Az Eurázsia Központ 2023/35. heti sajtófigyelése az eurázsiai térségről olyan régiókkal a fókuszban, mint a kelet-ázsiai, a délkelet-ázsiai, a belső- és közép-ázsiai, a közel-keleti és az oroszországi, valamint a posztszovjet térség. Legtöbbször eredeti nyelven igyekszünk figyelni az adott országok napi sajtóit.
Elnökválasztás Szingapúrban
Szingapúr kilencedik elnökének szeptember 1-jei megválasztása előzetesen számos adminisztratív és politikai újdonságot felvonultatónak ígérkezett. A választópolgárok például most választhattak először, hogy a szavazólapon egy hagyományos tollal vagy az új X-bélyegzővel adják le voksukat.A tengerentúlon élő állampolgárok most először szavazhattak postai úton, míg az idősotthonok lakói számára lehetővé tették az otthon történő szavazást.Ez volt az első olyan elnökválasztás is, amelyen a Szingapúri Választási Hivatal nyilvánosan közzétette az előzetes eredményeket. Ezenfelül a korábbi elnökválasztási időszakokhoz képest ezúttal jóval több és nagyobb súlyú kormányzati és pártpolitikai botrány is tematizálta a közbeszédet. A logisztikai és a kampánybeli újdonságok mellett, jóllehet, az elsősorban belpolitikai jelentőségű voksoláson az előrejelzéseknek megfelelő választási eredmény született.
Az elnöki tisztség és a kampány
A városállam westminsteri mintájú politikai rendszerében az elnöki hivatal nagyrészt ceremoniális jellegű, az államfő nem rendelkezik jogosultsággal a kormányzati politika meghatározásában, szerepe a brit uralkodó jog- és feladatköreihez hasonlítható.[1] Mindazonáltal az elnök érdemi hatáskörökkel bír a nemzeti pénzügyi tartalékok, valamint a közszolgálat integritásának védelme terén. E hatáskörök közé tartozik a hozzájárulás megtagadása minden olyan adóügyi vagy kormányzati kiadási törvényjavaslathoz, amely valószínűleg a kormány által a hivatali ideje alatt fel nem halmozott tartalékokból merít, valamint a közhivatalok – többek között a főbíró, a főügyész, a rendőrfőparancsnok, stb. – betöltésére irányuló kinevezések megtagadása vagy visszavonása.
A posztra az idei választások során hárman jelöltették magukat: a 66 éves Tharman Shanmugaratnam volt miniszterelnökhelyettes és pénzügyminiszter, a 75 éves Ng Kok Song, a GIC szuverén befektetési alap volt befektetési igazgatója és az Avanda Investment Management vállalat elnöke, illetve a 75 éves Tan Kin Lian, az NTUC országos biztosítótársaság volt biztosítási vállalatvezetője. Mindannyian független aspiránsokként indultak, és ha korábban tagjai voltak politikai pártoknak, előzetesen kiléptek azokból.
A kampány mégis szokatlanul aktuálpolitikai tartalmú, olykor személyeskedő hangvételű és élénk volt. A kampányígéretek időnként elmosták a mindenkori elnök tevékenységi köre meghatározásának határait. Egyes választási ígéretek túlmutattak a feladatkör jogosultságain. Emiatt még maga a Választási Hivatal is emlékeztette a jelölteket, hogy ne vezessék félre a közvéleményt. Ellenzéki politikusok részvétele a kampányolásban egy olyan pozíció betöltésére, amely elvileg a politika felett áll, korábban szintén nem volt bevett gyakorlat a városállamban, ami rávilágít többek között magáról az elnöki posztról és annak a Lee Hsien Loong miniszterelnök (2004-) vezette, kormányon lévő Népi Akciópárthoz (PAP)[2] való viszonyáról alkotott nézetkülönbségekre.
A választás kimenetele és jelentősége
Az elsősorban belpolitikai jelentőségű választás napját munkaszüneti napnak nyilvánították. A relatív többségi szavazási rendszerben zajló voksolás reggel 8 órától este 8 óráig tartott, a kampányt szerdán éjfél előtt nem sokkal szüntették be. A leadott szavazatok összeszámlálását közvetlenül az urnazárást követően megkezdték.
A hivatalos eredmény szerint Tharman a szavazatok 70,40%-át megszerezve elsöprő fölénnyel nyerte meg a választást, rekordot jelentő precedens nélküli előnnyel. Ő lett az első nem kínai etnikumú jelölt, akit közvetlenül választottak elnökké.[3] A többi aspiránsra leadott szavazatok jóval megosztottabbak voltak: Ng és a kétszeres elnökjelölt Tan a szavazatok 15,72%-át, illetve 13,88%-át kapta. Tharman a tervek szerint szeptember 14-én lép hivatalba Szingapúr kilencedik elnökeként.
A voksolás eredményének jelentőségét az adja, hogy az vitathatatlanul több politikai problémát is megold a kormány és a kormányfő számára. Az elnöki poszt méltó jutalom Tharman személyes és pártlojalitásáért és az általa ambicionált, a közvélemény többsége által támogatott, de a PAP által etnikai alapon ellenzett miniszterelnöki előrelépése elmaradásáért. Tharman népszerűsége azt is garantálta, hogy Tharman volt PAP-tagként ne megalázóan szoros eredménnyel nyerje meg a választást. Beiktatása után Tharman Lee iránti lojalitása ezenfelül előreláthatólag biztosítja majd, hogy nem ismétlődnek meg az 1993-1999 közötti kínos helyzetek, amikor egy másik korábbi miniszterelnökhelyettes, Ong Teng Cheong elnök egykori kollégáiban megdöbbenést keltve komolyan vette alkotmányos kötelességét Szingapúr tőketartalékainak védelmére.
Tharman elnökké választása ugyanakkor hátrányokkal is jár a kabinet szempontjából. Lee elveszíti az adminisztráció egyik leginnovatívabb gazdasági és közpolitikai szakértőjének a hozzájárulását. Ez a veszteség egy olyan időszakban következik be, amikor a szingapúri kormány a lakáspolitikai reformok miatt növekvő népszerűtlenséggel szembesül. Lee-nek Tharmant kampányfőnökként is nélkülöznie kell majd a következő parlamenti választásokon, amelyeket 2025 végéig kell megtartani, de valószínűleg jóval korábban kiírják. A kormányzat emellett a megélhetési költségekkel kapcsolatos problémákkal, a romló gazdasági kilátásokkal és a botrányok egyre növekvő listájával is a továbbiakban Tharman szakértelme és közkedveltsége nélkül kényszerül megküzdeni.
A gyorselemzést készítette: Szakáli Máté
[1] A szingapúri elnök éves javadalmazása hivatalosan a legmagasabb államfői bér a világon, 1,54 millió szingapúri dollár (1,1 millió USD).
[2] A társadalmi konzervatizmus és a gazdasági liberalizmus követő, jobbközép ideológiai beállítottságú PAP a világ többpárti parlamentáris demokráciái között 2023-ban a leghosszabb ideje, 64 éve megszakítás nélkül kormányzó pártja.
[3] Tharman, akit általában keresztnevén ismernek, a Szingapúri Monetáris Hatóságnál, a központi banknál kezdte pályafutását. Politikai debütálása a 2001-es parlamenti választásokon a PAP jelöltjeként történt. Ő volt az első ázsiai, aki a Nemzetközi Valutaalap tanácsadó bizottságának elnöke lett. Elnöki kampánya során Tharman azt ígérte, hogy egyesítő szerepet fog játszani, és „mindenki tiszteletét” sürgette tekintet nélkül a származásra és a politikai nézetekre.