A kétezres évek eleje óta szemtanúi vagyunk az eurázsiai korszak kialakulásának. Ennek a folyamatnak középpontjában kétség kívül elsősorban Kína és India gazdasági felemelkedése áll, azonban nem szabad megfeledkezni Oroszország, vagyis a legnagyobb területű eurázsiai állam szerepéről és helyéről a kialakuló világrendben sem. Oroszország ugyan a korábbi bipoláris világrendben betöltött vezető szerepét elveszítette, de jelenleg is a világ egyik legnagyobb katonai hatalma és energiahordozó-ellátója. Eurázsia – és vele együtt az egész világ – átalakulásának megértésében esszenciális tényezőt jelentenek egyrészt az ebben a három országban külön-külön zajló gazdasági, politikai és társadalmi folyamatok, másrészt a három állam egymás közötti gazdasági, diplomáciai és biztonságpolitikai viszonyrendszere, melynek feltárásában segítségünkre volt a negyedik alkalommal megrendezett Eurázsia Kerekasztal című rendezvényünk. A beszélgetésen olyan szakértők vettek részt, mint Ugrósdy Márton, a Külügyi és Külgazdasági Intézet igazgatója, aki az orosz nézőpontot, Dr. Wilhelm Zoltán a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi és Földtudományi Intézetének docense, az Intézet Ázsia Dokumentációs Központjának igazgatója, aki az indiai, továbbá Dr. Vörös Zoltán a Pécsi Tudományegyetem Politikatudományi és Nemzetközi tanulmányok tanszékének egyetemi adjunktusa, aki a kínai nézőpontot képviselte, az esemény moderátora pedig Zoltai Alexandra volt az Eurázsia Központ kutatója.
Vörös Zoltán a három ország kapcsolatainak bemutatását azzal kezdte, hogy a bennük lévő potenciál hatalmas, hiszen a földrajzi közelség adta lehetőségeken túl, összekötő erő, hogy mindhárom államnak célja, ha nem is a status quo teljes lebontása, de saját befolyásuk kibővítése mindenképp. Ugyanakkor a közös cél mellett, az arányokban és a hogyan kérdésében már nagy különbségeket lehet felfedezni. Vörös Zoltán úgy látja, hogy Kína az eurázsiai felemelkedésben saját magának kiemeltebb szerepet, nagyobb befolyást képzel el, India ezzel szemben vélhetően egy demokratikusabb hatalomeloszlású eurázsiai felemelkedést szeretne, nem pedig kínai dominanciát, Oroszország pedig egyfajta összekapcsoló szerepet játszik a másik két állam között ebben a hármas relációban.
Wilhelm Zoltán szerint A Jó, a Rossz és a Csúf filmcímmel írható le tökéletesen a hármas kapcsolat. India és Oroszország viszonya hagyományosan jó, szoros stratégiai együttműködéssel elsősorban a hadiipar területén, India és Kína viszonya viszont számtalan konfliktustól terhelt, de ugyanakkor a felek láthatóan megkötöttek egyfajta „érdekházasságot”.
Ugrósdy Márton felhívta a figyelmet arra, hogy Oroszország a gazdasági befolyás, a népességszám és a strukturális problémák tekintetében is kissé kilóg ebből a hármasból, ugyanakkor az orosz politikára jellemző multilaterális ambíció, és az ehhez fontos eszközt jelentő ENSZ BT tagsága, illetve nukleáris ütőereje megkerülhetetlen szereplővé teszi a másik két állam számára is. Történeti kontextusban elmondható, hogy a bipoláris világrendben az Egyesült Államok volt Pakisztán, a Szovjetunió pedig India patronálója. Ez a viszonyrendszer mára árnyaltabbá vált, de az orosz-indiai kapcsolat baráti jellege nem változott számottevően. Oroszország Kínával való kapcsolata egy izgalmas kérdés, hiszen a Szovjetunió és a maoi Kína közös ügye volt a kommunista világforradalom, a későbbi elhidegülést kihasználva viszont az Egyesült Államok fűzte szorosabbra a viszonyt Kínával. Az orosz-kínai kapcsolatok nagy kérdése ma az, hogy a két ország érdekei találkoznak-e annyira, hogy egy valódi mély együttműködés újra kialakulhasson. A jelenlegi együttműködésnek a hadiipari termékek és a nyersanyag-kereskedelem központi elemét képezi. Vörös Zoltán ezt a gondolatot azzal egészítette ki, hogy a jelenlegi kínai orosz viszony kölcsönösen előnyös, de múltbéli bizalmatlanság nyoma nem múlt el teljesen, és például a közép-ázsiai régiót vagy a Covid–19-vakcinákat tekintve a versengés is részét képezi ennek a kapcsolatnak. Ugrósdy Márton és Vörös Zoltán továbbá rávilágítottak arra a tényre, hogy a keleti orosz területek nagyon fontos bányakincs-lelőhelyek, ugyanakkor nagyon gyéren lakottak, és így a határ túloldalán lakó jóval nagyobb számú kínai lakosság egyfajta fenyegetést jelent.
A közép-ázsiai országok álláspontjáról Ugrósdy Márton azt mondta el, hogy ezek az államok igyekeznek Kínától és Oroszországtól is valamilyen távolságot tartani, de mindezt úgy, hogy sem az orosz katonai tényező, sem a kínai gazdasági tényező felett nem hunyhatnak szemet. Vörös Zoltán a két nagyhatalom közép-ázsiai szerepét a „munkamegosztás” kifejezéssel foglalta össze: Oroszországé a biztonság, Kínáé a gazdaság. A közép-ázsiai népek inkább húznak Oroszország felé, mivel többet között a szintén muszlim ujgurokhoz való hozzáállása miatt Kínától jobban tartanak. Oroszország és Kína között pedig azért nincsen konfliktus a régión belüli érdekütközések ellenére sem, mert az egymással való kapcsolat mindkét fél számára fontosabb, mint Közép-Ázsia. Ezzel szemben a dél-ázsiai területeken, melyekre hagyományosan India terjeszti ki befolyását, Kína láthatóan nem törekszik gazdasági befolyásszerzését elfogadhatóbban tálalni India számára, sőt, néha még a nyílt rivalizálás elemei is felbukkannak.
Jelenleg India nem kíván részt venni az Övezet és út kezdeményezésben, arra a kérdésre válaszul, hogy ebben az álláspontban várható-e változás a jövőben, Wilhelm Zoltán azt emelte ki, hogy mindkét kérdésben, illetve az indiai külpolitika teljes egészében a legfontosabb tényező Pakisztán. Mivel Kína Pakisztán egyik legnagyobb támogatója és a két állam kapcsolata nem írható le csupán gazdasági vonatkozásokkal, hiszen kulturális és ideológiai közeledés is megfigyelhető Pakisztán és Kína között, továbbá mivel 1962-től Kína tevőlegesen is részese lett a Himalája küzdőterén folyó konfliktusnak, nem valószínű, hogy a közeljövőben India a részesévé válna az Övezet és út kezdeményezésnek. Mindezek ellenére, a Modi kormány egy pragmatikusnak mondható Kína-politikát követ, melynek következtében a konfliktusosság nem uralkodik el teljesen a két állam kapcsolatain. A Pakisztán-kérdésen túl az az egyszerű földrajzi tényező is nehezíti bármilyen szárazföldi India–Kína kereskedelmi folyosó kialakítását, hogy a Föld legmagasabb hegysége húzódik a két állam között.
Míg India Kínával való kapcsolatában Pakisztán egy ellenható tényező, addig Oroszországgal ebben a kérdésben is alapvető egyetértés uralkodik, mivel Oroszország számára is elsődleges a pakisztáni és afganisztáni terrorizmusmentes, békés állapot, fejtette ki Ugrósdy Márton. Ugyanakkor akár az Egyesült Államok, Ausztrália, Japán és India által alkotott Quad négyoldalú biztonsági párbeszédből, akár az utóbbi időszak egyre szorosabb India-USA együttműködésekből világosan látszik, hogy India bizonyos nagyhatalmi baráti igényeit újabban az Egyesült Államokkal való kapcsolatokon keresztül elégíti ki, és ezzel Oroszország előtt becsukódnak kapuk, de a hagyományos együttműködési területekre egyelőre még nincs komoly hatással az amerikai térnyerés az indiai külpolitikában. Wilhelm Zoltán kifejtette, hogy India számára kedvező felállás a jelenlegi, melyben az Egyesült Államok Indiával tervezi ellensúlyozni Kína befolyását Ázsiában, hiszen az indiai szolgáltatásexportra épülő, tudásalapú gazdasági stratégia a nyugati országok gazdaságaihoz hasonlítható, ebből kifolyólag pedig „természetes gazdasági szövetségesei” Indiának a nyugati országok.
Azt a kérdést illetően, hogy a három ország tekintetében mi lehet a közös szervezetek, mint például a BRICS és az SCO jövője, az előadók egyetértettek abban, hogy valószínűleg ezek az együttműködések nem fognak sokkal szorosabbá válni, azonban szimbolikus jelentőségük megmarad, és bizonyos globálpolitikai kérdésekkel kapcsolatban továbbra is a napirendek egyeztetésének platformjául fognak szolgálni. Wilhelm Zoltán azt még hozzátette, hogy az együttműködések irányai és mélységei az államok gazdasági teljesítményétől fognak függeni.
Az Eurázsia Központ által hagyományosan minden előadónak feltett kérdésre, hogy az új eurázsiai világrend kialakulása Magyarország számára fenyegetés vagy lehetőségek tára-e, az előadók azt felelték, hogy ez a folyamat tőlünk függetlenül lezajlik, és amennyiben megfelelően hozzá tudunk kapcsolódni, lehetőségek tára lehet számunkra.
Az eseményről készült teljes videó itt tekinthető meg:
Köszönet az örökzöld téma szakszerű áttekintéséért. Kína rohamos gazdasági-műszaki fejlődése domináns. A közeljövő súlypontjaihoz is már feltétlenül belejátszik az új amerikai kormányzat kína-ellenségképe. Oroszország ezen és a klimaváltozással északon talán nyerhet, India délen aligha (pláne a belső feszültségeivel).