Kína az űrben

A kínai űrkutatás 2022 elején újabb mérföldkőhöz érkezett és bizonyította, hogy Kínának van keresnivalója az űrben és fontos tényező az űrkutatásban, hiszen elsőként találtak arra utaló jeleket, hogy van víz a Holdon. A felfedezés már publikálásra is került az amerikai Science Advances tudományos folyóiratban és a világsajtót is bejárta.

Kína az űrkutatás melletti elköteleződése már évtizedek óta tart, azonban ez az utóbbi időben kezd beérni, és mindenki számára láthatóvá válni, hiszen Peking mára az űrkutatás élmezőnyébe került. 2021-ben rendkívül sikeres évet tudhat maga mögött a kínai űrprogram, amit a nemzetközi sajtó is elismert, és úgy tűnik Kína számára a határ a csillagos ég. Az ország jelenlegi legfőbb célja, hogy egy teljesen működőképes űrállomást hozzon létre 2022-re, 2030-ra pedig űrnagyhatalommá váljon.

Kína űrprogramja hivatalosan 1956-ban kezdődött a Nemzetvédelmi Minisztérium Ötödik Akadémiájának, a jelenlegi Kínai Repüléstudományi és Technológiai Társaság létrehozásával, amely Kína űrkutatásának és fejlesztésének nagy részét végzi ma is. 1958-ban a Kommunista Párt vezetőihez intézett beszédében Mao Ce-tung kijelentette, hogy Pekingnek törekednie kell mesterséges műhold felbocsátására az űrbe, a Szovjetunió és az Egyesült Államok sikerei nyomán. Tizenkét évvel később a Long March 1 rakéta 1970. április 24-én pályára állította Kína első mesterséges műholdját, a Dong Fang Hong 1-et. Ezek után 1984. április 8-án sikeresen felbocsátották az első kínai kommunikációs műholdat a Long March 3 fedélzetén, majd 2003 október 15-én került sor a következő mérföldkőre, amikor is a Szovjetunió és az Egyesült Államok után sikeresen embert küldtek az űrbe. Az évek során folyamatosan halad előre a kínai űrkutatás, többek között űrlaboratóriumot is létrehoztak, valamint szondákat küldtek a Holdra.

Jelenleg a Kínai Tudományos Akadémia Nemzeti Űrtudományi Központja által megfogalmazott jelentés foglalja magában a kínai űrtudomány fejlődésével kapcsolatos stratégiai célokat és azok végrehajtását a 2016-2030 közötti intervallumra vonatkozóan. A stratégia fő célja, hogy olyan kérdésekre keressen választ minthogy hogyan keletkezett és fejlődött az univerzum. Van-e élet a Földön kívül? Milyen hatásokat gyakorolnak a napkitörések? A jelentés azt javasolja, hogy 2030-ig a kínai űrtudomány a világegyetem kialakulására és evolúciójára, az exo-bolygók és a földönkívüli élet feltárására, a Naprendszer kialakulására és evolúciójára, a meglévő alapvető fizikai elméleteken túlmutató új fizikai törvényekre, valamint anyagok az űrkörnyezetben való viselkedésére koncentráljon és ezeket a kérdéseket vizsgálja. A jelentés javasolja továbbá az űrtudományi műholdprogram beépítését a nemzeti tudomány és technológiai fejlesztési tervbe, az űrkutatás stabil támogatásának biztosítását, a többszintű és változatos nemzetközi együttműködések megvalósítását, valamint az űrtudományi oktatás és a személyzet képzésének és egyéb politikájának megerősítését.

Az utóbbi években komoly előrelépések és figyelemreméltó sikerek történtek a meghatározott stratégiai célok mentén és a Kínai Kommunista Párt részéről továbbra is komoly támogatást, sőt prioritást kap az űrkutatás. A Future Aerospace, az államilag finanszírozott iparági agytröszt adatai szerint a kínai kereskedelmi űrvállalatokba történő befektetések összesen 3,57 milliárd RMB-t (550 millió USD) tettek ki 2018-ban, és 2025-re meghaladhatják a 30,6 milliárd RMB-t (4,7 milliárd USD). 2019-ben Kína volt az első ország, amely személyzet nélküli rovert küldött a Hold túlsó oldalára, 2020 júniusában sikeresen pályára állította utolsó Beidou műholdját, júliusban pilóta nélküli szondát indított a Marsra, novemberben pedig a Chang’e-5 néven személyzet nélküli küldetést indított a Holdra holdanyag összegyűjtése céljából, amely sikeresen leszállt decemberben.

A 2021-es év történelmi év volt a kínai űrprogram számára. A Marsra kilőtt Tianwen-1 űrszonda sikeresen landolt és ezzel Kína lett az Egyesült Államok és a Szovjetunió utáni harmadik ország, aki ezt sikeresen végre tudta hajtani. Szintén a tavalyi évben Kína felgyorsította a Tiangong Űrállomás programját: áprilisban sikeresen elindították a Tianhe magmodult, májusban a Tianzhou-2 teherszállító hajót, júniusban a Shenzhou-12-t három asztronautával, majd visszatérésük után szeptemberben a Shenzhou 13 is útnak indította fedélzetén újabb három űrhajóssal a készülő űrállomásra.

2022 is hasonlóan forgalmas évnek ígérkezik a kínai űrkutatást illetően, hiszen az év végére tervezik a kínai űrállomás befejezését és több mint 40 kilövést terveznek végrehajtani ebben az évben, ami nagyjából az Egyesült Államokkal azonos szinten van. Sőt 2022 rögtön azzal kezdődött, hogy a Chang’e-5 vizet észlelt a Holdon.

Azonban mára már az űr is a nagyhatalmi rivalizálás színtere lett. Például egy állandó űrállomásnak számos geopolitikai, asztropolitikai és technikai előnye van Kína számára, amit az Egyesült Államok nem nézhet tétlenül, ugyanis egy állandó űrállomás növeli Kína globális legitimitását, lehetővé téve számára, hogy nemzetközi űrhajósokat fogadjon és közös kutatásokat hajtsanak végre, ahol azt reméli, hogy vezető szerepet tölthet majd be. Kína állandó űrállomása azt is jelzi a világnak, hogy nyíltan verseng az Egyesült Államokkal az űrben végzett vezető szerepért, és hogy ígéretes partner az űrben folytatott nemzetközi együttműködésben. Kína űrkiadásairól pontos adatok nem állnak nyilvánosan, de a legóvatosabb becslések szerint 2020-ban körülbelül 8,9 milliárd dollár volt, amivel Kína űrprogramja költségvetési szempontból a második helyet foglalja el az Egyesült Államok mögött. Ezzel szemben 2020-ban Oroszország mintegy 2,7 milliárd dollárt, azaz 198,5 milliárd rubelt különített el űrprogramjára.

A másik oldalról pedig érthető a kínai törekvés, hiszen az Egyesült Államok USA-orientált űrkutatásokat szeretne fenntartani az Artemis Accords-on keresztül, amelyet sem Kína, sem pedig Oroszország nem írt alá, sőt 2011 óta életben van az az intézkedés, amely megtiltja a NASA-nak, hogy a kongresszus külön jóváhagyása nélkül bármilyen együttműködést folytasson Kínával. Az ország kitiltása tehát a Nemzetközi Űrállomásról nem hagyott más utat Kínának, minthogy létrehozza sajátját, sőt Oroszországot is sikerült maga mellé állítania, akivel 2027-ig közös Holdbázis megépítését tervezik.

Kína tehát gyorsan halad az űrkutatás területén is, melyre nem sajnál pénzt, energiát, és amivel stratégiai érdekei mellett egyértelműen az emberiség jövőjét is szolgálja, mindemellett pedig nyitott a nemzetközi együttműködésre.

Az elemzést készítette: Zoltai Alexandra