Az Eurázsia Központ 2023/25. heti sajtófigyelése az eurázsiai térségről olyan régiókkal a fókuszban, mint a kelet-ázsiai, a délkelet-ázsiai, a belső- és közép-ázsiai, a közel-keleti és az oroszországi, valamint a posztszovjet térség. Legtöbbször eredeti nyelven igyekszünk figyelni az adott országok napi sajtóit.
Narendra Modi indiai miniszterelnök látogatása az Egyesült Államokban
2023. június 21-24-e között Narendra Modi indiai miniszterelnök négy napot töltött az Egyesült Államokban, ennek során Joe Biden amerikai elnökkel és kabinetjének tagjaival is tárgyalt, aminek eredményeképpen a két fél között számos politikai, gazdasági, valamint védelmi természetű egyezmény született. Habár Modi hivatali ideje alatt összesen 8 alkalommal látogatott el az USA-ba, az idei útja volt az első hivatalos állami látogatása. Modi útját nem csupán az amerikai-indiai bilaterális kapcsolatok összefüggésében előzték meg komoly várakozások, hiszen a két fél együttműködése Eurázsia geopolitikai viszonyait, többek között Oroszországhoz fűződő viszonyukat is érinti.
Modi megérkezését követően többek között találkozott az USA-ban élő indiaiakkal, a nemzetközi jóga napon ellátogatott az ENSZ székházába, állami és magánvacsorán fogadta őt a Biden házaspár, ebédelt Kamala Harris alelnök és Anthony Blinken külügyminiszter társaságában, beszédet mondott az amerikai kongresszusban, miközben az elnökkel is fontos tárgyalásokat folytatott.
Habár korábban az USA-ban az Indiához fűződő viszony kérdésében a demokrata és a republikánus párt között nem volt nézeteltérés, mára ez a helyzet megváltozott. Modi látogatását megelőzően több mint 70 demokrata törvényhozó írt alá egy levelet Joe Biden amerikai elnöknek, amelyben arra kérték, hogy a „független, hiteles jelentések” alapján vonja kérdőre Modit India szűkülő belpolitikai légköre és a növekvő vallási intolerancia miatt. A muszlimok védelme érdekében még Barack Obama korábbi amerikai elnök is felemelte szavát. Közben egy maroknyi progresszív demokrata nyilvánosan tiltakozott a döntés ellen, hogy Modit meghívták az amerikai kongresszusba, és a beszédét is bojkottálták.
India továbbra is őrzi stratégiai autonómiáját, vagyis nem köt szövetséget egyetlen országgal sem, viszont a Modi kormányzat az utóbbi években egyre szorosabbra fűzte a viszonyt az Egyesült Államokkal, a lépés hátterében pedig Kína felemelkedése áll. Washington azt szeretné, ha Újdelhi stratégiai ellensúlyt jelentene Kínával szemben. Bár egyik vezető sem bírálta közvetlenül Pekinget hivatalos nyilatkozataiban, utalások történtek a kínai kormányra. „A kényszerítés és a konfrontáció sötét felhői vetik árnyékukat az indo-csendes-óceáni térségre” – emelte ki Modi a kongresszus előtt tartott beszédében. „A régió stabilitása a partnerségünk egyik központi kérdésévé vált”. Miután Biden és Modi több mint két órán át négyszemközt beszélt egymással, közös nyilatkozatukban figyelmeztettek a Kelet- és Dél-kínai-tengeren tapasztalható növekvő feszültségekre és destabilizáló akciókra, és hangsúlyozták a nemzetközi jognak és a hajózás szabadságának a fontosságát. Kétségtelen, hogy Modi igyekszik növelni India – a világ legnépesebb és ötödik legnagyobb gazdasággal rendelkező országa – státuszát a világ színpadán, mint termelési és diplomáciai erőközpont, miközben a Kínával való feszült kapcsolatait is próbálja megfelelő mederben tartani. A látogatás során felszínre került, hogy Washingtont frusztrálja India szoros kapcsolata Oroszországgal – India 2022 decemberében megelőzte Kínát Oroszország legnagyobb tengeri nyersolaj-vásárlójaként és az orosz haditechnikára is igényt tart – miközben Moszkva háborút folytat Ukrajnában. Modi kerülte Oroszország közvetlen megemlítését, csupán annyit mondott a törvényhozóknak, hogy a konfliktus „nagy fájdalmat okoz a térségben”. Mivel nagyhatalmakat érint, a kimenetele „súlyos”.
Modi részvétele a Fehér Házban tartott sajtótájékoztatón az ellentétes politikai hagyományokat tükrözte, hiszen ez volt az első alkalom, hogy Modi kilencéves hivatali ideje alatt részt vett hasonló rendezvényen. A miniszterelnök egy előre kiválasztott amerikai és egy indiai újságíró kérdéseire válaszolt, miközben elutasította az India emberi jogi helyzetével kapcsolatos kritikákat.
Az amerikai és az indiai legfelsőbb vezetés tárgyalásai során számos jelentős megállapodást kötöttek a felek, melyeket a következőképpen foglalhatunk össze:
- Modi és Biden megegyezését követően a General Electric (GE.N) repülőgépipari egysége megállapodást írt alá az indiai állami tulajdonú Hindustan Aeronautics (HIAE.NS) vállalattal arról, hogy közösen gyártanak hajtóműveket Indiában az indiai légierő vadászgépeinek ellátása céljából.
- Bejelentésre került, hogy amerikai vállalatok több jelentős beruházást hajtanak végre Indiában. A Micron Technology megállapodott egy 2,75 milliárd dolláros félvezető-összeszerelő és tesztelő létesítmény építéséről az országban, amelyhez a Micron több mint 800 millió dollárral járul hozzá, a többit pedig India finanszírozza. Az amerikai székhelyű Applied Materials új félvezetőközpontot hoz létre Indiában a kereskedelmi forgalomba hozatal és az innováció érdekében, a Lam Research, egy másik félvezetőgyártó vállalat pedig 60 000 indiai mérnök számára indít képzési programot.
- Az űrkutatás területén India aláírta az Artemis-megállapodást, amely a NASA holdkutatási terveiben részt vevő nemzetek űrkutatási együttműködésének tervezete. A NASA és az Indiai Űrkutatási Szervezet megállapodott abban is, hogy 2024-ben közös missziót indítanak a Nemzetközi Űrállomásra.
- A Biden-kormányzat vállalta, hogy megkönnyíti az indiaiak számára, hogy az Egyesült Államokban éljenek és dolgozzanak. Ennek részeként a külügyminisztérium bejelentette, hogy a H-1B vízummal rendelkező indiaiak és más külföldi munkavállalók egy része az Egyesült Államokban meghosszabbíthatja ezeket a vízumokat anélkül, hogy külföldre kellene utazniuk.
- Az amerikai kormány úgy döntött, hogy visszaad több mint 100 régiséget, amelyeket korábban Indiából loptak el.
- Miközben az USA Ahmedabadban és Bengaluruban nyit új konzulátusokat, India 3 konzulátust fog nyitni az USA-ban (az elsőt ezek közül Seattle-ben).
A gyorselemzést készítette: Klemensits Péter
Tiszavirágéletű lázadás Oroszországban
Lázadó szombat. Ilyen névvel illette sok orosz médium a Jevgenyij Prigozsin által vezetett Wagner Csoport 2023. június 24-ei lázadását. A zsoldossereg egy állítólagos a hátországból érkezett rakétatalálat után indult meg Rosztov na Donu felé péntek este, június 23-án, ahol Déli Katonai Körzet főhadiszállása található, hogy kérdőre vonhassa Szergej Sojgu honvédelmi minisztert és Valerij Geraszimov vezérkari főnököt. A Wagneresek szombat reggelre elfoglalták a város főbb katonai létesítményeit, a Déli Katonai Körzet központját valamint a katonai repülőteret is, hogy onnan biztosan az „ukránokat és ne minket (a Wagnert) lőjék.” Miután Rosztov na Donu-t gyakorlatilag ellenállás nélkül vették be, a Wagner csoport hadoszlopai Moszkva felé vették az irányt, meghirdetve ezzel az „Igazságosság menetét” amelynek fő célja, hogy menesszék és vonják felelősségre a korrupt és inkompetens az honvédelmi minisztert és vezérkari főnököt, akik a Wagner vezér szerint hazaárulók. A lázadók oszlopai néhány összetűzés kivételével ellenállás nélkül haladtak Moszkva felé, majd végül szombat este Prigozsin bejelentette, hogy felelős emberként a vérontás elkerülése érdekében a Wagner csoport erői visszavonulnak az állomáshelyeikre.
De mi is a Wagner csoport és kicsoda Jevgenyij Prigozsin?
A „Wagner” magán katonai vállalat egy nem hivatalos katonai szervezet, amely nem része Oroszország reguláris fegyveres erőinek, és nem rendelkezik jogi státusszal az ország területén. Ennek ellenére 2015 óta a Wagner vállalt feladatokat Szíriában, és 2017 ősze óta Prigozsin megkezdte magánhadseregének tevékenységi területeinek Afrikába történő kiterjesztését. Összességében a nyugati titkosszolgálatok szerint jelenleg legalább tíz afrikai országban rögzítik a szervezet tevékenységét. Bár a „Wagner” hivatalosan nem része az orosz hadseregnek, de működése az utóbbi támogatása nélkül aligha lenne lehetséges. A Wagner csoport rendelkezik tüzérséggel, speciális alakulatokkal, de légierővel is. Szakértők szerint mindezt a Wagner persze nem pályáztatás útján „vásárolta”, hanem egyszerűen megkapta az Orosz Honvédelmi Minisztériumtól, hiszen valójában nem a szó szokásos értelmében vett katonai magáncégről volt szó, hanem egy proxy szervezetről olyan feladatok ellátására, amelyekben a hivatalos hadsereg használatát nem tartják célszerűnek. A magánhadsereg vezetője Jevgenyij Prigozsin orosz üzletembert régi és szoros szálak fűzik a Putyin elnökhöz. Az orosz és nemzetközi sajtóban gyakran Putyin séfe vagy szakácsaként emlegetik, mivel étkeztetési cégei hatalmas állami megrendelések kaptak az orosz iskolák, hivatalok állami intézmények étkeztetésének megszervezésére és biztosítására, de maga a Kreml ellátását is Prigozsin biztosította. A Wagnerhez való kötődését sokáig tagadta, majd végül az ukrajnai háború során nyíltan felvállalta kapcsolatát a Wagner csoporttal, valamint annak alapítójaként is jegyzik. Az ukrajnai eseményekkel együtt kezdett egye nagyobb népszerűségre szert tenni, jelentős közösségi média aktivitásának köszönhetően egyre nagyobb tömegekhez is tudott szólni. Az orosz-ukrán háború eseményei közül 2023 folyamán az egyik fő téma a Bahmutban zajló harcok voltak, amelyek a város feladásával zárultak. A város elfoglalásában hatalmas szerepet vállalt a Wagner csoport, ami sok szempontból hősi rangra emelte az ott szolgáló katonákat, annak ellenére, hogy a csoport jelentős részét börtönökből toborzott zsoldosok tették ki.
Prigozsin egy sikeres és keménykezű hadvezér képét kezdte kialakítani magáról, majd később azzá vált aki nem félt „kimondani a kellemetlen igazságot”. Nyilatkozataiban hatalmas kritikával illette az orosz hadvezetést, korrupcióval, inkompetenciával vádolva a honvédelmi minisztériumot és magát a minisztert Szergej Sojgut, többek közt amiatt, hogy nem látja el csapatait megfelelő lőszermennyiséggel ami katonái tömeges halálát okozza.
A lázadás okai és következményei
Bár a lázadás gyújtópontjaként egy a Wagner állásait ért rakétatalálatot tartják számon sokan úgy vélik, hogy ebben igen fontos szerepet játszott az a körülmény amely szerint a magán-, és önkéntes alakulatoknak az orosz Honvédelmi Minisztériummal kell szerződéses viszonyba lépnie, amit Prigozsin többször elutasított. Mindez tovább mélyítette a konfliktust közte és a hivatal között. Maga a lázadás, a Wagner vezér szerint az „igazságosság menete” a korrupt rendszer ellen irányul, amely nem elég hogy hazug és önös célok miatt kezdte meg a háborút, de inkompetenciája miatt még csak nem is képes azt hatásosan folytatni. A lázadás szerencsére nem torkollott vérontásba, és Alekszandr Lukasenka fehérorosz elnök közvetítésével lezárult. Prigozsin személyes garanciák mellett Minszkbe távozott és az ellene indított bűntetőeljárást megszüntették. A lázadásban részt vett zsoldosok is „amnesztiában részesültek” Putyin elnök beszéde értelmében szerződhetnek a Honvédelmi Minisztériummal, távozhatnak Fehéroroszországba vagy visszatérhetnek családjaikhoz.
A lázadás ténye több kérdést is felvetett a rendszer stabilitásával és maga Putyin elnök pozícióival kapcsolatban. A vélemények eltérőek, hiszen egyesek a rendszer és Putyin jelentős gyengülésének a jeleit vélik felfedezni a történekben, mások ezeket az elképzeléseket pusztán nyugati „whishful thinking”-ként értékelik. A helyzet ebben a tekintetben persze nem egyértelmű, hiszen egyrészt az orosz elit, a karhatalmi erők, a hadsereg Putyin mellett foglalt állást, ami a rendszer és a pozíciók stabilitására utal, másrészt viszont felvet kérdéséket azzal kapcsolatban, hogy egy háborúzó országban stabil vezetői pozíciók mellett hogyan kerülhet sor. A választ ezekre a kérdésekre az elkövetkező hónapokban talán meg kapjuk. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a folyamatok a maguk tragikus megszokottságukkal folytatódnak a frontvonalakon, belpolitikai téren a szakértők a rendszeren – kiváltképp a hadseregen – belüli szigorításokat jósolnak a hatalmi pozíciók gyakorlati és demonstratív megerősítése érdekében, hogy a továbbiakban az ilyen eseményeknek elejét tudják venni.
A gyorselemzést készítette: Seremet Sándor