik sem említi a dél-kínai-tengeri területi vitákat, amelyek létfontosságúak a blokk tengerparttal rendelkező tagjai számára. Maga az ASEAN Kínával folytatott megbeszélései a Dél-kínai-tengeri magatartási kódexről szintén nem értek el jelentős előrelépést a csúcstalálkozón.
Az ASEAN megerősítésére irányuló indonéz erőfeszítések aktív támogatása ellenére a tagok részéről megfigyelhető tendencia, hogy a regionális konszenzus kieszközlése helyett a kétoldalú megállapodások aláírását preferálják egymás között és a külső partnerországokkal is. Az ASEAN 2023-as elnökeként Indonézia azt remélte, hogy a csúcson a mianmari és dél-kínai-tengeri kérdésekre adott egységes válaszokkal a blokkot Délkelet-Ázsia domináns regionális fórumává és geopolitikai pólusává teheti. Mivel Indonézia Délkelet-Ázsia legnagyobb gazdaságával és népességével rendelkezik, a térség egyetlen képviselője a G20-ban, és a Szövetség de facto szektorális vezetője, nagyobb esélye volt a sikerre, mint bármely más ASEAN-tagnak. A többi ASEAN-tag ambivalens hozzáállása a határozott közös fellépéshez azonban megakadályozta, hogy mindkét cél megvalósuljon. Ennek eredményeképpen az ASEAN mint a regionális geopolitikai kérdések megoldására szolgáló fórum a csúcs során veszíthetett a hitelességéből.
Indonézia kormánya ezzel összefüggésben arra figyelmeztetett, hogy az ASEAN „közösség erejét egyik válság a másik után kérdőjelezi meg”, és az erősödő geopolitikai rivalizálás „nyílt konfliktushoz vezethet, amellyel térségünk kénytelen lesz szembenézni”. Következésképpen most már nem csupán elméleti kérdés, hogy a blokk képes-e újjáalakulni a konfrontáció új korszakára, ahogyan a hidegháború dinamikájában képes volt megalapozni magát, hanem az is, hogy honnan származhat az energia egy ilyen megújuláshoz.
A válaszadás stafétája most Indonéziától Laoszhoz került.
A gyorselemzést készítette: Szakáli Máté