Lázadó szombat. Ilyen névvel illette sok orosz médium a Jevgenyij Prigozsin által vezetett Wagner Csoport 2023. június 24-ei lázadását. A zsoldossereg egy állítólagos a hátországból érkezett rakétatalálat után indult meg Rosztov na Donu felé péntek este, június 23-án, ahol Déli Katonai Körzet főhadiszállása található, hogy kérdőre vonhassa Szergej Sojgu honvédelmi minisztert és Valerij Geraszimov vezérkari főnököt. A Wagneresek szombat reggelre elfoglalták a város főbb katonai létesítményeit, a Déli Katonai Körzet központját valamint a katonai repülőteret is, hogy onnan biztosan az „ukránokat és ne minket (a Wagnert) lőjék.” Miután Rosztov na Donu-t gyakorlatilag ellenállás nélkül vették be, a Wagner csoport hadoszlopai Moszkva felé vették az irányt, meghirdetve ezzel az „Igazságosság menetét” amelynek fő célja, hogy menesszék és vonják felelősségre a korrupt és inkompetens az honvédelmi minisztert és vezérkari főnököt, akik a Wagner vezér szerint hazaárulók. A lázadók oszlopai néhány összetűzés kivételével ellenállás nélkül haladtak Moszkva felé, majd végül szombat este Prigozsin bejelentette, hogy felelős emberként a vérontás elkerülése érdekében a Wagner csoport erői visszavonulnak az állomáshelyeikre.
De mi is a Wagner csoport és kicsoda Jevgenyij Prigozsin?
A „Wagner” magán katonai vállalat egy nem hivatalos katonai szervezet, amely nem része Oroszország reguláris fegyveres erőinek, és nem rendelkezik jogi státusszal az ország területén. Ennek ellenére 2015 óta a Wagner vállalt feladatokat Szíriában, és 2017 ősze óta Prigozsin megkezdte magánhadseregének tevékenységi területeinek Afrikába történő kiterjesztését. Összességében a nyugati titkosszolgálatok szerint jelenleg legalább tíz afrikai országban rögzítik a szervezet tevékenységét. Bár a „Wagner” hivatalosan nem része az orosz hadseregnek, de működése az utóbbi támogatása nélkül aligha lenne lehetséges. A Wagner csoport rendelkezik tüzérséggel, speciális alakulatokkal, de légierővel is. Szakértők szerint mindezt a Wagner persze nem pályáztatás útján „vásárolta”, hanem egyszerűen megkapta az Orosz Honvédelmi Minisztériumtól, hiszen valójában nem a szó szokásos értelmében vett katonai magáncégről volt szó, hanem egy proxy szervezetről olyan feladatok ellátására, amelyekben a hivatalos hadsereg használatát nem tartják célszerűnek. A magánhadsereg vezetője Jevgenyij Prigozsin orosz üzletembert régi és szoros szálak fűzik a Putyin elnökhöz. Az orosz és nemzetközi sajtóban gyakran Putyin séfe vagy szakácsaként emlegetik, mivel étkeztetési cégei hatalmas állami megrendelések kaptak az orosz iskolák, hivatalok állami intézmények étkeztetésének megszervezésére és biztosítására, de maga a Kreml ellátását is Prigozsin biztosította. A Wagnerhez való kötődését sokáig tagadta, majd végül az ukrajnai háború során nyíltan felvállalta kapcsolatát a Wagner csoporttal, valamint annak alapítójaként is jegyzik. Az ukrajnai eseményekkel együtt kezdett egye nagyobb népszerűségre szert tenni, jelentős közösségi média aktivitásának köszönhetően egyre nagyobb tömegekhez is tudott szólni. Az orosz-ukrán háború eseményei közül 2023 folyamán az egyik fő téma a Bahmutban zajló harcok voltak, amelyek a város feladásával zárultak. A város elfoglalásában hatalmas szerepet vállalt a Wagner csoport, ami sok szempontból hősi rangra emelte az ott szolgáló katonákat, annak ellenére, hogy a csoport jelentős részét börtönökből toborzott zsoldosok tették ki.
Prigozsin egy sikeres és keménykezű hadvezér képét kezdte kialakítani magáról, majd később azzá vált aki nem félt „kimondani a kellemetlen igazságot”. Nyilatkozataiban hatalmas kritikával illette az orosz hadvezetést, korrupcióval, inkompetenciával vádolva a honvédelmi minisztériumot és magát a minisztert Szergej Sojgut, többek közt amiatt, hogy nem látja el csapatait megfelelő lőszermennyiséggel ami katonái tömeges halálát okozza.
A lázadás okai és következményei
Bár a lázadás gyújtópontjaként egy a Wagner állásait ért rakétatalálatot tartják számon sokan úgy vélik, hogy ebben igen fontos szerepet játszott az a körülmény amely szerint a magán-, és önkéntes alakulatoknak az orosz Honvédelmi Minisztériummal kell szerződéses viszonyba lépnie, amit Prigozsin többször elutasított. Mindez tovább mélyítette a konfliktust közte és a hivatal között. Maga a lázadás, a Wagner vezér szerint az „igazságosság menete” a korrupt rendszer ellen irányul, amely nem elég hogy hazug és önös célok miatt kezdte meg a háborút, de inkompetenciája miatt még csak nem is képes azt hatásosan folytatni. A lázadás szerencsére nem torkollott vérontásba, és Alekszandr Lukasenka fehérorosz elnök közvetítésével lezárult. Prigozsin személyes garanciák mellett Minszkbe távozott és az ellene indított bűntetőeljárást megszüntették. A lázadásban részt vett zsoldosok is „amnesztiában részesültek” Putyin elnök beszéde értelmében szerződhetnek a Honvédelmi Minisztériummal, távozhatnak Fehéroroszországba vagy visszatérhetnek családjaikhoz.
A lázadás ténye több kérdést is felvetett a rendszer stabilitásával és maga Putyin elnök pozícióival kapcsolatban. A vélemények eltérőek, hiszen egyesek a rendszer és Putyin jelentős gyengülésének a jeleit vélik felfedezni a történekben, mások ezeket az elképzeléseket pusztán nyugati „whishful thinking”-ként értékelik. A helyzet ebben a tekintetben persze nem egyértelmű, hiszen egyrészt az orosz elit, a karhatalmi erők, a hadsereg Putyin mellett foglalt állást, ami a rendszer és a pozíciók stabilitására utal, másrészt viszont felvet kérdéséket azzal kapcsolatban, hogy egy háborúzó országban stabil vezetői pozíciók mellett hogyan kerülhet sor. A választ ezekre a kérdésekre az elkövetkező hónapokban talán meg kapjuk. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a folyamatok a maguk tragikus megszokottságukkal folytatódnak a frontvonalakon, belpolitikai téren a szakértők a rendszeren – kiváltképp a hadseregen – belüli szigorításokat jósolnak a hatalmi pozíciók gyakorlati és demonstratív megerősítése érdekében, hogy a továbbiakban az ilyen eseményeknek elejét tudják venni.
A gyorselemzést készítette: Seremet Sándor