A héten több fontos államközi csúcstalálkozóra is sor került, ráadásul egy időben. Július 11-12 között rendezték meg Litvánia fővárosában Vilniusban a NATO csúcstalálkozót, miközben az indonéziai Jakartában megtartották az 56. ASEAN Külügyminiszteri találkozót.
NATO csúcstalálkozó
A világ vezetői július 11-12-én Litvániában találkoztak az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) csúcstalálkozóján, melynek keretében 31 NATO-szövetséges ország vezetői gyűltek össze a litvániai Vilniusban.. A résztvevők között egy új tagot is köszöntöttek, Finnországot, de részt vett az immár leendő tag Svédország is, de több NATO-n kívüli partnerország és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is jelen volt. A találkozó július 11-én kezdődött, 503 nappal azután, hogy megkezdődött az orosz-ukrán háború. Míg a legtöbb hír Ukrajna lehetséges NATO tagságáról szólt, a szövetség számos döntést hozott az elrettentés megerősítése, a jövőhöz való alkalmazkodás és a globális partnerségek elmélyítése érdekében. Joe Biden amerikai elnök úgy fogalmazott, hogy a NATO erősebb, energikusabb és egységesebb, mint valaha történelme során, majd hozzátette, hogy valójában létfontosságú a közös jövő szempontjából. A szövetség álláspontja Ukrajna NATO csatlakozási kérelmével kapcsolatban kulcskérdés volt a vilniusi csúcstalálkozó előtt. Noha a konkrét taggá válás nem szerepelt a napirenden – mivel már minden fél, így Ukrajna is beleegyezett, hogy megvárja a háború végét – Zelenszkij elnök arra számított, hogy Ukrajna legalább meghívást fog kapni a csúcstalálkozóra. A vilniusi közlemény tartalma is csalódást okozott Zelenszkijnek, ugyanis a tagok abban úgy fogalmaztak, hogy Ukrajna akkor csatlakozhat, ha „a szövetségesek beleegyeznek és a feltételek teljesülnek”. Ez az álláspont az Egyesült Államok és más szövetségesek azon vágyát tükrözi, hogy minimálisra csökkentsék annak kockázatát, hogy Oroszország még inkább kiélezze a konfliktust Ukrajnában vagy azon túl.
A szövetségesek azonban minden eddiginél tovább mentek Kijev tagságát illetően azáltal, hogy megszüntették a tagsági cselekvési terv követelményét, és létrehozták az új NATO-Ukrajna Tanácsot. Függetlenül attól, hogy ez alulmúlta-e a várakozásokat, a csúcstalálkozó jelentős változást jelentett az Ukrajna tagsági kilátásairól szóló vitában, ráadásul a vilniusi közlemény 48-szor említette Ukrajnát (a madridi nyilatkozatban szereplő 13 említéssel szemben). Bár a NATO-tagság lenne a végső biztonsági garancia Zelenszkij elnök számára, alapvetően azért érkezett Vilniusba, hogy biztosítékokat kérjen a nemzetközi közösségtől. Válaszul a G7 – amely magában foglalja az Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot, Kanadát, Japánt, Olaszországot, Franciaországot és Németországot – „Ukrajna támogatásáról szóló közös nyilatkozatot” tett közzé, amely egyértelművé tette „megingathatatlan elkötelezettségüket” Ukrajna szabadságának támogatása iránt amíg kell.
A nyilatkozat célja Oroszország elszámoltatása, az ukrán reformok folytatása, további agresszió esetén további segélyek felajánlása Ukrajnának, valamint az Ukrajnának nyújtott katonai és pénzügyi támogatás növelése. A tavalyi madridi csúcstalálkozón az elrettentés és védelem erősítésére tett kötelezettségvállalásaikra építve Vilniusban a NATO-szövetségesek megállapodtak „jelentős intézkedésekről a NATO elrettentésének és védelmi helyzetének további javítására minden területen, beleértve az előretolt védelem megerősítését is”. Ahogy az várható volt, a szövetségesek új kötelezettségvállalásban állapodtak meg, miszerint a GDP legalább 2%-át védelemre fordítják. Továbbá bekövetkezett egy nem várt fordulat is, ugyanis Recep Tayyip Erdogan török elnök a csúcstalálkozó alkalmával jelezte, hogy Ankara nem blokkolja tovább Svédország NATO-csatlakozását, így elgördült az utolsó akadály is a NATO északi bővítése útjából. Finnország áprilisi csatlakozása után Svédország tagsága valóban történelmi helyzetet teremthet, ugyanis a két skandináv ország csatlakozásával már nemcsak egy esetleges orosz agresszióval szállhat szembe a térségben a szövetség, hanem lehetősége nyílik immár az Északi-sark felügyeletére is.
A NATO-csúcstalálkozón immár második éve voltak különleges vendégek: az Indopacifikus Négyek (IP4) vezetői. Anthony Albanese ausztrál miniszterelnök, Fumio Kishida japán miniszterelnök, Chris Hipkins új-zélandi miniszterelnök és Yoon Suk-yeol dél-koreai elnök egyaránt részt vett a csúcstalálkozón. Ezen ismét elhangzott, hogy a NATO megerősíti ázsiai kapcsolatait: „Ami az indo-csendes-óceáni térségben történik, az Európa és a NATO számára is fontos, és ami Európában történik, az fontos az indo-csendes-óceáni térségnek.” Ez a narratíva pedig leginkább arra szolgál, hogy összekapcsolja a csúcson tárgyalt két fő kérdést: Oroszország Ukrajna elleni invázióját és Kína kérdését. A csúcstalálkozó közleményében a következőt írták: „A Kínai Népköztársaság kinyilvánított ambíciói és kényszerítő politikái kihívást jelentenek érdekeinknek, biztonságunknak és értékeinknek. Továbbra is nyitottak vagyunk a Kínai Népköztársasággal való konstruktív együttműködésre, beleértve a kölcsönös átláthatóság megteremtését a Szövetség biztonsági érdekeinek védelme érdekében.” Ez pedig sok szakértő szerint hidegháborús retorikát idéz és a jelek szerint az Egyesült Államok és szövetségesei megpróbálják belekényszeríteni Kínát egy új hidegháborúba. Azonnali cáfolatként a kínai EU-misszió hevesen bírálta a közleményt, és elítélte, hogy az tele van „a hidegháborús mentalitást és ideológiai elfogultságot visszhangzó ismétlődő retorikával”, mondván, hogy „szándékosan bele akarja kényszeríteni Kínát (egy új hidegháborúba)”. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetén belüli, Washington által befolyásolt frakció már jó ideje próbálja fokozni a Kína-ellenes hangulatot.
56. ASEAN Külügyminiszteri Találkozó
Mindeközben a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) idei elnökségét betöltő Indonézia államfője, Joko Widodo megerősítette az ASEAN elkötelezettségét a Szövetség központi diplomáciai szerepének megerősítése mellett, hogy őrködhessen a térség békéje és stabilitása fölött. A július 11-12-e között Jakartában megtartott 56. ASEAN Külügyminiszteri Találkozón (56. AMM) részt vevő minisztereket fogadva az indonéz vezető hangsúlyozta: Délkelet-Ázsia nem lehet sem hatalmi versengés, sem proxykonfliktus színtere, és a nemzetközi jogot minden félnek következetesen tiszteletben kell tartania. Szavai szerint az ASEAN munkaképes korú népességgel és bőséges természeti erőforrásokkal, így nagy potenciállal rendelkezik, hogy a találkozó mottójának megfelelően a növekedés epicentrumává váljon. Hozzátette, hogy a fejlődő országoknak gondoskodásra, bölcsességre és támogatásra van szükségük minden fejlett gazdaságtól, hogy felhagyjanak a zéróösszegű megközelítéssel, és kölcsönösen előnyös megközelítést alkalmazzanak külgazdasági relációikban.
Az 56. AMM közös nyilatkozatának tartalma és megfogalmazása jórészt az indonéz elnök fenti nyilatkozatát tükrözte: az ASEAN aggodalmát fejezte ki a térségben növekvő geopolitikai feszültségek miatt, megerősítette erős elkötelezettségét a regionalizmus és a multilateralizmus fenntartása mellett, és hangsúlyozta a kodifikált közös értékek és normák betartásának fontosságát a konkrét projekteken és tevékenységeken keresztül a bizalom, a tisztelet és a közös érdekek előmozdítása érdekében. Az ASEAN-országok és partnereik (összesen 21 Dialógus Partner, Szektorális Dialógus Partner vagy Fejlesztési Partnerország) külügyminiszterei az 56. AMM-t követő két napon négy további mechanizmus (az ASEAN Miniszteri Utókonferenciák, a 24. ASEAN Plusz Három Külügyminiszteri Találkozó, a 13. Kelet-ázsiai Csúcs Külügyminiszteri Találkozó és a 30. ASEAN Regionális Fórum) keretében 18 találkozót tartottak, hogy megállapodjanak az egyes államközi együttműködések kialakításának és/vagy folytatásának a részleteiről.
Az ASEAN–Európai Unió Utókonferencián például a felek áttekintették az indo–csendes-óceáni térségben folytatott tengeri kooperációjukat, a kereskedelem és a beruházások növekedését, az energetikai, a társadalmi-kulturális és az egészségügyi együttműködéseket. A találkozón hangsúlyozták továbbá a dél-kínai-tengeri kérdés megoldásának fontosságát, az ukrajnai helyzettel és az Észak-Koreával kapcsolatos aggodalmaikat, illetve szorgalmazták az ASEAN-EU szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásainak előrehaladását is. Az ASEAN-intézményeken alapuló, miniszteri szintű, idén Jakartában megrendezett találkozói következésképpen a Szövetség tagjai szolidaritásának és felelősségvállalásának szellemét demonstrálták, és szimbolikusan megerősítették a párbeszéd és együttműködés helyi értékét az ASEAN-on belül, valamint az ASEAN és partnerei között egy a hatékony multilateralizmusnak egyre kevésbé kedvező nemzetközi környezetben.
A gyorselemzést készítette: Szakáli Máté és Zoltai Alexandra