A Pallas Athéné Könyvkiadó legújabb könyvbemutatóján David Shambaugh: „Ahol Nagyhatalmak találkoznak – Amerika és Kína Délkelet-Ázsiában” című könyvét mutatták be, amelyet az Eurázsia Központ szakmai lektorált, ebből kifolyólag a könyv kapcsán, Délkelet-Ázsia helyzetéről, azon belül is az amerikai és kínai tervekről beszélgetett Horváth Levente a Budapesti Corvinus Egyetem Eurázsia Központ igazgatója munkatársaival Zoltai Alexandra Kelet-Ázsia és Kína szakértővel, valamint Klemensits Péter Délkelet-Ázsia szakértővel.
A könyv szerzője, David Shambaugh professzor a washingtoni George Washington University Elliott School of International Affairs, Kína-politika programjának igazgatója, egyben a Gaston Sigur ázsiai tanulmányok, politikatudomány és nemzetközi ügyek professzora. Művében a Délkelet-Ázsiai régióra, mint Kína és Amerika ütközőzónájaként tekint és azt vizsgálja, hogy milyen lehetőségei vannak az USA-nak és Kínának, milyen örökségek fedezhetőek fel az egyes hatalmaknak a régióval folytatott, történelmi múltú interakcióiban; a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) tagállamai milyen módon viszonyulnak Washingtonhoz és Pekinghez, miként próbálnak egyensúlyozni a két nagyhatalom között; továbbá, hogy a kettejük rivalizálásának milyen következményei lehetnek a jövőre nézve.
A szerző egyik lényegi gondolata, hogy bár sokan folyamatosan az USA regionális befolyásának meggyengüléséről beszélnek, a szuperhatalomnak továbbra is jelentős pozíciói vannak a térségben, ennek fényében az USA alulértékelt, Kína pedig felülértékelt hatalomként jelenik meg. Ezzel kapcsolatban Zoltai Alexandra hangsúlyozta, hogy a „nyugati médiában Kína alapvetően negatív színben van feltüntetve,” miközben már az amerikai hatalom visszaszorulásáról beszélnek, annak ellenére, hogy az USA továbbra is példátlan katonai, diplomáciai, gazdasági és kulturális jelenléttel bír a régióban. Véleménye szerint 2017 óta jelentős elmozdulás történt Kína javára, melynek következtében „Kína politikai befolyása mára meghaladja Amerikáét” de nem szabad elfelejteni, hogy az USA többdimenziós hatalom és a katonai erő tekintetében nincs versenytársa. Klemensits Péter válaszában elsősorban az átfogó amerikai katonai jelenlétre figyelmeztetett, de áttérve a gazdasági dimenzióra azt is kiemelte, hogy „2018-ban a közvetlen amerikai befektetések összesített értéke Délkelet-Ázsiában elérte a 329 milliárd dollárt – ez az összeg meghaladja Kína, Japán és Dél–Korea együttes befektetéseit”. A jövő szempontjából pedig sok múlik az amerikai döntéshozókon, hogy képesek lesznek-e megőrizni az USA tekintélyét.
Horváth Levente azon kérdésére, hogy a BRI-vel kapcsolatban milyen álláspontra helyezkedtek az ASEAN országok, Klemensits Péter kifejtette, hogy „mindegyik ország támogatja az Övezet és út kezdeményezést, hiszen mindannyiuk érdeke az infrastrukturális fejlesztések végrehajtása, természetesen vannak eltérések abban a tekintetben, hogy mekkora mértékben kívánnak benne részt venni”. A Délkelet-Ázsia szakértő Malajzia érdekes esetét is megemlítette, ahol a 2018-as kormányváltást követően a nyugati média már a Kínától való elfordulásról és a BRI bukásáról írt, miközben csupán „a feltételek újratárgyalásáról volt szó és az ideiglenesen leállított projektek nagy részét azóta újraindították.”
Arra a felvetésre, hogy a BRI-t sokan Kína gyarmatosító törekvéseivel azonosítják Zoltai Alexandra úgy válaszolt, hogy a „legnagyobb probléma, az, hogy az USA részéről hiányzik az a kormányzati finanszírozás, ami felvehetné a versenyt Kínával”, ezért marad a narratíva, amely kínai gyarmatosításról, adósságcsapdáról beszél, a média pedig csak a negatívumokra koncentrál. „Történelmileg is tudjuk, hogy Kínának soha nem voltak gyarmatosító szándékai” – összegezte mondanivalóját a szakértő.
Arra a kérdésre, hogy az USA és Kína közötti rivalizálásnak milyen pozitív eredményei lehetnek, a Kína-kutató elsősorban az infrastrukturális beruházások, a haditechnikai beszerzések jelentőségét méltatta, de a Covid-19 elleni vakcina kifejlesztését is ide sorolta, „amelyet a nyugati világ igyekszik háttérbe szorítani”. Klemensits Péter szerint a katonai fejlesztések egy része a polgári életben is hasznosítható lesz, miközben az USA és Kína „gazdasági rivalizálása annak érdekében, hogy megszerezze Délkelet-Ázsia jóindulatát” a kereskedelem és a befektetések megélénkülését is eredményezhetik.
Azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi Covid helyzet előidéz-e valamilyen változást a két nagyhatalomnak Délkelet-Ázsiához fűződő kapcsolataiban Zoltai Alexandra kiemelte, hogy a Trump kormányzat politikája eleve „nem segítette elő az USA és a régió kapcsolatait”, ehhez jött még hozzá a járvány, melynek hatására a korábbi helyzet, vagyis „Kína gyengébb pozíciója megfordult, Peking kivívta a délkelet-ázsiaiak elismerését a járvány helyes kezelését illetően”, egyben Amerika egészségügyi kudarca bizonyossá tette, hogy az USA-tól nem várhatnak segítséget. A Délkelet-Ázsia kutató szintén az Egészségügyi Selyemút jelentőségét méltatta, ugyanakkor azt az álláspontot fogalmazta meg, hogy „Joe Biden elnöksége alatt várhatóan újra egyensúlyba kerül a két hatalom a régióban.”
Zárásképpen a szakértők közel azonos véleményt képviseltek azzal kapcsolatban, hogy kinek ajánlják a könyvet, hiszen Zoltai Alexandra szerint annak olvasmányos, egyben szakkönyv jellege folytán az érdeklődők és a szakemberek egyaránt haszonnal forgathatják, az olvasó pedig az USA és Kína bonyolult regionális jelenlétéről is rendkívül hasznos információkat szerezhet.
Klemensits Péter válaszában egyetértését fejezte ki kollégája szavait illetően, miközben érdekességként azt a tényt hozta fel – ami több szempontból is tanulságos, hogy a szerző, részletekbe menően felfedte, „hogy mekkora hiány mutatkozik Délkelet–Ázsiában a Kínával kapcsolatos szakértelem területén, miközben ez fordítva is igaz,” vagyis Kínában is eléggé hiányosak az ismeretek a szomszédos régióval kapcsolatban.
A könyvbemutatóról készült videó teljes egészében megtekinthető az alábbi linken: https://fb.watch/4qIvpmeIxp/