Újabb versenyfutás folyik Afrikáért, és Indonézia is rajthoz állt. Legalábbis ebben a kontextusban értékeli az indonéz elemzők és média egy része, hogy Joko Widodo elnök a múlt hét elején négy afrikai országot érintő ötnapos körút keretében ellátogatott Kenyába, Tanzániába és Mozambikba, mielőtt Dél-Afrikában megfigyelőként vett volna részt a 15. BRICS-csúcstalálkozón.
Widodo elnök első kontinenst érintő körútja hivatalosan a globális Dél-Dél együttműködés előmozdítása érdekében és a bandungi szellemiség jegyében, egyúttal az idei indonéz ASEAN-elnökség apropóján zajlott. Ám a látogatás időzítése Indonézia azon új gazdaságdiplomáciai törekvésével mutat érdemibb összhangot, hogy a kereskedelmi és befektetési portfóliója a „nem hagyományos piacokra” történő kiterjesztése révén a délkelet-ázsiai ország minél mélyebben integrálódjon a globális termelési és értékesítési láncokba a hazai bányászati, feldolgozóipari, technológiai, infrastrukturális és autóipari fejlesztési programok eredményes végrehajtásának elősegítése érdekében. A körút menetrendje és kommunikációja egyúttal illeszkedett abba az egyre hangsúlyosabban megnyilvánuló fejlődő világbeli politikai felfogásba és közérzetbe is, miszerint a jelenlegi intézményes világrend nem képviseli megfelelően a fejlődő országok érdekeit, ezért elengedhetetlen ezen államok alternatív önszerveződése.
A körút állomásai és a bejelentések
Az év végéig Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és Dél-Afrikát tömörítő BRICS társulás johannesburgi csúcstalálkozóján való személyes részvételét megelőzően Widodo elnök Nairobiba, Dar Es Salaamba és Maputóba utazott, ahol a vendéglátóival közös sajtótájékoztatókon új, bilaterális együttműködési kezdeményezéseket jelentett be, főként a kereskedelem, a beruházások, az infrastruktúra és az egészségügy szektoraiban. Jakarta – amely korábban megerősítette elkötelezettségét az aktív részvételt illetően „Afrika gazdasági sikertörténetében” – a jövőben fokozni fogja erőfeszítéseit és „konkrét együttműködéseket” fog megvalósítani, fogalmazott az elnök. A kooperációs bejelentések alapján pedig a körút mindkét aspektusban alkalmas lendületet adni az egyes relációknak.
A William Ruto kenyai elnökkel tartott találkozóján Widodo államfő a két ország közötti preferenciális kereskedelmi megállapodás és kétoldalú beruházási szerződés megkötését szorgalmazta, miközben bejelentett egy az indonéz és a kenyai energiaágazat szereplői közötti, összesen 2,2 milliárd USD értékű új geotermikus kezdeményezéspárt, illetve a két ország élelmiszer- és gyógyszerfelügyeleti hatóságai és gyógyszeripari vállalatai közötti szövetséget, amelynek keretében a felek kiterjesztik az egészségügyi termékekkel és technológiával kapcsolatos kooperációjukat. A két kormány között három egyetértési megállapodás (MoU) született, magukban foglalva a bejelentett új szerződéseket, a magánvállalatok és állami vállalatok által aláírt 11 másik MoU mellett.
Tanzániában Widodo elnök egy szabadkereskedelmi megállapodás és egy kétoldalú beruházási szerződés létrehozását szorgalmazta, miközben új egyetértési megállapodásokat jelentett be az energetika, a bányászat és az egészségügy területein. Widodo elnök kifejezte elkötelezettségét a konkrét együttműködés megvalósítása mellett, többek között a tanzániai Morogoróban található mezőgazdasági képzési központ újjáélesztésére irányuló tervek kidolgozása révén. „Indonézia jelenleg véglegesíti a következő öt év nagyszabású fejlesztési tervét Afrika számára” – hozta szintén nyilvánosságra. Retno Marsudi indonéz külügyminiszter, aki részt vett a Samia Saluhu tanzániai elnökkel folytatott megbeszélésen, pedig elmondta, hogy az afrikai vezető érdeklődését fejezte ki az indonéz bevett gyakorlatok iránt többek között az infrastruktúrafejlesztés, a pálmaolajipar, a downstreaming iparágak és az állami tulajdonú vállalatok irányítása terén.
„A jelenlegi globális helyzet bizonytalanságai miatt itt az ideje, hogy megszilárdítsuk a bandungi szellemiséget és a Globális Dél együttműködését” – jelentette ki Widodo elnök egyik kenyai nyilatkozatában. „Itt az ideje, hogy a világ meghallja a fejlődő országok hangját és érdekeit” – tette hozzá, építve a hivatalos indonéz és afrikai emlékezetpolitikák meghatározó narratívájára a bandungi konferencia tízpontos deklarációját illetően, amely hitet tesz az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt emberi jogok betartása mellett, követeli a faji megkülönböztetés eltörlését, az államok szuverenitásának és a nemzetközi jog szabályainak a tiszteletben tartását, valamint kifejezi az aláírók elkötelezettségét a konfliktusok erőszakmentes megoldása és a békés egymás mellett élés iránt.
Indonézia afrikai törekvéseit az Ázsia-Afrika Konferencia során meghatározott és létrejött ezen elvi és ideológiai ihletettségű történelmi kötelék határozza meg. Az elmúlt években azonban ez az egységkezdemény és az azt sokáig szervezetten megjelenítő El Nem Kötelezettek Mozgalma jórészt történelmi nosztalgiává vált. Tanzánia és Kenya például csupán tavaly nyitottak nagykövetségeket Jakartában. A körút harmadik célállomása, Mozambik némiképp intézményesítettebb kétoldalú kapcsolatokat tart fent Indonéziával, például egy már érvényes preferenciális kereskedelmi egyezmény formájában. Widodo elnök és Filipe Nyusi mozambiki elnök jóllehet megállapodott abban, hogy a két ország kereskedelmi kamarái közötti együttműködés révén optimalizálják az egyezményt. Az indonéz államfő hangsúlyozta, hogy Mozambik az első afrikai ország, amely preferenciális kereskedelmi megállapodást kötött Indonéziával. Hozzátette, hogy a megállapodás 2022-es hatályba lépése óta 2023 júniusáig a két ország közötti kereskedelem volumene jelentősen, 78%-kal bővült. A kereskedelmi együttműködés további előmozdítása érdekében pedig arra ösztönözte a kelet-afrikai államot, hogy nyissa meg piacát az indonéz faanyag- és vasúti szerelvények exportja előtt.
Az indonéz elnök látogatásához kapcsolódóan mindhárom afrikai ország kormánya egyoldalú nyilatkozatokat adott ki, amelyekben ünnepelték az Indiai-óceánon átívelő gazdasági kapcsolatok erősödését. A kapcsolatok szintjének, tartalmának és dinamikájának széleskörben érzékelhető gyarapodásáért mindazonáltal az indonéz kormánynak a körúton tett államfői megnyilatkozásokon és a megkötött megállapodások végrehajtásán túl, illetve azok alapján, a jövőben következetesebben kellene dolgoznia az Indonézia és az afrikai államok közötti kapcsolatok újjáélesztésén, és a közös függetlenedési és államépítési tapasztalatok aktualizálási módjainak tényleges megtalálásán.
Jobb későn, mint soha?
Widodo elnök üzenete, miszerint afrikai körútjának célja „a Globális Dél nemzetei közötti szolidaritás megerősítése” volt, jól érzékelteti a téma iránti afrikai figyelmet és fogadókészséget, amely a körút során kötött megállapodások alapján máris kifizetődőnek tűnik Indonézia gazdasági terjeszkedése szempontjából a „nem hagyományos” piacokon. A legtöbb mérőszám alapján az 55 afrikai ország olyan valós gazdasági potenciált és értéket képvisel, amely az indonéz állami és magánvállalatok számára is számos további lehetőséget biztosít az üzleti tevékenységekre. Ezek tényleges feltérképezését és megragadását a most megkötött egyetértési megállapodások végrehajtása és a szorgalmazott szektorális egyezmények megkötése is érdemben támogathatja.
Számos ázsiai ország (Kína, Dél-Korea, Japán, India, stb.) kormányaitól eltérően Jakarta kifejezetten megkésve kapcsolódik be a versenyfutásba, miközben a körút sikere dacára számos kérdés megválaszolatlan maradt a kontinens stratégiai jelentőségével kapcsolatban Indonézia számára. Az elmúlt évtizedek eseményeit áttekintve az azonban megállapítható, hogy Indonézia a bandungi konferencia irányvonalai mentén fogalmazza meg az afrikai kooperáció elméleti kereteivel kapcsolatos elképzeléseit. Azaz a pragmatikus, kereskedelem által vezérelt indonéz külpolitika Afrikában olyan egyedi retorikát és hangsúlyokat alkalmaz, amelyek más államok hasonló politikáit elemezve nem azonosíthatók. E külpolitikai irány pedig minden valószínűség szerint meghozza a várt kereskedelmi volumennövekedést, és a kooperáció, ha megkésve is, de változatos formái teljesedhetnek ki az elkövetkező években. Egy indonéz pénzügyi elemzés szerint például a kontinens mintegy 4,6 milliárd USD értékű éves kereskedelmi potenciált rejt magában az indonéz vállalkozások számára.
A bandungi konferencia 2025-ben fogja ünnepelni 70. évfordulóját, így a jelenleg az utolsó hivatali évét töltő Widodo elnök mostani afrikai körútja első konkrét eredményeinek kézzel foghatóvá válása olybá tűnik stratégiailag kifejezetten a jubileumra került időzítésre. Indonézia afrikai jelenléte és befolyása megerősítésének motivációi és módszerei szempontjából ugyanis alapvetően nem különbözik a többi fejlett és fejlődő országtól. Ám a felsorolt ágazatokon és témákon felül Jakarta az afrikai országok politikai támogatását olyan ügyekben is igyekszik megszerezni, mint a dekarbonizációs és energetikai átállás véghezvitele a fejlett országok technológiai és financiális támogatásának hiányában, vagy Indonézia nem állandó ENSZ Biztonsági Tanácsi tagságának megszavazása a 2029-2030-as időszakra. A következő két évben e tárgykörökben is számíthatunk fejleményekre, mivel az afrikai államok számára a bandungi szellemiség felélesztésének politikai szándéka és egy sajátos „bandungi hang” megütése kifejezetten alkalmas együttműködési partnerré teszi Indonéziát, amely következésképpen kedvezőbb percepcióba és érdekérvényesítési pozícióba kerülhet az afroázsiai stratégiai térben.
A gyorselemzést készítette: Szakáli Máté