Szerző: Zoltai Alexandra
David Shambaugh: Ahol a nagyhatalmak találkoznak. Pallas Athéné Könyvkiadó, Budapest, 2021. p. 408.
A könyv megvásárolható a Pallas Athéné Könyvkiadó könyvesboltjában és webáruházában: https://pallasathenekiado.hu/konyvesbolt/ahol-nagyhatalmak-talalkoznak/
David Shambaugh professzor a Gaston Sigur ázsiai tanulmányok, politikatudomány és nemzetközi ügyek professzora és az Elliott School of International Affairs (George Washington University, Washington DC) Kína-politika programjának igazgatója, emellett a Brookings Institution vezető munkatársa. 2015-ben megválasztották, mint az Egyesült Államok második legbefolyásosabb Kína szakértője, ezen felül pedig Kínán belül is elismert szaktekintélyként tartják számon. Szakterülete Kína belpolitikája, külkapcsolatai, katonai és biztonsági, valamint ázsiai nemzetközi kapcsolatai, emellett tanácsadóként is tevékenykedett az Egyesült Államok kormányának, valamint számos magánalapítványnak és vállalatnak is. A 2013-ban megjelent China Goes Global című könyvét a The Economist beválasztotta az év legjobb könyvei közé.
A könyv gondolatmenete
A könyv alaptézise szerint a délkelet-ázsiai terület önmagában is rendkívül fontos, de ez a régió jelenti az Amerika és Kína közötti, világviszonylatban zajló nagyhatalmi rivalizálás mikrokozmoszát is. Az író könyvében először bemutatja az amerikai-kínai versengést, majd megvizsgálja, hogy milyen lehetőségei vannak Pekingnek és Washingtonnak a régióban, milyen történelmi lábnyomot hagytak a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségében (ASEAN), valamint annak tíz tagországában, továbbá ezek az országok jelenleg milyen politikát folytatnak a két nagyhatalommal szemben; végül pedig, hogy a jövőben milyen kilátások várhatók a régióban történő rivalizálás kapcsán. A könyv írója szerint mivel ma az Egyesült Államok és Kína közötti átfogó versengés a nemzetközi kapcsolatok legfontosabb meghatározó tényezője, és még nagyon sokáig az is marad, ennek a Délkelet-Ázsiában zajló stratégiai versenynek az alakulása nem csak nagy jelentőséggel bír, de globális következményekkel is járhat.
David Shambaugh művében többek között olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogy milyen eszköztárral rendelkezik Peking és Washington a régióban? Milyen történelmi örökségeket hordoz a két nagyhatalom e régióval kapcsolatban? Hogyan viszonyul a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) tíz országa az Egyesült Államokhoz és Kínához, és hogyan tudnak boldogulni a két nagyhatalom között?
Kínai-amerikai versengés Délkelet-Ázsiában
Az első fejezetben a szerző rögtön azzal kezdi, hogy a nemzetközi kapcsolatok mai bonyolult terepén egyetlen, minden más szempontot félresöprő tényező tör a felszínre: mindenre kiterjedő verseny az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság (KNK) között. Bemutatja a két nagyhatalom rivalizálásának kezdetét és jelen állását, majd elmondja azt az egyre népszerűbb megállapítást, hogy egy új hidegháború zajlik éppen. Leírja, hogy az új nagyhatalmi rivalizálás mutat némi hasonlóságot a hidegháborús időszakkal, de ugyanakkor sok szempontból különbözik is attól. A szerző szerint a legnagyobb különbséget az jelenti, hogy Kína – a Szovjetuniótól eltérően – szervesen összekapcsolódott a nemzetközi intézményrendszerrel.
A szakértők véleményei egybehangzóan arra mutatnak, hogy a délkelet-ázsiai régióban egyre intenzívebbé válik a kínaiak és az amerikaiak közötti verseny, az Egyesült Államok és Kína versengését pedig az ASEAN tíz tagállama akár befolyásolhatja is. Azonban a szerző kiemeli, hogy más regionális, úgynevezett „középhatalmak” – különösen Japán, India, Ausztrália és az Európai Unió, valamint kisebb mértékben Oroszország – szintén szerepet játszanak a délkelet-ázsiai stratégiai sakkjátszmában, amit nem szabad elfelejteni.
Ezután a szerző bemutatja magát Délkelet-Ázsiát, amelyet egy rendkívül dinamikus területként ír le. Elmondja, hogy a régiót tizenegy nemzetállam alkotja, amelyek közül tíz ország az ASEAN tagja. A 636 milliós összesített népességével pedig Délkelet-Ázsia a világ egyik legnagyobb népsűrűségű területe. A hatalmas népességhez vallási sokszínűség is társul, és ez a sokszínűség határoz meg szinte mindent Délkelet–Ázsiában, valamint az író erre az okra vezeti vissza azt is, hogy az ASEAN annyira nehezen képes következetesen és közös célok érdekében fellépni. Végül pedig a könyv szerzője felvázolja, hogy mikor és hogyan jelentek meg a világ hatalmai a régióban és ez milyen hatással volt Délkelet-Ázsiára.
Amerika találkozása Délkelet-Ázsiával
A következő átfogó rész magába foglalja a második és a harmadik fejezetet. Mind a két fejezet Amerika délkelet-ázsiai jelenlétét taglalja. A második fejezetben olvashatunk az amerikai örökségről Délkelet-Ázsiában, vagyis az Egyesült Államoknak milyen szerepe volt a történelem során a régióban és az egyes amerikai elnökök alatt, milyen volt a viszony a délkelet-ázsiai régióval.
A harmadik fejezet már a jelent mutatja be és azt járja körül, hogy Délkelet-Ázsiában mi Amerika mai szerepe. Ezt az író azért is tartja fontosnak, mert szerinte az Egyesült Államok régióban játszott szerepét sok megfigyelő határozottan alulértékeli, sőt, magától értetődőnek tekinti. Összességében Shambaugh úgy látja, hogy az amerikai jelenlét és hatás Délkelet–Ázsiában több kategóriában is igen nagy és jelentős, még akkor is, ha ezek kevésbé érzékelhetők, mint például a kínai jelenlét. Három területet emel ki, ahol az amerikai jelenlét most is meghatározó: kereskedelem, biztonság, valamint a soft power. Leggyengébb területnek pedig az amerikai diplomáciai szerepvállalást tekinti.
Kína találkozása Délkelet-Ázsiával
A könyv második nagyobb része Kína délkelet-ázsiai jelenlétét dolgozza fel hasonló rendszerben, mint Amerikával kapcsolatban. A negyedik fejezetben megvizsgálja a kínai örökséget Délkelet-Ázsiában a történelmen keresztül, milyen kapcsolatuk volt Kína évezredes történelme során, a második világháború alatt, majd az egyes kínai vezetők hogyan viszonyultak a térséghez.
Az ötödik fejezet pedig már rátér Kína mai szerepére Délkelet-Ázsiában. A könyv szerzője Amerikához hasonlóan Kínával kapcsolatban is körbejárja, hogy milyen szinteken van jelen. A kínai jelenlétet négy kapcsolati dimenzióban határozza meg: diplomácia, emberek közötti érintkezések, kereskedelem és biztonság. Azonban felhívja a figyelmet arra, hogy Peking befolyásának mértéke ebben a négy különféle dimenzióban nem egyforma, hanem kategóriánként és országonként is eltérő. Leszögezi, hogy Kína gazdasági és kereskedelmi hatása a legnagyobb a négy dimenzió közül és ez növekszik is a legdinamikusabban. A társadalmi szintű, emberek közötti kapcsolatokat sorolja a második helyre, ezt pedig a diplomácia végül pedig a biztonság követ.
Délkelet-Ázsia találkozásai Amerikával és Kínával
A hatodik fejezetben a könyv írója azt vizsgálja meg, hogy az ASEAN-nak mekkora mozgástere van a két nagyhatalom között, hiszen kihangsúlyozza, hogy a régió egyetlen országa sem áll kizárólag kínai vagy amerikai befolyás alatt. Úgy véli, hogy a tíz tagállam a legnagyobb közös vonása, hogy ambivalenciát tanúsítanak mindkét nagyhatalommal szemben, és egyikben sem bíznak meg igazán. Felvázolja azokat az előnyöket és hátrányokat is, amelyek a Kínával és az Amerikával folytatott kapcsolatokból származhatnak az ASEAN számára. Először a régiót egyben vizsgálja meg az író, majd rátér az egyes országokra is: Thaiföld, Mianmar, Laosz, Kambodzsa, Vietnám, Malajzia, Brunei, Szingapúr, Indonézia és Fülöp-szigetek, amelyeket röviden bemutat, majd az Amerikához és a Kínához fűződő viszonyukat is elemzi.
A nagyhatalmi kapcsolatok jövője Délkelet-Ázsiában
Az utolsó, vagyis a hetedik fejezetben az író arra a kérdésre keresi a választ, hogy a kínai-amerikai versengés Délkelet-Ázsiában milyen kimenetelt ölthet, polarizációt vagy esetleg versengő egymás mellett élést. Mindkét nagyhatalom esetében rá lehet mutatni bizonyos komparatív előnyökre és hátrányokra is az egyes délkelet-ázsiai országokkal folytatott interakciói során.
Mindkettőnek vannak erősségei és gyengeségei. 2017 óta megfigyelhető egy nagyon jelentős kollektív elmozdulás Kína felé, Shambaugh hozzáteszi, hogy habár jól látható, hogy Kína pozíciója és befolyása jelentős mértékben megnövekedett a régióban, ezt nem szabad túlértékelni. Kína régióban gyakorolt diplomáciai és politikai befolyásáról a szerző úgy vélekedik, hogy jelenleg meghaladja Amerikáét, ezzel egyidőben pedig katonai képessége és jelenléte is folyamatosan növekszik. Az „Övezet és út” kezdeményezés és az ezzel járó regionális infrastruktúraépítés pedig kifejezett komparatív előnyt biztosít Kína számára.
Az Egyesült Államok ma is igyekszik több területen jelen lenni a délkelet-ázsiai országok életében, vagyis valóban egy többdimenziós szereplőről beszélhetünk. A szerző azonban folytatva a gondolatmenetet felhívja a figyelmet, hogy Amerika legnagyobb erőssége és legfontosabb eszköze továbbra is a nyers katonai erő. Az Egyesült Államok még ma is messze a legfontosabb tényező a délkelet-ázsiai haderők biztonságának támogatásában. Amerika kulturális vonzereje is szinte teljesen átszövi a délkelet-ázsiai mindennapokat, megjelenik a médiában, a filmekben, a különféle sportágakban, a felsőoktatásban, a technológiában és a befektetésekben, és messze meghaladja Kína régióban kifejtett kulturális hatását.
Amíg Kína intenzív munkával próbálja szélesíteni és mélyíteni jelenlétét az összes délkelet-ázsiai országban, addig az Egyesült Államok ezen a területen meglehetősen hanyag hozzáállást tanúsít a szerző meglátása szerint. Shambaugh pedig ebből eredezteti azt a mindent átható és uralkodó narratívát, ami a régióval kapcsolatban jelen van, hogy Kína „megkerülhetetlen” domináns hatalom, míg az Egyesült Államok jelentősége megállíthatatlanul csökken és hanyatlik. Ez a könyv empirikus megközelítéssel azonban azt állapítja meg, hogy ez a narratíva nem pontos és nem fedi a valóságot. Leszögezi, hogy az Egyesült Államoknak továbbra is mélyek a gyökerei, és sokkal átfogóbb hatalommal rendelkezik a délkelet-ázsiai régióban, mint Kína. Ugyanakkor kétségtelen tényként elismeri azt is, hogy az amerikai befolyás csökkenőben van és ennek az lehet a vége David Shambaugh szerint, hogy Kína maga alá gyűrheti a régiót, ha az Egyesült Államok nem fordít rá kellő figyelmet.