Az Eurázsia Központ 2023/49. heti sajtófigyelése az eurázsiai térségről olyan régiókkal a fókuszban, mint a kelet-ázsiai, a délkelet-ázsiai, a belső- és közép-ázsiai, a közel-keleti és az oroszországi, valamint a posztszovjet térség. Legtöbbször eredeti nyelven igyekszünk figyelni az adott országok napi sajtóit
24. EU-Kína csúcstalálkozó
Idén december 7-én került sor a 24. EU-Kína csúcstalálkozóra, méghozzá Pekingben, 2019 óta ez volt az első személyes csúcstalálkozó a vezetők között. Az előző EU–Kína csúcstalálkozóra 2022. április 1-jén került sor videokonferencia keretében. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Josep Borrell főképviselő kíséretében képviselte az EU-t.[1] Az EU képviselői, két külön ülésen találkoztak Xi Jinping kínai elnökkel és Li Qiang miniszterelnökkel.
A csúcstalálkozó alkalmat kínált Kínával a legmagasabb szintű együttműködésre, valamint az EU és Kína közötti konstruktív és stabil kapcsolatok kialakítására. „Az EU és Kína közös érdeke egy stabil és konstruktív kapcsolat, amely a nemzetközi szabályokon alapuló rend tiszteletben tartásán alapul”, mondta Charles Michel elnök.
A csúcstalálkozón a megbeszélések az EU-Kína kapcsolatok helyzete körül forogtak, beleértve a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat, valamint a nemzetközi kérdéseket is. Az EU és Kína jelentős gazdasági partnerek, az EU Kínával szembeni kereskedelmi hiánya azonban csaknem 400 milliárd euró. Az EU ezért hangsúlyozta, Kínának egy kiegyensúlyozottabb gazdasági kapcsolat elérésére kellene törekednie, egyenlő versenyfeltételekkel és kölcsönösséggel. Az EU azt várja Kínától, hogy konkrétabb lépéseket tegyen az uniós befektetők és exportőrök piacra jutásának és befektetési környezetének javítása érdekében.
A vezetők között szóba került az Oroszország Ukrajna közötti konfliktus. Az EU vezetői elmondták, hogy az EU országai elkötelezettek amellett, hogy továbbra is erőteljesen támogassák Ukrajna népét és megismételték, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként Kínának különleges felelőssége van az ENSZ Alapokmánya alapelveinek betartásában és felszólították Kínát, hogy tartózkodjon attól, hogy halálos fegyvereket szállítson Oroszországnak, valamint megismételték, hogy mennyire fontos, hogy Kína segítsen megakadályozni, hogy Oroszország megkerülje a szankciókat. Az EU és a kínai vezetők a közel-keleti tragikus eseményekről is tárgyaltak. Az EU a leghatározottabban elítélte a Hamász Izrael elleni válogatás nélküli és brutális terrortámadásait. Az EU megismételte Izrael jogát ahhoz, hogy a nemzetközi humanitárius joggal összhangban megvédje magát. Az EU és Kína egyetértett abban, hogy a legkiszolgáltatottabbaknak nyújtott életmentő segélyek elsődleges prioritásnak kell lenniük. Globális szereplőkként egyetértettek abban, hogy az Európai Uniónak és Kínának különleges felelőssége van a békéért való munkában.
Az EU és a kínai vezetők megvitatták a közös érdeklődésre számot tartó területeket, például az éghajlatváltozást és az egészségügyet. Az EU elismerte a közelmúltban a megújuló energia elterjedése terén elért előrehaladást, valamint Kína azon szándékát, hogy kezelni kívánja a metánkibocsátást.
A csúcstalálkozó során az EU-s vezetők mindazonáltal megismételték mély aggodalmukat a kínai emberi jogi helyzettel kapcsolatban. Ezzel együtt az EU megerősítette az „egy Kína” politikáját, de aggodalmának adott hangot a Tajvani-szorosban, valamint a Kelet- és Dél-kínai-tengeren tapasztalható növekvő feszültség miatt, és hozzátették, hogy az EU-ban elleneznek minden egyoldalú kísérletet a status quo erőszakkal vagy kényszerrel történő megváltoztatására.
Xi Jinping elmondta az EU vezetőinek, hogy „nem szabad riválisnak tekintenünk egymást csak azért, mert különböző rendszereink vannak, ne csökkentsük az együttműködést csak azért, mert verseny van, vagy konfrontálódjunk csak azért, mert nézeteltéréseink vannak”. Hasonló hangnemet ütött meg, mint a Joe Biden amerikai elnökkel való legutóbbi találkozóján. A kínai külügyminisztérium szóvivőjének összefoglalója szerint „A múlt év vége óta a Kína-EU kapcsolatok a konszolidáció és a növekedés szilárd lendületét mutatják”.
A csúcstalálkozó utáni sajtótájékoztatón von der Leyen a találkozót a „választások csúcstalálkozójaként” jellemezte, és kifejtette: „Lehetőség volt arra, hogy világosan elmagyarázzuk aggodalmainkat és elvárásainkat a kínai vezetésnek, és természetesen arra is törekedjünk, hogy a kulcsfontosságú területeken előrelépést érjünk el a kétoldalú kapcsolatainkban”. Von der Leyen kijelentette, hogy az EU-nak nem áll szándékában „leválasztani és megszakítani a kapcsolatokat” Kínával.
A magas szintű kétoldalú tárgyalások sorozatát követő csúcstalálkozóra nem sokkal azután került sor, hogy Olaszország megerősítette, hogy kilép a pekingi Övezet és út kezdeményezésből, Kína egyik legambiciózusabb kereskedelmi és infrastrukturális projektjéből. Olaszország, az EU harmadik legnagyobb gazdasága és az egyetlen G7-es nemzet, amely csatlakozott 2019-ben a kezdeményezéshez. Döntését azzal indokolta, hogy az nem hozta meg a „kívánt hatásokat”, és már nem prioritás.
Xi leginkább a kereskedelmi kapcsolatok pozitív oldalaira összpontosított, mondván, hogy Kína hajlandó kulcsfontosságú gazdasági és kereskedelmi partnerré tenni az EU-t, és megerősíteni a technológiai együttműködést. Az EU-s vezetők pedig a kapcsolatok kiegyensúlyozottabbá, kölcsönösebbé és kölcsönösen előnyösebbé válását szeretnék elérni. Összességében a csúcstalálkozó arra volt jó, hogy rávilágítson arra, hogy az EU vezetői mélyen igazságtalan és kiegyensúlyozatlan kapcsolatot látnak, miközben Kína továbbra is úgy tesz, mintha minden rendben lenne. A két oldal tehát ugyan azt a dolgot teljesen másképpen látja és nem is tűnik úgy, hogy ez a közeljövőben változhatna. Kína számára mindenképpen fájó pont, hogy Olaszország kihátrált az Övezet és út kezdeményezésből, mint vezető európai gazdaság, illetve az is, hogy a nyugati vezetők megpróbálják saját politikájukat Kínára erőltetni például az orosz-ukrán háború kapcsán. Amíg ez nem változik, addig Kína is kevésbé lesz nyitott a kompromisszumok keresésére.
Nemzetközi reakciók Eurázsiából
Az orosz sajtóban és szakértői körökben igen széles körben elemezték a négy év óta először megrendezett Kína-EU csúcsot. Az elérhető szakértői anyagokban és sajtóközleményekben politikai beállítottságtól függetlenül a csúcs kapcsán az áttörő siker hiányának hangsúlyozása van jelen. Az esemény megítélése kapcsán az orosz anyagok eltérően értékelik Kína és az Európai unió viszonyában az erőviszonyokat, egyes esetekben az EU tehetetlenségét hangsúlyozzák, máshol Kína pozícióinak gyengülését. A Russian Council of International Affairs oldalán közzétett elemzés amely szakmai szempontból vizsgálta az eseményt arra a következtetésre jut, hogy Kína és az Európai Unió kölcsönösen függenek egymástól, majd felsorolja a felek kölcsönös kudarcait, Európa esetében a diszproporcionális piaci hozzáférést, valamint a kínai elektromos járművek hatalmas térnyerését az európai piacon, Kína esetében pedig kiemelik, hogy nem sikerült kialakítania a kívánt európai kikötőhálózatot a BRI keretében. Komoly hangsúlyt kapnak az orosz sajtó anyagokban Peking és Brüsszel geopolitikai vitái, amelyek az ukrajnai válság kapcsán elfoglalt eltérő álláspontból fakadnak. Összességében az orosz álláspont szerint „mivel bilaterális szinten még nem történt áttörés, az EU saját stresszállóságának növelésére összpontosít Kínával fenntartott kapcsolataiban, de arra is törekszik, hogy megakadályozza a párbeszéd jelentős romlását. Az EU belső piacához való hozzáférés a Kínára gyakorolt nyomás eszközévé válik, és Peking lassuló gazdasági növekedésével összefüggésben pedig meglehetősen hatékony lehet.”
Indiának a pakisztáni-kínai együttműködés miatt a kezdetektől fenntartásai voltak a BRI-vel szemben, így Olaszország lépését a saját álláspontja igazolásaként értelmezi. Az indiai médiában a csúcsértekezlet mellett éppen ezért inkább Olaszország BRI-ből való kilépése és az Indiával való párhuzamok hangsúlyozása kapott nagyobb figyelmet. Harsh V. Pant professzor, az Observer Research Foundation alelnöke „valódi kínai válságnak” nevezte a helyzetet, miközben kiemelte a Kína és a nyugati világ közötti bizalmi deficitet, aminek a lényege, hogy a Nyugat már nem hajlandó engedni a kritikus kérdésekben, miközben Kína stratégiája, hogy megosztottságot teremtsen Európa és az Egyesült Államok között, nem hozta meg a kívánt sikert. Martand Jha, a Jawaharlal Nehru Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Iskolájának oktatója szerint pedig Olaszország részéről egy olyan politikai döntés született, amelyről ma még nem tudni, hogy mennyiben motiválta az olasz belpolitikának való megfelelés célja.
A Közel-Keleten a média alapvetően azt hangsúlyozta ki, hogy az EU és Kína egyaránt igyekezett megtalálni a közös hangot bonyolult kapcsolataikban. Többször hivatkoznak a kínai elnök kijelentéseire és külön kiemelik a kínai erőfeszítéseket. Általánosságban az arab forrásokból főként a kínai nézőpontot ismerhetjük meg, miközben a nyugati sajtóval szemben a távol-keleti országot pozitív színben tüntetik fel.
Az ASEAN országok számára előny lehet, hogy az EU-Kína kapcsolatokban megjelenő bizalmatlanság az érintett feleket az alternatív beruházási, kereskedelmi és termelési partnerekkel való együttműködéseik erősítésére ösztönzi. Számos délkelet-ázsiai gazdaság sikeresen fejleszti beruházási környezetét, hogy ipari alternatívaként pozícionálja magát az európai és kínai ellátási láncok geopolitikai megfontolásokon alapuló átszervezései során. Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának adatai azt mutatják, hogy a Délkelet-Ázsiába irányuló közvetlen külföldi befektetések 2022-ben jelentősen nőttek az előző évhez képest, a beáramlás Szingapúrba és Malajziába rekordot döntött, de Indonézia és Vietnám statisztikái is megerősítik az összefüggést, akárcsak az áruforgalmi adatok. A 24. EU–Kína csúcstalálkozó alapján valószínűsíthető, hogy az ASEAN-tagállamok az Unió és Kína kereskedelmi és befektetési diverzifikációs stratégiáinak fő célpontjai között maradnak, mely politikai és üzleti megfontolások érvényesítését a délkelet-ázsiai országok adott szektorokban célzott szakpolitikai reformokkal és állami támogatásokkal továbbra is támogatni fogják.
A gyorselemzést készítette: Klemensits Péter, Seremet Sándor, Szakáli Máté, Tárik Meszár, Zoltai Alexandra
[1] Ezt megelőzően Michel és von der Leyen is járt külön-külön Kínában (Michel 2022 novemberében és von der Leyen 2023 áprilisában).