A harmadik alkalommal megrendezett Eurázsia Kerekasztal c. rendezvény központi témája Eurázsia felemelkedése volt, ahol Csizmadia Norberttel a PADME alapítvány elnökével, Szapáry Györggyel az MNB elnöki főtanácsadójával, valamint Horváth Marcell-lel, az MNB ügyvezető igazgatójával, az Eurázsia Fórum főszervezőjével beszélgetett Horváth Levente az Eurázsia Központ igazgatója.
Arra a kérdésre, hogy pontosan mit is értünk Eurázsia alatt és hogy a földrajznak milyen jelentősége van Eurázsia 21. századi gazdasági és geopolitikai rendszerében Csizmadia Norbert válaszában kiemelte, hogy „a tektonikus kőzetlemezek révén Európa és Ázsia összekapcsolódása 400 millió évre tekint vissza, melynek során egy a Kárpát-medencétől Kína északi határáig húzódó 9000 km hosszú sztyeppe övezet különös jelentőségre tett szert,” hiszen Grandpierre Attila kutatásai bizonyították, hogy a kapcsolatot biztosító selyemút már az őskorban is létezett. Geopolitikai szempontból nézve „Eurázsia maga a világsziget közepe” ahogy azt Halford John Mackinder is megállapította, a későbbiekben pedig Spykman és Brzezinski is vélte. 2000-2010 közötti a gazdasági növekedés tekintetében elindult a gravitációs tengely keletre mozdulása, vagyis Eurázsia felemelkedéséről, egyúttal egy többközpontú, multipoláris világrendről beszélhetünk. A korszakot fémjelző Egy övezet, egy út kezdeményezéssel kapcsolatban a geográfus úgy fogalmazott, hogy „itt a kapcsolatok, fúziók a komplexitás és a hálózatok korában egy új korszak, egy új évszázad indult el, amely már nem Európáról vagy Ázsiáról, hanem Eurázsiáról fog szólni.”
Nagy kérdés ugyanakkor, hogy a világ vezető hatalma az Amerikai Egyesült Államok miként viszonyul az Eurázsia koncepcióhoz és a Kínával, valamint Oroszországgal kapcsolatos lépései miként befolyásolhatják az érintett országok együttműködését. Szapáry György ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „az USA külpolitikáját a valós és vélt geopolitikai érdekek vezérlik, ebben a tekintetben nincs különbség a demokrata és republikánus adminisztráció között”. A korábbi washingtoni nagykövet figyelmeztetett, hogy „Amerika kivételessége nagyon népszerű gondolat a tengerentúlon és az ország geopolitikai elkötelezettségét komolyan veszi, vagyis, hogy bekerítse az egykori Szovjetuniót és egyúttal Kínát is”. Sokat elárul az USA jelenlegi külpolitikájáról Joe Biden elnök nyilatkozata, aki szerint „Xi Jinping halál komolyan veszi, hogy Kína a világ legbefolyásosabb országa legyen”.
Az Eurázsiai Fórummal és azzal kapcsolatban, hogy a rendezvény miként segítheti elő Magyarország összekötő szerepének megerősödését Kelet és Nyugat között, Horváth Marcell hangsúlyozta, hogy mára természetessé vált az, hogy tág keretet kell adni nemzeti bankok szerepvállalásának, vagyis a kormány gazdaságpolitikájának támogatása mellett a legaktuálisabb kérdések, mint pl. a klímakockázat és a technológia fejlődése is meghatározzák a jegybankok munkáját. Ezen a téren a Magyar Nemzeti Bank sem szeretne lemaradni, Ázsiában pedig számos olyan példa és gyakorlat létezik, amit érdemes megfigyelni és elhozni Európába. Amint az ügyvezető igazgató fogalmazott „az ázsiai és nyugati mintáknak, gondolatoknak egy platformot kívánunk nyújtani, hogy ezeket a gondolatokat összeeresztve egy tudásközpont jöhessen létre Magyarországon”.
Arra kérdésre, hogy az új Eurázsia korszak a világtörténelem szempontjából miképpen értelmezhető és hogy az egyes régiók milyen szerepre tehetnek szert, Csizmadia Norbert fontosnak tartotta emlékeztetni a hallgatóságot arra, „hogy az 1830-as évekig Kína és India volt a legfejlettebb térség,” a Nyugat csak ezután vette át a vezető szerepet, ami azonban mára ismét megfordult. Az összekapcsoltságot tekintve, pedig ma „a kaputérségeknek lehet kiemelkedő szerepük, mint pl. Dubaj, vagy Szingapúr,” de az 1980-as évek Írországa is említhető. „Ugyanígy Közép-Kelet-Európa sem Európa keleti része, hanem az új formálódó Eurázsia kaputérsége” – zárta gondolatait a szakértő.
Hogy Európában miként tekintenek erre az együttműködésre az szintén figyelmet érdemel. Szapáry György szerint „Kína felemelkedése új világrendhez fog vezetni, nagy kérdés, hogy miként tud ebben Európa érvényesülni”. Az EU részben igyekszik megfelelni az amerikai elvárásoknak, de ugyanakkor a saját érdekeit követi, ez Kínával és Oroszországgal szemben is jól látható. „Az új világrendben, ha a békés kapcsolatok fognak dominálni, akkor a két nagyhatalom az USA és Kína között Európa is megtalálhatja a helyét.”
Arra a felvetésre, hogy Európában miként fogadták a Magyarország által kezdeményezett Eurázsia Fórumot, Horváth Marcell határozottan amellett érvelt, hogy „egyértelműen szükség van önálló gondolkodásra, ami egyensúlyt teremt Kelet és Nyugat között erre jó példa a fórum,” amellyel szemben a nyitottság Nyugaton is érzékelhető.
Azzal kapcsolatban, hogy Amerika az Eurázsia koncepciót megpróbálja-e késleltetni és a multipoláris világrendhez hogyan viszonyul, Szapáry György szerint „Amerika még sokáig nagyhatalom marad, és érdekeit mindenképpen érvényesíteni akarja.” A diplomata úgy látja, hogy a rivalizálás rendkívül erős lesz és ugyan atomháborútól nem kell tartani, de regionális nagyhatalmi összecsapások előfordulhatnak. Csizmadia Norbert erről úgy vélekedett, hogy „a földrajzi hely igenis számít és most a tudás, technológia, tőke korszaka következik.” A többközpontú világrendben az együttműködés tekintetében pedig a fenntarthatóság lehet a hosszú távú válasz. Horváth Marcell a szövetségesi politikák felértékelődésére hívta fel a figyelmet, miközben „biztosan lesznek olyan témák, amelyekben megpróbálnak együttműködni a felek, mint például a klímaváltozás”. Délkelet-Ázsia hatékony egyensúlyozását szem előtt tartva pedig „nekünk is arra kell törekednünk, hogy hogyan tudunk Szingapúrrá válni.”
Mindhárom előadó egyet értett abban, hogy az USA nem fogja magára hagyni Dél-Koreát és Tajvant, mert stratégiai érdeke a bázisokat fenntartani a térségben, hiszen, ha elhagyja ezeket az országokat, akkor azok ellene is fordulhatnak, miközben Kína ellenében fontos szerepet töltenek be.
A zárásként megfogalmazott kérdésre – mely szerint az eurázsiai világrend kialakulását veszélyként vagy lehetőségként kell értékelni magyar szempontból – Szapáry György a lehetőségeket emelte ki, vagyis, hogy a fő cél, hogy „mi is profitáljunk Kelet-Ázsia fejlődéséből,” Csizmadia Norbert a lehetőségek és a kihívások együttes jelenlétét hangoztatta, elismerve, hogy Magyarország számára törekedni kell a helyzet megfelelő kihasználására, Horváth Marcell pedig annyival egészítette ki az elhangzottakat, hogy „az eurázsiai együttműködés új tudás forrása lehet, amit érdemes kihasználni itt Közép-Európában”.
Az eseményről készült teljes videó itt tekinthető meg: