2024. december 1-jén a kínai Chengdu városában került sor a közép-ázsiai országok – Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán – és Kína külügyminisztereinek ötödik találkozójára. A Wang Yi kínai külügyminiszter által vezetett megbeszélések kiemelt témája a Kína és a közép-ázsiai régió országai közötti növekvő – és már most is jelentős – kereskedelmi partnerség volt, melynek keretében a felek továbbra is a C5+1 (vagy Central Asia+China, C5+C) formátumban intézményesült, a korábbi xiani csúcstalálkozón bejelentett „Kína és Közép-Ázsia közös sorsközösség” elképzelés mellett tették le a voksukat.
Már a találkozót megelőzően Wang Yi kétoldalú megbeszéléseket folytatott közép-ázsiai kollégáival. Zheenbek Kulubaev kirgiz külügyminiszterrel a gazdasági, kereskedelmi és infrastrukturális együttműködés szintjének emeléséről, valamint a Kína-Kirgizisztán-Üzbegisztán vasútvonal megépítéséről és a Bedel ellenőrzőpont megnyitásáról tárgyalt, kihangsúlyozva azt a tényt, hogy Kína ma Kirgizisztán egyik legfontosabb gazdasági partnere. A két ország közötti kereskedelmi forgalom 2023-ban csaknem 20 milliárd dollárt tett ki, ami 32%-kal több, mint 2022-ben volt.
Hasonló találkozó keretében Wang Yi Türkmenisztánt Kína jó testvérének és partnerének nevezte a Rashid Meredov, türkmén külügyminiszterrel folytatott megbeszélések során. Wang Yi és türkmén kollégája bilaterális keretek között megerősítette a Kína és Türkmenisztán közötti kapcsolatokat is.
Ugyanakkor a kínai külügyminiszter hasonló tárgyalás keretében folytatott megbeszéléseket kazah, tádzsik és üzbég kollégájával is.
Mindazonáltal szakértők szerint a külügyminiszterek közötti megbeszélések azt jelzik, hogy a 2025-ben Kazahsztánban tartandó Közép-Ázsia-Kína államfői csúcstalálkozó előtt Peking erősíteni kívánja gazdasági kapcsolatait Közép-Ázsiában. Ugyanakkor a kínai érdeklődés fő területei a térségben továbbra is a regionális természeti erőforrásokhoz történő hozzáférésnek a biztosítása (ez nem csak a kőolaj és a földgáz, hanem az urán, az arany és az ezüst, stb. tartalékokra is vonatkozik), azáltal, hogy igyekszik támogatni a közép-ázsiai országok közlekedési és infrastrukturális potenciáljának megvalósítását.
Ennek a hozzáállásának az oka, hogy a világjárvány után Kína aktívabban kezdett el részt venni a régió tranzitpotenciáljának megvalósításában. Ezt bizonyítja számos, a régió országaival közös határkereskedelmi és logisztikai központ, amelyek projektfázisban vannak vagy már elindultak, valamint a számos beruházás (többek között hitelalapon) az összekötő utak felújítása, vagy az átkelőhelyek korszerűsítése formájában, stb. Emellett további érdekesség, hogy az utóbbi években Kína aktívabban vett részt a régióban az alternatív energiaprojektek megvalósításában is. Ez nem csak a ma gyakran emlegetett kínai hitelekre vonatkozik, amelyeket a régióban vízerőművek építésére nyújtanak, hanem a fotovoltaikus és szélerőművek egész sorára is.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy ma a Kína-Közép-Ázsia platform a Kína és Közép-Ázsia öt országa között fennálló partnerségi és gazdasági kapcsolatok kiemelt helyszíne. A Peking által 2013-ban elindított Övezet és Út Kezdeményezés (Belt and Road Initiative, BRI) szárazföldi útvonalában a földrajzi elhelyezkedésük és logisztikai kulcsszerepük miatt a közép-ázsiai országok kiemelt jelentőséggel bírnak. Mindezen meghatározó logisztikai, földrajzi és transzfer szerep mellett Kína Közép-Ázsia legnagyobb kereskedelmi partnere is egyben. 2022-ben az öt közép-ázsiai ország Kínával történő kereskedelemi forgalma rekordértéket, 70 milliárd dollárt ért el (ennek döntő részét, 31 milliárd dollárt a Kazahsztánnal folytatott kínai kereskedelem tette ki), s ez a tendencia, 2024-ban is folytatódni látszik.
Azonban míg Közép-Ázsia erősen támaszkodik a kínai kereskedelemre és befektetésekre, ezzel párhuzamosan Peking számára is meglehetősen kedvezőek az olyan kulcsfontosságú erőforrásoknak a „szomszédos” országoktól történő beszerzése, mint a földgáz, kőolaj, különböző színesfémek (sok nyugat-és délnyugat-kínai város elsősorban a türkmén földgázra és a kazah kőolajra támaszkodik).
A Kína-Közép-Ázsia csúcstalálkozó 2024. decemberi napirendjén számos kérdés szerepelt, azonban a találkozó elsődleges célja a nagyobb politikai és gazdasági partnerségek biztosítása, valamint a Kína és Közép-Ázsia országai között fennálló kapcsolatok bővítése volt.
A találkozó során a többoldalú közös egyeztetések mellett több kétoldalú megbeszélés is zajlott, melyeknek köszönhetően Kazahsztán és Kína új ipari transzferprogramról írt alá megállapodást, Peking pedig vállalta, hogy támogatja a Kínában működő kazah vállalkozásokat és növeli az országba látogató turisták számát. Ezen kívül Kirgizisztán és Kína új befektetési alap létrehozását jelentette be, és a közép-ázsiai ország felkérte Kínát, hogy nyisson bankfiókot az országban, Kína pedig felvette Kirgizisztánt azon országok listájára, amelyeket a kínai állampolgárok turistaként biztonsággal látogathatnak.
A közép-ázsiai országok gazdasági növekedésének és fejlődésének egyik kulcsa a logisztika és a vasúti közlekedés fejlesztése, melyről a xiani találkozón is szó esett. A találkozó során Kína megerősítette azt a korábbi álláspontját, hogy aktívan dolgozik azon, hogy vasúti közlekedését összekapcsolja Közép-Ázsia vasúti hálózatával ezzel is fenntartva/megerősítve gazdasági dominanciáját a Közép-Ázsiával folytatott árukereskedelemben, ezáltal közvetlen kapcsolatot biztosítva magának a formálódó Középső Kereskedelmi Folyosóval (Middle Corridor), valamint az Észak-Dél kereskedelmi folyosóval.
Közép-ázsiai szakértők gyakran érvelnek azzal, hogy a térségnek nincs más választása, mint szoros kapcsolatokat ápolni óriási szomszédjával. Annak ellenére, hogy a régió országai el szeretnék kerülni, hogy bármely nagyhatalom (Kína, Oroszország, Egyesült Államok) uralkodóvá váljon a régióban, a közép-ázsiai országokra jellemző úgynevezett „többvektoros” megközelítés a gyakorlatban nehezen kivitelezhetőnek bizonyul a számukra, noha eddig számos eredményt értek el.
A chengdu-i találkozó megerősítette azt a benyomást, hogy Kína biztosította a közép-ázsiai országokkal korábban folytatott hosszabb távú gazdasági kapcsolatait. Azonban a regionális és globális nagyhatalmakkal (Kína, Oroszország, India, Törökország) közvetlen és távolabbi szomszédságban álló Közép-Ázsia országainak a saját gazdasági prioritásaik mellett továbbra is a régióban jelenlévő nagyhatalmak közötti egyensúlyozás, a regionális identitás megőrzése, valamint a formálódó egységes külpolitikai stratégia megerősítése és fejlesztése lehet az elérhető cél.
A gyorselemzést készítette: Veres Szabolcs