Közel húsz év után az Amerikai Egyesült Államok megtette a sokak által régen várt lépést, és Joe Biden elnöksége alatt kivonult Afganisztánból. Ezt követően az ország irányítása a nyugati elemzőket és döntéshozókat is megdöbbentő gyorsasággal került – ismét – a tálibok kezébe. A nyugati sajtó a kárörvendő, az Egyesült Államok kudarcát ünneplő Kínát jeleníti meg a riportokban, melyek szerint a kínai vezetés készen áll arra, hogy betöltse az így keletkezett hatalmi vákuumot Afganisztánban. Való igaz, hogy a kínai médiában elhamarkodottnak és szervezetlennek ítélték meg az Afganisztánból való amerikai kivonulást, azonban ezzel a megközelítéssel a legtöbb nyugati, sőt amerikai sajtóforrás is egyetértett.
Számos más kritika is érte Kínát a kialakult helyzet kapcsán, a leggyakoribb, ami előfordul a sajtóorgánumokban az az, hogy elsőként „rohant” felvenni a diplomáciai kapcsolatokat a tálibokkal és ezáltal a kínai vezetés legitimálta a tálibok hatalmát, amit pedig főként a vélt kínai gazdasági érdekekkel támasztanak alá – Afganisztán területe bővelkedik természeti kincsekben.
Érdemes figyelembe venni azonban azt a tényt, hogy Wang Yi kínai külügyminiszter már 2019-ben felvette a kapcsolatot a tálib vezetéssel is, amikor szóba került az Amerikai Egyesült Államok Afganisztánból való kivonulásának terve. A külkapcsolati diskurzus az idei évben is folytatódott, 2021 július 28-án a kínai külügyminiszter Tianjinban fogadta az afgán tálib politikai bizottság vezetőjét és delegációját. Wang Yi már ekkor megjegyezte annak tényét, hogy az USA és a NATO csapatait talán elhamarkodottan vonják ki Afganisztánból és ez az USA Afganisztánnal kapcsolatos politikájának kudarcát jelezheti. Előrelátóan annak az esélyét is felvetette, hogy a tálibok várhatóan fontos szerepet fognak játszani az ország vezetésében és újjáépítésében a kivonások után, mivel fontos katonai és politikai erőt képviselnek Afganisztánban. Joe Biden, az USA elnöke azonban más állásponton volt és kevés esélyt látott arra, hogy a tálibok átvegyék a hatalmat egész Afganisztánban.
Hua Chunying és Zhao Lijian kínai külügyminisztériumi szóvivők folyamatos tájékoztatást nyújtottak a kínai álláspontról Afganisztán kapcsán, amit Xi Jinping kínai elnök is megerősített a Sanghaji Együttműködés (SCO) és a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (CSTO) közös csúcstalálkozóján. A kínai vezetés hangsúlyozza, hogy tiszteletben tartja az afgán nép kívánságait és döntéseit. Úgy vélik, hogy a 40 éve tartó háború megállítása és a béke elérése nemcsak a több mint 30 millió afgán egyhangú véleménye, hanem a nemzetközi közösség és a regionális országok közös célja is. Remélik, hogy a tálibok ígéreteiket betartva egy egységes államot tudnak teremteni, ahol tartós béke fog uralkodik. Kína vezetése tiszteletben tartja az afgán nép azon jogát, hogy önállóan határozza meg saját sorsát és jövőjét, és hajlandó továbbra is jószomszédi, baráti és együttműködési kapcsolatokat kialakítani az afganisztáni vezetéssel, és konstruktív szerepet játszani Afganisztán békéjében és újjáépítésében. Az afganisztáni kínai nagykövetséget a kínai fél nem záratta be, és a követség dolgozói továbbra is ellátják feladataikat, ellenben az USA és sok más nyugat-európai nagykövetséggel. A tálibok cserébe ígéretet tettek a Kelet-turkesztáni Iszlám Mozgalom (ETIM) és más terrorista szervezetek elleni határozott fellépésre és az ellenük való küzdelemre.
A nyugati közvélemény ezt gyakorta úgy értékeli, hogy a kínai vezetés tálibbarát és komoly támogatást nyújt számukra, hogy a hatalmon maradhassanak, ezzel pedig megsérti az egyik legfontosabb külpolitikai alapelvét, a be nem avatkozás elvét. A pekingi vezetés azonban csak akkora mértékben kíván belefolyni ebbe a helyzetbe, amennyire az valóban elkerülhetetlen, hiszen egy hasonló kudarc, mint amelyet sokak szerint most az Egyesült Államok is elszenvedett komoly belpolitikai problémákhoz vezetne Kínában. Sok szempontból viszont úgy tűnik, hogy Kína vezetését magára hagyták ebben a feladatban és kénytelen szerepet vállalni annak érdekében, hogy megteremtse és fentartsa a régió stabilitását, ezáltal pedig megvédje országának érdekeit, de a legfontosabb, hogy biztosítsa Kína védelmét, ugyanis szomszédos állam révén komoly nemzetbiztonsági kérdésről van szó. A pekingi vezetés ennek érdekében bejelentett egy 31 millió dolláros segélyt a tálib kormánynak, hogy elkerülhető legyen az állam összeomlása és így megelőzhető legyen egy esetleges véres polgárháború, amely átterjedhet Afganisztánon kívülre például Pakisztánba vagy Kína Xinjiang Ujgur Autonóm Területére is, és a régió teljes instabilitását eredményezhetné.
A nyugati országok úgy tűnik, hogy az Afganisztánból való kivonulással egy újabb lehetőséget teremtettek a kínai vezetés számára, amellyel akarva akaratlanul is élniük kell annak érdekében, hogy biztosítani tudják saját országuk és a régió békéjét is. Ezzel pedig az olyan Kína vezette regionális eurázsiai szervezetek kerülhetnek előtérbe, mint például az SCO, amelynek tagjai egyetértenek Afganisztán békéjének és stabilitásának biztosításában. A nyugati vezetés így megint azzal a helyzettel találja szemben magát, hogy a kínai és az orosz vezetés egymás felé sodródik, akik között így látszólag tovább mélyülhetnek a kapcsolatok. A Kína vezette SCO és az Oroszország vezette CSTO eurázsiai biztonsági fórumot tartott Afganisztán kérdésében, ahol Xi Jinping és Vlagyimir Putyin ígéretet tettek, hogy összefognak annak érdekében, hogy megakadályozzák az erőszak és az instabilitás átterjedését Afganisztán határain kívülre, valamint egyetértés született abban is, hogy a tagországok fokozzák az együttműködést, hiszen a béke és a stabilitás fenntartása közös érdekük.
Végeredményben Amerika és a Nyugat kivonulása Afganisztánból nem várt lehetőséget biztosít az eurázsiai egység megerősítésére és a regionális országok szorosabb együttműködésére, az országok vezetői egy sokkal komplexebb és a demokráciaexporttól mentes megoldást dolgozhatnak ki Afganisztán megsegítésére kínai vezetéssel. Magyarország és a közép- és kelet-európai régió szempontjából is kedvező hatással bírna, ha a stabilitás állandósulna Afganisztánban és így az emberek nem kényszerülnének elhagyni otthonaikat, ami ismét jelentős kihatással lenne a térségre.
Az elemzést készítette: Zoltai Alexandra