A Sanghaj Együttműködési Szervezet (Shanghai Cooperation Organization – SCO) szeptember 16-án tartotta az államfők tanácsának 22-ik találkozóját. A csúcstalálkozó helyszíne az üzbegisztáni Szamarkand volt, ahol az orosz, kínai, kazah, kirgiz, üzbég, indiai és pakisztáni államfők vettek rész, de a találkozón jelen voltak Fehéroroszország, Irán és Mongólia képviselői is megfigyelőként. A találkozón a következő fontosabb döntések születettek, illetve bejelentések történtek:
- A találkozó résztvevői egy deklarációt fogadtak el, amely ellenezték a tömbösödést, a nemzetközi és regionális kérdések ideológiai vagy konfrontációval járó megoldási kísérleteit. A deklarációt aláíró országok kifejezték azt a meggyőződésüket, amely szerint minden ország népének joga, hogy szabadon megválassza a politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésének a kereteit.
- A csúcstalálkozó az ukrán háború elindítása óta az első olyan alkalom volt, amikor Oroszország és Kína legfelsőbb vezetője személyesen is találkozott. A közvetlen találkozó legfőbb témája az ukrajnai háború és Tajvan kérdése volt. Az orosz elnök azt mondta Xi Jinpingnek, hogy „Nagyra értékeljük kínai barátaink kiegyensúlyozott álláspontját az ukrajnai krízissel kapcsolatban.” Annak ellenére, hogy Lavrov, orosz külügyminiszter a zárt ajtók mögötti megbeszélésekről kijelentette, hogy a két fél értékelése a nemzetközi helyzetet illetően teljesen egybevág, és egyáltalán nincsenek ellentétek, világos, hogy az orosz fél a szamarkandi találkozóra a tervei szerint erősebb pozícióval érkezett volna, ha néhány nappal korábban nem következik be az ukrajnai hadsereg előretörése kelet-Ukrajnában.
- Xi Jinping a csúcstalálkozón elmondott beszédében öt fontos pontot emelt ki az SCO működésében:
- egymás kölcsönös támogatása,
- biztonsági együttműködés,
- gyakorlati – azaz gazdasági és segélyezési – együttműködés, ezen belül is az ún. Globális Fejlesztési Kezdeményezés,
- a népek közötti közvetlen együttműködés és kulturális kooperáció fontossága,
- valamint a multi-lateralizmus fenntartása.
- Erdogan török elnök, aki szintén részt vett a találkozón, kijelentette, hogy Törökország a jövőben megcélozza a SCO tagságot. Törökország jelenleg dialógus partnere a szervezetnek.
- Irán a csúcstalálkozón aláírta az ún. kötelezettségek memorandumát, amely egy éves formális szakaszt indít el, s ezt követően Irán a SCO rendes tagjává fog válni. 2001 óta csak India és Pakisztán csatlakozott a szervezethez és papíron talán szigorúnak tűnik a csatlakozási folyamat, a vállalások ellenőrzése vagy akár végrehajtása nehézkes lenne, hiszen a szervezeti pekingi titkárságán kívül a taskenti ún. regionális anti-terrorista struktúra létezik még, de ezek együttesen sem képesek olyan szinten érdekeket érvényesíteni mint pl. az EU vagy a NATO.
Az utóbbi összehasonlítás azért is érdekes, mert az SCO-t gyakran a NATO-hoz hasonlítják és annak antitéziseként jelenítik meg. A NATO ellentétben az SCO működése teljes mértékben konszenzusra épül, s így annak hatékonysága is alacsonyabb. Ráadásul az SCO – legalábbis jelenlegi formájában – nem katonai, védelmi szervezet, sokkal inkább az országok közötti együttműködéseket vagy esetleges vitákat elsimító fórumként működik. Persze a kérdés az, hogy ha ez valóban így van, akkor mi értelme lehet olyan országok számára, mint Irán az SCO-hoz való csatlakozásnak. Az SCO nyilván nem kínál megoldást az ország nemzetközi elszigeteltségének feloldására, de az ukrán háború elmélyítette Moszkva és Teherán kapcsolatát és ennek egyik hozadéka a szervezethez való kapcsolódás, amelynek segítségével új gazdasági kapcsolatok fejlesztésére is lehetőség nyílik.
India számára is sokkal inkább a szervezet esetleges gazdasági előnyei a meghatározók, mellyel kapcsolatban az indiai elnök Modi a következőket mondta: „A járvány és az ukrajnai krízis számos törést okozott a globális ellátási láncokban, melynek nyomán a világ soha nem látott energia- és élelmiszerválsággal néz szembe. A SCO-nak megbízható, ellenálló és diverzifikált ellátási láncokat kellene fejlesztenie a régiónkban.”
Annak ellenére, hogy az elemzők többsége Vlagyimir Putyin és Xi Jingping találkozójára fókuszált, a csúcstalálkozó történeseinek tágabb értelmezése szükséges. Kína az elmúlt két évtizedben nagyon sokat invesztált a közép-ázsiai országokkal való kapcsolatrendszer fejlesztésébe és ezek az országok jelenleg nagyon kényes helyzetbe kerültek az ukrajnai háború miatt, hiszen Oroszországgal fenntartott kapcsolataik minden irányból nyomás alá kerültek. A kínai vezetés jelenleg a következő hármas dilemmával néz szembe. Egyrészt a kínai vezető is személyesen sokat foglalkozott az Oroszországgal fenntartott stratégia kapcsolatokkal. Másrészt Oroszországot (túlzott) támogatása elidegenítheti azokat a közép-ázsiai országokat, amelyekkel való kapcsolatrendszerre sokat áldozott és ezzel az SCO fejlődését veszélyeztetheti. Harmadrészt, éppen akkor amikor Moszkva ún. stratégiai visszavonulást hajt végre Ukrajnában, különösen nehéz lenne Oroszország erős támogatása.
Mindezek miatt az feltételezhető, hogy Peking kettős politikát fog folytatni a jövőben is, amelyben egyrészt diplomáciai eszközökkel támogatni fogja Moszkvát, és meg fogja ismételni újra-újra elkötelezettségét a két ország informális szövetsége mellett, amelynek mozgató szála az USA ellensúlyozása. Ugyanakkor a másik oldalon Kína folytatni fogja azt a politikát, amelyet nem lehet sem a nyugati szankciók támogatásának, de azok aláásásának sem nevezni.
Az elemzést készítette: Moldicz Csaba