„A modernizáció egyedülállóan kínai útjának kialakítása és kiterjesztése megmutatja a kínai sajátosságokkal rendelkező szocializmus életképességét és előnyeit, bizonyítva, hogy a modernizáció nem feltétlenül jelenti a “nyugatiasodást”, ami mind Kína, mind a világ számára nagy jelentőséggel bír.” – fogalmazott Song Lilei, a Tongji Egyetem professzorasszonya az Eurázsia Központban 2022. november 24-én tartott előadásában, hozzátéve, hogy „Kína a békés egymás mellett élés alapelvei alapján határozottan törekszik a barátságra és együttműködésre minden országgal.” A „Chinese Path to Modernization and the Foreign Policy of Peaceful Coexistence” című előadás azokat a főbb tényezőket és meghatározottságokat ismertette, melyek Kína ön- és világképét, illetve diplomáciai és stratégiai gondolkodásának mai jellegzetességeit az elmúlt évszázadokban megalapozták.
Song professzorasszony az egyes történelmi kontextusok és a Kína-Nyugat interakciók változó minősége mellett kiemelte a shi, az identitás és a stratégia fogalmainak jelentőségét a kínai gondolkodásmódban, hangsúlyozva, hogy annak kulcsa az adott helyzetben rejlő potenciálra történő támaszkodás. Kína hosszú időn keresztül saját jogán volt hatalom, történelme nagy részében befelé fordult. Mély filozófiákat, kultúrákat és koncepciókat alakított ki a saját gondolkodásmódjának megfelelően és saját hagyományokat teremtve. A kínai történelem és a sajátosságok ismeretének hiányában a professzorasszony szerint nem lehet érdemi és hiteles Kína-kutatásokat folytatni. Az ettől eltérő megfontolásokon alapuló törekvések, például esetlegesen a külföldi sajtó részéről ezért nem segítik elő Kína és más államok, illetve a kínaiak és a külföldiek közötti magasabb szintű megértést és együttműködést.
Kína a békés fejlődés és a békés államközi kapcsolatok híve, mely szemléletnek a jegyében Peking a valódi multilateralizmus eszközével törekszik a tiszteleten és egyenrangúságon alapuló, újfajta nemzetközi kapcsolatrendszer létrehozására. Ennek érdekében Kína a hatalmi politizálást és a hegemóniára törekvést egyértelműen és határozottan elutasítva, felelős államként lép föl a nemzetközi kapcsolatokban. Az előadás során nyomatékosításra került, hogy Peking ezen meggyőzősédével összhangban aktívan vesz részt a globális kormányzás rendszereinek reformjában, miközben az emberekre összpontosító fejlődési filozófiája és a nyitás politikájának folytatása a nemzetközi kereskedelem és befektetések színvonalának javulásához is hozzájárul. Az Övezet és út kezdeményezés – amely a fenntartható fejlesztési célok elérését szolgálja, nem pedig geopolitikai ambíciókat – adekvát módon példázza ezen megközelítést.
Az előadást követő beszélgetés során Song professzorasszony kérdésre válaszolva kifejtette, hogy Kína zéró Covid-politikája bizonyos nyugati interpretációktól eltérően valójában nem statikus, hanem egyes szituációkra és helyszínekre szabottan változó. A népesség a jelenleginél magasabb oltottsági arány hiányában pedig elengedhetetlen a politika fenntartása az emberéletek megóvása érdekében. A Kína és az Egyesült Államok közötti versengés és kooperáció kilátásait illetően a professzorasszony megjegyezte, hogy Peking nem törekszik katonai konfrontációra, mely kimenetel bekövetkezése ellen hat a két ország közötti kölcsönös gazdasági függőség is. A kölcsönös elfogadáshoz és megértéshez ugyanakkor szerinte mindenképpen szükség lenne az emberek közötti kommunikáció javítására és fejlesztésére.
