A BRIC (Brazília, Oroszország, India, Kína angol nyelvű országneveinek kezdőbetűi) a gyors ütemben fejlődő, feltörekvő piacok megnevezésére eredetileg a külföldi befektetési stratégiák kontextusában szolgáló mozaikszó. A rövidítést 2001-ben Jim O’Neill, a Goldman Sachs korábbi vezérigazgatója vezette be az előreláthatólag a világgazdaságban 2050-re dominánssá váló nemzetgazdaságok együttesére[1]. A terminust alkalmazva ezek az országok egy egyre inkább összetartó geopolitikai blokkot alkotnak 2009 óta, kormányaik évente hivatalos csúcstalálkozókat tartanak, és összehangolják multilaterális politikáikat. A 2010-ben a Dél-Afrikai Köztársasággal kibővült BRICS kormányközi együttműködési fórum jelenleg együttesen a világ népességének mintegy 43 %-át, a világgazdaság 26 %-át és a globális kereskedelem 16 %-át képviseli. A csoport jelentőségét a mozgatórugó, kiegyensúlyozó, alternatívaadó funkciója adja az OECD, a G20 és a G7 csoportosulásokkal szemben a hagyományos nyugati hatalmak által domináltnak tekintett diplomáciai és pénzügyi csatornákon kívüli országok számára.
Az új tagok lehetséges felvétele Dél-Afrika csatlakozása óta visszatérően felmerül a diplomáciai diskurzusokban, de magának a csoportnak a napirendjére a kérdéskör érdemben csupán a 2020-as évek elejétől került. Eleddig ugyanakkor sem formális felvételi eljárás megállapítására, sem új tag felvételére, sem megfigyelő vagy partneri státusz létrehozására hivatalosan nem került sor. A BRICS-bővítés a közelmúltban élénk nemzetközi figyelmet kiváltó kérdéskörré elsősorban a harmadik államok csatlakozási szándékainak új lendületű hangoztatása és egyes tagállamok eziránti növekvő mértékű nyitottságának a hangsúlyozása kapcsán vált. A bővítés a 2023. június 1-2-án Fokvárosban tartott BRICS-külügyminiszteri találkozón is kiemelt téma volt. Ma Zhaoxu, Kína külügyminiszterhelyettese például jelezte, hogy Kína örömmel várja az új tagok felvételét, míg S. Jaishankar indiai külügyminiszter hangsúlyozta a globális döntéshozó intézmények reformjának fontosságát, megjegyezve, hogy a BRICS-bővítés még „folyamatban lévő munka”.
A bővítés potenciális előnyei a tagok és az aspiránsok számára
A BRICS bővítése számos gazdasági és geopolitikai következménnyel járhat, amelyek elősegíthetik a tagok számára a regionális és globális folyamatokban való proaktívabb és döntéshozói minőségű részvételt, illetve a hatékonyabb érdekvédelmet és érdekérvényesítést. Először is az új gazdaságok bevonásával a csoport (és tagjai) növelhetné piaci méretét, diverzifikálhatná iparágait, és elősegíthetné a kereskedelmi és befektetési áramlásokat. Továbbá a tagországok közötti gazdasági együttműködés elmélyítésével hozzájárulhatna a tagországok és régióik stabilitásához. Másodszor, további nemzetek bevonásával a BRICS nagyobb földrajzi területet, népességet és erőforrásokat ölelne föl, növelve reprezentativitását és legitimitását a nemzetközi normák, politikák és intézmények alakítása terén. Harmadszor, a kibővített BRICS felvállalhatná a tagok előtt álló nagyszabású fejlesztési kihívásokat. Ez magában foglalhatná a közös beruházásokat olyan szektorokban, mint a közlekedési hálózatok, az energiabiztonság és a technológia. Az ilyen projektek nemcsak a tagországokon belüli gazdasági fejlődést mozdítanák elő, hanem hozzájárulnának a regionális összekapcsolhatósághoz és integrációhoz is. A kínálkozó előnyökkel összefügésben a közelmúltban több fejlődő ország formálisan is tagságért folyamodott, köztük Algéria, Argentína, az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Etiópia és Indonézia.
Indonézia BRICS-ambíciói
Indonézia számára a BRICS-csatlakozás potenciális előnyei megegyeznek a fenti univerzális előnyökkel, kiegészülve néhány, a nemzeti meghatározottságaiból adódó speciális megfontolással. A BRICS-tagok például a meglévő globális ellátási láncok kritikus szereplői; ezért a csoporttal való szorosabb gazdasági kapcsolatok Indonézia számára fellendíthetik a kereskedelmet és a gazdasági növekedést, az új piacokhoz és erőforrásokhoz való hozzáférést, valamint erősíthetik az ASEAN integrációjában betöltött szektorális és normatív vezetői szerepét.
Másodszor, a csoporthoz való csatlakozás hozzáférést biztosíthat a BRICS által létrehozott Új Fejlesztési Bankhoz, amely segíthet Indonéziának az infrastrukturális projektek finanszírozásában, az ipari fejlődés előmozdításában és az energiaátalakítási célok elérésének támogatásában. Ezenkívül Indonézia kihasználhatná a BRICS-tagok szakértelmét, bevált gyakorlatait és technológiai fejlődését is, ami segíthetne fejleszteni képességeit a különböző ágazatokban.
Harmadszor, a BRICS-hez való csatlakozás platformot biztosítana Jakarta számára a globális renddel kapcsolatos percepciók és szakpolitikák hatékonyabb és eredményesebb alakítására a nemzetközi közvéleményt foglalkoztató kérdések terén a kormányzati szint alatt is, saját önképének megfelelően, például a világ legnépesebb muszlim többségű országaként. Végül, külpolitikai szempontból a BRICS-hez való csatlakozás bővítené Indonézia diplomáciai hálózatát, és lehetőséget biztosítana a tagországokkal való mélyebb kétoldalú kapcsolatépítésére.
Mivel az ország továbbra is ragaszkodik a „szabad és aktív” külpolitikai doktrínájához, a BRICS-tagság optikailag és funkcionálisan is újabb, stratégiai mozgástérszélesítő elem lehetne Jakarta párhuzamos elköteleződéseinek fenntartásában Kína (BRI), az Európai Unió (szabadkereskedelmi tárgyalások) és az Egyesült Államok (IPEF) irányában, a G20- és az ASEAN-tagsága között, továbbá az OECD-csatlakozási szándékának a relációjában. A fenti előnyök mellett fontos megjegyezni, hogy a BRICS-hez való csatlakozás Indonézia számára is bizonyos hivatalos és informális tagsági kötelezettségek vállalását is jelentené, teret engedve a nézet- és érdekkülönbségek formálódásának, például a gazdasági nacionalizmus kérdéskörében.[2] Ezek közé tartozhat a nyilvános kommunikációk és szakpolitikák összehangolása a csoport célkitűzéseivel és a BRICS általános napirendjéhez való hozzájárulás, illetve alkalmazkodás.
Az idei, johannesburgi csúcstalálkozóra várva
A G7-államok meghívták Brazíliát, Indiát és Indonéziát is a 2023. júniusi vezetői csúcstalálkozójukra Hirosimába, amivel a tisztviselők szerint a tagok a Globális Dél felé igyekeztek nyitni. Mindhárom ország elfogadta a meghívást, ám a BRICS inkluzivitási törekvéseivel kapcsolatban Brazília és India is fenntartásoknak ad hangot. Formálisan mindkét ország a csoport politikai koherenciájának és tekintélyének a csökkenésétől tart az esetleges bővítés(ek) következtében. A BRICS-hez való csatlakozáshoz minden jelentkező országnak meg kell kapnia az összes tag egyhangú támogatását. Amennyiben a jelenleg is zajló előkészítő tárgyalásokon nem sikerül a brazil, orosz, indiai, kínai és dél-afrikai diplomatáknak egy közmegegyezéses eljárásrendet kidolgozniuk, az augusztus 22-24-ei johannesburgi BRICS-csúcson a bővítési kérdés valószínűleg nem kerül érdemi rendezésre. Indonézia erős jelölt a BRICS-hez való csatlakozásra, tekintettel globális középhatalmi és regionális nagyhatalmi státuszára, a világgazdaságban betöltött növekvő helyi értékére, illetve az élénk globális viták hiányára a nemzetközi szerepvállalásával kapcsolatban.
Ezzel szemben a szintén aspiráns Irán, Venezuela vagy Szaúd-Arábia felvétele megváltoztatná a csoport dinamikáját, és megnehezítené a döntéshozatalhoz szükséges belső konszenzusok elérését. A BRICS-bővítés tematizáltsága a sajtóban azt az üzenetet közvetíti, hogy a jelenlegi és a reménybeli tagok következetesen keresnek és hoznak létre alternatív globális kormányzási és finanszírozási struktúrákat. Felvétel esetén mindazonáltal minden országnak, Indonéziának is alkalmazkodási folyamatra és időszakra kellene berendezkednie a paradigma, a perspektíva és az alapvető intézményes keretek tekintetében. Céltudatos adaptáció hiányában a BRICS-tagság előnyeinek maximális kihasználása helyett a régi és az új tagok fő részvételi tevékenységévé az érdeksérelmeik minimalizálása válhatna.
A gyorselemzést készítette: Szakáli Máté
[1] Indonéziát a Goldman Sachs többek között a Fülöp-szigetekkel, Dél-Koreával, Egyiptommal, Törökországgal és Vietnámmal együtt a következő tizenegy (N11) feltörekvő gazdaságok csoportjába sorolta.[2] A gazdasági növekedés dinamikáját és az erőforrásellátottságot leszámítva Indonéziának még mindig hiányoznak vagy kedvezőtlenek bizonyos, kvázi BRICS-kvalifikációs mutatói, köztük a külföldi tőkebeáramlás szintje, az infrastruktúra fejlettsége, a munkaerő képzettsége, a központi kormány projektvégrehajtó és a helyi önkormányzatok együttműködési képessége, de a prudens makrogazdasági irányítás is korlátokba ütközhet. Ezzel összefüggésben az Indonézia iránti tartós és globális befektetői érdeklődés inkább a befektetési ajánlású nemzetközi hitelminősítések elérésétől függ, mintsem önmagában a BRICS-tagságtól.