Az Eurázsia Központ 2024/21. heti sajtófigyelése az eurázsiai térségről olyan régiókkal a fókuszban, mint a kelet-ázsiai, a délkelet-ázsiai, a belső- és közép-ázsiai, a közel-keleti és az oroszországi, valamint a posztszovjet térség. Legtöbbször eredeti nyelven igyekszünk figyelni az adott országok napi sajtóit.
Vlagyimir Putyin orosz elnök első utazásai újraválasztása után
Vlagyimir Putyin ötödször tölti be az Orosz Föderáció elnöki tisztségét. Először 2000. március 26-án választották meg Oroszország elnökévé, majd 2004-ben választották újra. Ezután egy négy éves ciklust töltött miniszterelnökként majd 2012-ben újra elnökké választották, ekkor azonban azzal a módosítással, hogy a korábban négy éves elnöki mandátumot hat évre emelték, így a következő ciklusára 2018-ban választották meg. Az Orosz Föderáció alkotmányának sokat vitatott módosításainak elfogadása után, amelyek nem csak az elnöki jogkört erősítették, de a korábbi ciklusokat is lenullázták, Putyin ismét indulhatott a soron következő 2024-es választásokon amelyeket rekord eredménnyel nyert meg, ezzel hivatalosan is a leghosszabb ideig regnáló vezető a Kremlben az Orosz birodalom 1917-es összeomlása óta.
A régi új elnököt 2024. május 7-én iktatták be, amely után az elnök új kormányt köteles alakítani, ennek értelmében több miniszter is leváltásra, áthelyezésre került. A beiktatás utáni következő hetekben Putyin több külföldi látogatást is tett. Idén történt először, hogy első hivatalos útja Kínába vezetett. Korábbi első útjai közelebbi országokba vezettek: 2000-ben és 2012-ben Fehéroroszországba, 2004-ben Ukrajnába és 2018-ban Ausztriába. Ezeknek általában szimbolikus jelentősége van. 2004-ben például Leonyid Kucsma ukrán elnök második ciklusa fejeződött be, és fennált a lehetősége, az ország nyugatbarát fordulatot tesz, Putyin akkor Kucsma „utódjának” tekintett Viktor Janukovics jelölésére számított. Ennek ellenére Ukrajnában mégis kitört a Narancsos forradalom. 2018-ban Ausztriában tett első látogatás pedig a szovjet/orosz gázszállítmányok kezdetének 50-ik évfordulójával esett egybe. 2018-ban pedig igen éles vitákat váltott ki az Északi Áramlat 2 építése és eleve Európa orosz gázfüggősége. Az első utak tehát gyakran jelzés értékűek és az aktuális orosz stratégiai érdekek érvényesítése mentén haladnak.
Az idei első Kínába vezetett. Az indok bár egyrészt szimbolikus, az orosz-kínai diplomáciai kapcsolatok fennállásának 75. évfordulója, de másrészt Peking fontosságának hangsúlyozása is Moszkva számára, amely kiemelt stratégiai partnerként kezeli azt. Ebben a tekintetben a választás nem okozott nagy meglepetést sem a sajtóban sem a szakértői körökben. A két ország vezetője eddig összesen 43 alkalommal találkoztak, a felek gyakran egy stabilizációs tényezőnek pozícionálják magukat az egyre kaotikusabb világban. A sajtóban május 15-16-i kínai látogatás kapcsán a vélemények megoszlanak. Egyrészt a nagy orosz-kínai barátságot Moszkva kényszerhelyzetével igazolják, ugyanis az orosz gazdaság két dolog függvénye: a szankciók és Kína. Emellett sokan úgy vélik, hogy a Kreml Kína támogatására számít háborús erőfeszítéseiben, elsősorban a kettős felhasználású elektronikai cikkek tekintetében. Oroszországban a látogatás jelentőségét inkább a partneri kapcsolatok és együttműködés elmélyítésében látják, amely már jelentősen túlmutat a pusztán gazdasági és politikai érdekek mentén történő együttműködésen, hangsúlyozva a régiók közötti kulturális, oktatási partnerségeket valamint a tervezett kutatási és fejlesztési és tudományos együttműködéseket. Komoly hangsúlyt kaptak az ukrajnai háború lezárásában tett kínai javaslatok és diplomácia erőfeszítések, valamint az orosz BRICS elnökség is de az olyan gyakorlati projektek is mint az orosz mezőgazdasági export növelés és a sarkvidéki együttműködés.
Inkább aggodalmat váltott ki az orosz elnök minszki látogatása május 23-24-én, elsősorban amiatt, mert témája leginkább a biztonsági ügyek megvitatására összpontosult és ezen belül a fehérorosz területen állomásozó taktikai nukleáris fegyverek és a fehérorosz csapatok részvétele az azokkal folytatott hadgyakorlatokban. Bár Aljakszandr Lukasenka elnök többször is kijelentette, hogy „nincs szüksége a háborúra”. Ennek ellenére, a folyamatokat sokan aggasztónak vélik, ugyanis Lukasenka bejelentései ellenére, az országa területén állomásozó taktikai nukleáris fegyverek feletti kontrollt nem ő, hanem a Kreml gyakorolja. Aggasztónak vélték a nyugati sajtóban a látogatást amiatt is, hogy Minszkben nemrég váltották le a vezérkari főnököt, akinek a helyére a sokkal harciasabb kijelentéseiről ismert Pavel Muravejko került, ami akár arra is utalhat a megszólalt szakértők szerint, hogy Minszk akár aktívabb részt vállalhat az ukrajnai háborúban.
Minszkbe az orosz delegáció jelentős létszámmal vonult fel. A látogatás második napján a gazdasági témák megvitatásán az orosz fél részéről Lavrov, Belousov, Manturov, az üzemanyag- és energiakomplexumot, valamint a gazdaságot felügyelő Alekszandr Novak miniszterelnök-helyettes, valamint Jurij Usakov elnöki asszisztens vett részt, de jelen volt a Roszatom és több más magas beosztású vezető.
Fehéroroszország több Moszkva számára mint szövetséges, szövetségi államokként funkcionálnak, egyre nagyobb mértékben integrálva intézményeiket és gazdaságukat. A jó viszony Minszk és Moszkva között tehát nem csak fontos, de alapfeltétele a két ország egyre nagyobb összefonódásának. A két ország egyelőre 28 közös szövetségi programot valósít meg.
Minszk után gyakorlatilag másfél napra rá indult el Putyin Taskentbe, ahol május 26-27-én két napos látogatást tett. Oroszország és Üzbegisztán közeli vagy azonos pozíciót foglal el több nemzetközi ügyben is. Ezért a tárgyalások során szó esett az aktuális regionális kérdésekről, beleértve a FÁK-on, az SCO-n és az ENSZ-en belüli együttműködésről. Oroszország Üzbegisztán második legnagyobb kereskedelmi partnere Kína után, a két ország kereskedelme folyamatosan növekszik, emellett Moszkva több jelentős gazdasági projektben és fejlesztésben vesz részt az országban, ilyen például az atomenergetika. Másrészt több mint egy millió üzbég állampolgár dolgozik Oroszországban. Moszkva és Taskent együttműködése egyre szorosabbra fűződik annak ellenére, hogy Üzbegisztán függetlenné válása óta a két ország viszonya több hullámvölgyet is megélt: Üzbegisztán kilépett a CSTO-ból és az Eurázsiai Gazdasági Unióban is „csak” megfigyelőstátusszal rendelkezik. Jelenleg viszont Taskent Moszkva egyik legfontosabb szövetségese Közép-Ázsiában.
Az orosz-ukrán háború kitörésével Közép-Ázsia szerepe jelentősen megnövekedett és a korábban kevesebb figyelmet ráfordító szereplők, mint London, Washington vagy Brüsszel egyre aktívabb tevékenységet folytat a régióban. Moszkva, amely korábban a „sajátjának” tekintette az úgynevezett lágy altestében elhelyezkedő országokat, gyakran junior partnereknek tekintette a régió országait. Most azonban egyre aktívabban és egyre nagyobb figyelmet szentelve építi viszonyát a régióval, hogy korábbi pozícióit meg tudja tartani, vagy az a lehető legkisebb mértékben gyengüljön a továbbiakban. Beiktatása után az orosz elnök tehát jelentős aktivitást mutatott külpolitikai tevékenysége terén Kínában és a posztszovjet térségben is, és ami kiemelkedően fontos a Kreml számára, mindenhol gazdasági és biztonsági projektek, megegyezések kerültek megvitatásra vagy aláírásra. Annak ellenére, hogy a nyugati világban egyre nagyobb elszigetelésbe kerül, a Kreml továbbra is igyekszik stabilan tartani ázsiai kapcsolatait és pozícióit.
A gyorselemzést készítette: Seremet Sándor