Az Eurázsia Központ 2025/40. heti sajtófigyelése az eurázsiai térségről olyan régiókkal a fókuszban, mint a kelet-ázsiai, a délkelet-ázsiai, a belső- és közép-ázsiai, a közel-keleti és az oroszországi, valamint a posztszovjet térség. Legtöbbször eredeti nyelven igyekszünk figyelni az adott országok napi sajtóit.
„Hát akkor menjenek, és próbáljanak meg leszámolni ezzel a papírtigrissel” – Putyin a Valdaj Klub fórumán
A Valdaj Klub fórumán elhangzott Putyin-beszéd idén is Oroszország geopolitikai önértelmezésének meghatározását tükrözte. Az orosz elnök megerősítette: a világ többpólusúvá vált, az egypólusú nyugati korszak pedig lezárult. Beszédében a multipolaritást a nemzetközi együttműködés új alapjaként, a szuverenitás és a civilizációs sokszínűség tiszteletének kereteként írta le. A háború, a szankciók és az orosz–amerikai viszony kapcsán Putyin ismét a kölcsönös tiszteletet és a párbeszédet hangsúlyozta, elutasítva a Nyugat által diktált szabályokat.
Putyin idei beszéde nem okozott meglepetést. Gerincét – ahogyan az orosz elnök korábbi retorikájából is kikövetkeztethető volt – a multipolaritás, a blokkosodás elutasítása, a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatok és az orosz nemzeti érdek melletti kiállás adta. A hagyományoknak megfelelően, a háromnegyed órás előadást követően további közel három órán át válaszolt a moderátor és a résztvevők kérdéseire.
Mivel a Valdaj Klub Oroszország egyik legjelentősebb agytrösztje, a beszéd jelentős része inkább elméleti kereteket öltött. Putyin a mai világrend értelmezési alapvonalait próbálta meghatározni, amelyben – hagyományosan – a multipolaritás foglalja el a központi helyet. Az orosz elnök hangsúlyozta, hogy az egypólusú korszak végérvényesen lezárult, és a világ belépett a valódi multipolaritás időszakába, ahol minden állam saját érdekei, kultúrája és történelmi sajátosságai alapján kénytelen cselekedni. Putyin szerint a multipolaritás nem a káosz szinonimája, hanem a „külpolitikai cselekvés kreatív tere”, amelyben nincsenek előre meghatározott forgatókönyvek. Ez a rendszer nyitott, demokratikus és dinamikus, ugyanakkor kockázatokat is rejt: az erőegyensúly fenntartása nehéz, a kompromisszumokat nehezebb elérni, a hibákat pedig nem bocsátják meg.
Az elnök egy új, a nemzetközi kapcsolatokban érvényesülő koncepciót vázolt fel, amely az érdekek egyensúlyán és a civilizációs sajátosságok tiszteletén alapul. Rámutatott, hogy a korábbi, egypólusú modell – amelyben a nemzetközi rendszer a Nyugat által kijelölt irány mentén szerveződött – mára kimerítette önmagát. Az Egyesült Államok és szövetségesei által felépíteni próbált „világhatalmi hierarchia” összeomlott, mégpedig meglepően rövid, alig 35 év alatt. Putyin felidézte: Oroszország korábban kétszer is megpróbált e rendszer részévé válni, ám mindkétszer elutasították – először 1954-ben, még a Szovjetunióként, majd 2000-ben, amikor Moszkva felvetette a NATO-csatlakozás lehetőségét.
Az új erőközpontok megjelenése sem maradt említés nélkül. Putyin szerint az olyan szervezetek létrejötte, mint a BRICS vagy az SCO, amelyek felemelkedő hatalmakat – például Oroszországot, Kínát vagy Indiát – tömörítenek, annak a korábbi, hierarchikus világrendnek a következménye, amelyben a Nyugat hegemón szerepet szánt magának. Bár a „nyugat-vezette” világrend összeomlását többször is hangsúlyozta, kiemelte, hogy Oroszország nem a Nyugat ellenfeleként, hanem önálló pólusként kíván fellépni. Jó példaként említette a BRICS-et és az SCO-t, ahol Moszkva egyenlő párbeszédre törekszik.
A geopolitikai elemzések mellett Putyin érintette az ukrajnai háború, a szankciók és az orosz–amerikai viszony kérdéseit is. Ezek többször visszatértek a beszélgetések során. A beszédből és a kérdésekre adott válaszokból kiderül, hogy az orosz álláspont érdemben nem változott, legfeljebb néhány ponton finomodott. Az orosz narratíva továbbra is a „kétoldali tragédia” értelmezését hangoztatja: a háború mindkét nemzet számára katasztrófa, Ukrajnát pedig a Nyugat – Oroszország szerint – saját érdekei szolgálatába állította, figyelmen kívül hagyva az ukrán nép valódi érdekeit. Ezzel szemben Ukrajnában a háborút a nemzeti újjászületés és szuverén államiság megerősödésének folyamataként értelmezik. Oroszország viszont éppen ezt a szuverenitást kérdőjelezi meg, mondván: Ukrajnát eszközzé alacsonyították, fittyet hányva népe érdekeire.
A szankciók kapcsán Putyin ismételten kijelentette, hogy azok kudarcot vallottak. Egyetlen „eredményük”, hogy Oroszország világrekordot döntött az egy országra kivetett szankciók számában. Geopolitikai összefüggésben a globalizációra utalva megjegyezte: egy teljesen összekapcsolt világrendben lehetetlen bárkit maradéktalanul elszigetelni vagy kizárni az ellátási láncokból – még komoly politikai szándék esetén is.
Az orosz–amerikai viszony tekintetében Putyin a megszokott „nyitottak vagyunk a párbeszédre” formulát ismételte, ugyanakkor figyelmeztetett: az Egyesült Államok által Ukrajnának átadott Tomahawk-rakéták – bár nem fogják megfordítani a háború menetét – komoly károkat okozhatnak, és rontják a Moszkva és Washington közötti kapcsolatok amúgy is törékeny állapotát.
A beszéd legidézettebb része a „papírtigris”-re való utalás volt. Putyin – a várakozásokkal ellentétben – ezúttal megvédte Trumpot, mondván, nem tudja, milyen kontextusban hangzott el az idézet. „Nem tudom, milyen kontextusban hangzott el, talán iróniával mondta. Értik, ugye? Azt mondta a beszélgetőpartnerének: »hiszen ez csak egy papírtigris«. De mi következhet ezután? Hát akkor menjenek, és próbáljanak meg leszámolni ezzel a »papírtigrissel«. Csakhogy ott minden egészen másképp történik” – fogalmazott Putyin, utalva az ukrajnai frontra.
A Valdaj fórumon elhangzott beszéd és az arra adott válaszok jól illeszkednek Oroszország geopolitikai világnézetébe, amelyben Moszkva elutasítja az egypólusú világrendet és a Nyugat hegemóniáját, miközben maga sem törekszik hegemón szerepre. Ehelyett egy „kényelmesebb”, egyenrangú, multipoláris világrend egyik pólusaként kíván fellépni, amelynek joga van saját „háza táján” rendezni ügyeit anélkül, hogy mások beavatkoznának. Kérdés persze, hol húzódik e pólus „háza tájának” határa – és mit gondolnak erről azok, akik annak peremén élnek. Ilyen perem Ukrajna is, amely három éve lángol a nagy geopolitikai játszmák szikráitól. Oroszország – saját álláspontja szerint – csupán tiszteletet és egyenlő bánásmódot követelt, amit nem kapott meg. Kritikusai viszont azzal érvelnek, hogy Moszkva maga sem biztosította ezt a gyengébb partnerei számára, amit a posztszovjet térség számos befagyott és forró konfliktusa is bizonyít.
A világrend változik. Változnak annak pólusai is. Kérdés azonban, hogy e változások egy igazságosabb világ felé vezetnek-e, vagy csupán újraírják a gyengék és az erősek rangsorát.
A gyorselemzést készítette: Seremet Sándor