Az Eurázsia Központ 2025/33. heti sajtófigyelése az eurázsiai térségről olyan régiókkal a fókuszban, mint a kelet-ázsiai, a délkelet-ázsiai, a belső- és közép-ázsiai, a közel-keleti és az oroszországi, valamint a posztszovjet térség. Legtöbbször eredeti nyelven igyekszünk figyelni az adott országok napi sajtóit.
Alaszkában találkozott Vlagyimir Putyin és Donald Trump:
Ki győzött és ki nyert?
Hatalmas várakozás és még nagyobb információs zaj övezte Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök alaszkai találkozóját. Kijevben és egyes európai fővárosokban katasztrófától tartottak, amelyet más fővárosokban a béke eljövetelének és orosz győzelemnek könyvelnének el. Történelmi csúcs, amelyre a világ vár. A valóság ennél prózaibban alakult. Igazi áttörést nem hozott az elnöki csúcs, de bizonyos irányok körvonalazódni kezdenek.
A világ vezető sajtóorgánumai Putyin győzelmeként könyvelték el az alaszkai csúcsot. De nyert is valamit? A pénteki találkozó valóban jól indult. Az orosz elnököt vörös szőnyeg várta, amely végén a barátságosan tapsoló amerikai elnök köszöntötte őt. Néhány mosolygós fotó elkészülte után a két elnök a tárgyalás felé vette az útját. Az elnöki találkozót munkaebéd és további alacsonyabb szintű egyeztetések kellett volna, hogy kövessék, erre azonban nem került sor. A közel háromórás tárgyalást egy rövid sajtótájékoztató követte, amelyből kiderült, hogy a találkozó barátságos hangulatban zajlott, de a várt deal nem született meg. Putyin elmondta, hogy drága szomszédnak szólította Trumpot amikor találkozott vele a vörös szőnyegen, hiszen országaik szomszédok és az Amerikához és Oroszországhoz tartozó szigetek közötti távolság alig néhány kilométer és összefoglalta, hogy érdekelt a háború lezárásában, ugyanakkor az csak akkor lehetséges, ha az azt kiváltó okok is megszűnnek. Ebben a tekintetben az orosz álláspont nem változott.
A maga részéről Trump megerősítette, hogy a háború lezárása fontos prioritás és ebben lehet esély az előrelépésre. A tárgyalások menetéről pedig tájékoztatja az EU és a NATO képviselőit, valamint Volodimir Zelenszkijjel is beszél telefonon. Utóbbit meg is hívta Washingtonba, ahol egy nehéz beszélgetés vár rájuk. Maga az EU nyilatkozatában megerősítette Európa saját vörös vonalait miszerint nem lehet kikényszerített rendezés, nem adható orosz vétójog Ukrajna euroatlanti útja felett és a határok erőszakos átírása nem fogadható el. S bár az EU üdvözölte az amerikai biztonsági vállalásokat, de ragaszkodott saját szerepéhez egy háromoldalú csúcstalálkozó keretében. Az EU fenn kívánja tartani a szankciós nyomást Oroszországon, amíg Moszkva egy fenntartható békére hajlandó nem lesz.
Közelebb kerültünk-e a békéhez?
A kérdés fontos, de ennél jóval célravezetőbb lenne azt meghatározni, hogy kinek mi a béke. Az orosz követelések nem változtak és jól ismertek, ezek az alaszkai csúcs alatt nem változtak meg. Ukrajnában és Euróbában, bár történtek finomhangolások alapok ugyanazok maradtak annyi különbséggel, hogy korábban kategorikusan elutasították a tűzszünetet és fenntartható békét akartak, most tűzszünetet követelnek és majd később a békét, amelyek egyik fő feltétele Ukrajna területi integritásának visszaállítása, Oroszország jóvátételek kifizetésére való kötelezése és a szankciók további fenntartása. Ezen belül bizonyos változásként könyvelhető el, hogy ha korábban az orosz csapatok teljes kivonulása volt a felététel, most a frontvonal befagyasztása is elegendő lehetne. Az amerikai álláspont viszont fokozatosan eltolódik. Donald Trump érdekelt abban, hogy a háborút mielőbb lezárja és kommunikációjából arra lehet következtetni, hogy bizonyos rugalmasságot is hajlandó lenne tanúsítani. Elmondása szerint egy gyorsan elérhető átfogó rendezés kedvezőbb lenne egy tűzszünetnél.
Az elnök találkozó után adott interjújában Trump elmonda, hogy Ukrajnának el kellene fogadnia a feltételeket és megállapodást kötnie. Az orosz féllel elért eredményekkel kapcsolatban miután elmondta, hogy a találkozást összességében tízből tíz pontosnak értékeli, hogy Putyinnal sok mindenben sikerült megállapodnia, a végleges döntést ezekben azonban Ukrajnának kellene meghoznia. Utóbbi kapcsán Dmitrij Medvegyev, aki korábban még az orosz Halott kézzel integetett a megfelelő régiókba irányított amerikai atomtengeralattjáróknak, azt írta a telegramm csatornáján, hogy egyértelművé vált, hogy Donald Trump Kijevre és az európai fővárosokra helyezte át a felelősséget a háború lezárásáért. Szakértők szerint álláspontja érthető. Trump megpróbálta büntetővámok bevezetésével megfenyegetni Kínát és Indiát, ha azok továbbra is orosz kőolajat vásárolnak. Felismerve azonban, hogy erre sem Pekingben, sem Új-Delhiben nincs hajlandóság Trump úgy döntött, hogy a kereskedelmi háborút elkerülendő, inkább megállapodásra kellene jutnia Moszkvával, ennek akadálya pedig egyes értelmezések szerint Zelenszkij és európai támogatói. Mindez pedig a nyugati liberális értelmezésben Putyin győzelme.
Azt, hogy Putyin győztesen tért volna haza Alaszkáról túlzás lenne állítani. Ami a Kreml számára fontos eredmény az az, hogy a nyugatról érkező elszigetelést sikerült megtörni és most a világ első számú hatalma saját területén fogadta vörös szőnyegen. Gyakorlati szinten azonban nem tört olyan áttörés, amellyel nagy előnyre tudott volna szert tenni. Nem ért el ilyen eredményt Trump sem de úgy néz ki, hogy a felek megtalálták azokat az érintkezési pontokat, amelyek mentén megpróbálhatják rendezni a viszonyukat és az orosz-ukrán háborút. Nem világos azonban, hogy ebben a képletben hol lesz Európa és Ukrajna helye. Ukrajna szerepe viszonylag érthető: ha a Kreml és a Fehér ház megállapodásra jut és ebben Ukrajnának kell viselni a negatív következményeket válaszút elé kerül. Elfogadja az orosz kedvezőtlen feltételeket, választásokat ír ki és azok után a meglévő vagy az új vezetés az ország újjáépítésére helyezi a hangsúlyt és megpróbálja a nyugati partnerek segítségével helyrehozni az országot, vagy ellenáll és csak az európai támogatókra támaszkodva folytatja a háborút abban reménykedve, hogy Trump végül mellette dönt és tovább erősíti a nyomást Moszkvára. Utóbbi azonban ahhoz vezethet, hogy Kijev Washingtonnal is a konfrontáció útjára lép.
Csalódás az alaszkai csúcs? Azok számára, akik a világ megváltását várták tőle nagy valószínűséggel igen. A világpolitikában azonban egy találkozó nagyon kevés ahhoz, hogy az évek alatt elmérgesedett problémagócokat meg lehessen oldani. Az ilyen folyamatokat inkább egy hosszabb kezelésként kellene felfogni – önmagában egy műtét nem menti meg a páciens életét, ha utána az nem megy át a megfelelő kezelésen és rehabilitáción. Mindez pedig egy hosszabb folyamat. Az alaszkai csúcs ebben a tekintetben egyelőre a diagnózis és a kezelés megállapításában volt kulcsfontosságú.
A gyorselemzést készítette: Seremet Sándor