Az elmúlt két hétben történt merényletek, a Hezbollah és Izrael csapásai, valamint Irán fenyegetőzése felerősítik azon aggodalmakat, hogy a gázai konfliktus egy szélesebb körű közel-keleti háborúvá fajulhat. Elemzésünkben megvizsgáljuk a térség legfrissebb eseményeit, valamint bemutatjuk az azokkal kapcsolatos eurázsiai reakciókat.
Az elmúlt hét főbb eseményei
A Hezbollah június 27-én egy focipályát talált el rakétával, aminek következtében 12 gyermek és fiatalkorú vesztette életét. Ez a legsúlyosabb offenzíva az ország északi határa mentén egy izraeli célpontra az Izrael és a Hezbollah libanoni fegyveres csoport közötti harcok kezdete óta. Izrael a Hezbollahot hibáztatta az izraeli ellenőrzés alatt álló Golán-fennsíkon történt csapásért, de a libanoni szervezet tagadta az támadásban való részvételét, sőt azt nyilatkozták, hogy a zsidó állam követte el azt. Ők azt állítják, hogy az izraeli vaskupola védelmi rendszer lövedéke érte a várost, ellensúlyozva az izraeli katonai helyszíneket célzó rakéta-becsapódásokat.
Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök arra figyelmeztetett, hogy a Hezbollah „súlyos árat fog fizetni ezért a támadásért […]”. Daniel Hagari, az izraeli hadsereg szóvivője a leghalálosabb izraeli civilek elleni támadásnak nevezte az esetet a Hamász október 7-i támadása óta. Israel Katz izraeli külügyminiszter pedig kifejtette, hogy „kétségtelen, hogy a Hezbollah itt átlépte az összes vörös vonalat, és a válasz is ezt tükrözi majd”. Hozzátette, hogy „közeledünk a pillanathoz, amikor egy teljes háborúval nézünk szembe.”
Június 28-án este összeült az izraeli katonai bizottság, ahol a miniszterelnök és a védelmi miniszter felhatalmazást kaptak arra, hogy az általuk meghatározott módon és időben válaszcsapást hajtsanak végre a Hezbollah ellen Libanonban. Azóta folyamatosak a libanoni szervezetet ért offenzívák. Az izraeli védelmi erők (IDF) július 28-án, vasárnap a Hezbollah több célpontjára csapott le, az ország keleti részén fekvő Baalbek településtől nyugatra, Libanon mélyén is, nem csak az izraeli határ szomszédságában, Dél-Libanonban. A kitűzött célpontok között fegyverraktárak és az infrastruktúra voltak.
Váratlan likvidálások
Meggyilkolták a Hamász politikai vezetőjét, Iszmail Hanijét Iránban – közölte a Hamász. A szervezet „súlyos eszkalációnak” minősítette a csapást, amely nem éri el céljait.
Az iráni Iszlám Forradalmi Gárda is megerősítette Hanije halálát néhány órával azután, hogy részt vett az ország új elnökének, Maszúd Pezeskiánnak az eskütételi ceremóniáján, és közölték, hogy nyomozást folytatnak. Az iráni média közleményében Pezeskián kijelentette, hogy Irán „megvédi területi integritását, méltóságát, becsületét és büszkeségét, és arra készteti a terrorista megszállókat, hogy megbánják gyáva tettüket”.
Benjámin Netanjahu miniszterelnök arra figyelmeztetett, hogy „kihívásokkal teli napok várnak” Izraelre. Hozzátette, hogy Irán és regionális meghatalmazottjai támadásaira készülnek. A tel-avivi katonai parancsnokság háromórás biztonsági kabinetülésének végén azt mondta, hogy Izraelt az egész régióból fenyegetik, miután nemrégiben Bejrútban megölték Fuád Sukrt, akit a Hezbollah „vezérkari főnökének” nevezett. Izraeli források szerint ő volt a fő összekötő Irán és a Hezbollah között, és ő volt a felelős a szervezet rakétáiért.
Továbbá egy csapás során szintén életét vesztette az iráni Forradalmi Gárda egy fontos parancsnoka Damaszkuszban, Habíb Zádeh.
Ezenfelül az izraeli vezetés nyomatékosította, hogy minden forgatókönyvre készen állnak, és egységesen és határozottan fel fognak lépni minden fenyegetés ellen. Az izraeli elnök, Isaac Herzog pedig azt nyilatkozta, hogy: „nem akartunk és nem is akarunk háborút, de fel kell rá készülnünk”.
Megtorlásra várva
Az Egyesült Államok vezetése azt mondta, hogy Irán támadása Izrael ellen a küszöbön áll. Ennek megakadályozása érdekében Michael Kurilla, a közel-keleti amerikai erőkért felelős tábornok, az amerikai központi parancsnokság (CENTCOM) vezetője augusztus 3-án megérkezett a Közel-Keletre. Kurilla célja, hogy mozgósítsa azt a nemzetközi és regionális koalíciót, amely április 13-án sikeresen védte meg Izraelt egy iráni támadástól. Az Egyesült Államok és partnerei – köztük Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Egyiptom – is mindent elkövet diplomáciai szinten, hogy megakadályozzák a további regionális eszkalációt.
Antony Blinken amerikai külügyminiszter augusztus 4-én azt mondta, hogy Washington úgy véli, az elkövetkező 24-48 órán belül megkezdődhet egy iráni támadás Izrael ellen. Ez a jóslat nem vált be, de a Hezbollah a bejelentést követően éjszaka drónokkal támadta a 91. hadosztály állásait Izraelben, állításuk szerint több katonával végeztek.
Joe Biden amerikai elnök augusztus 5-én összehívta nemzetbiztonsági stábját, hogy megvitassák a közel-keleti fejleményeket. Biden Abdullah jordán királlyal is konzultált. Mindeközben a jordán külügyminiszter, Ajman asz-Szafadi jordán látogatást tett Iránban. Jordánia együttműködik az Egyesült Államok erőivel, és szorosan kooperál más hadseregekkel, köztük Izrael és Szaúd-Arábia hadseregével.
A fokozódó feszültségek közepette Irán kezdeményezésére rendkívüli ülést tartottak az Iszlám Együttműködési Szervezetben (OIC), ahol a perzsa állam megpróbálta rákényszeríteni az arab országokat, hogy vezessenek be szankciókat Izrael ellen. Bár sok Öböl-menti vezető elítélte Izrael tetteit, önmérsékletre sürgették Iránt. A találkozót a szaúd-arábiai Dzsiddában, az OIC központjában tartották.
Más frontok is nyíltak?
Fennáll a veszélye, hogy más frontok is megnyílhatnak. Október 17-e óta a különböző Irán által támogatott síita milíciák legalább 172 alkalommal támadtak a Közel-Keleten állomásozó amerikai csapatokra. Július 25-én az Irán által támogatott milíciák megtámadták az Ain el-Aszad légitámaszpontot Irakban és egy másik bázist Szíriában. Július 26-án és 27-én újabb rakétatámadásokat indítottak. Erre válaszul az amerikai erők július 30-án „önvédelmi légicsapást” mértek az Irán által támogatott terrorista milíciák ellen Irakban. Az Egyesült Államok egy Bagdadtól délre fekvő támaszpontot vett célba, amelyet az iraki Népi Mozgósítási Erők (PMF) használnak, amely szervezetet eredetileg az Iszlám Állam leküzdésére hoztak létre. Mára több, Irán által támogatott milíciát tartalmaz, amelyek mind szembehelyezkednek az Egyesült Államokkal és Izraellel.
Mindezekből érzékelhető, hogy a konfliktus egyre inkább kiszélesedik, és nemcsak a jemeni húszik, hanem más Irán által támogatott milíciák is támadják az amerikai és izraeli érdekeltségeket. Az USA mindezidáig nem reagált az összes ellenük indított offenzívára, de most úgy tűnik, hogy sokkal keményebben fognak fellépni e militáns csoportok ellen.
Eszkalálódik a helyzet Izrael és Irán között?
A feszültség a két ország között nem újkeletű. Izrael április elején megtámadta Irán damaszkuszi konzulátusát, mely során fontos iráni katonai vezetők vesztették életüket. Ezt követően a perzsa ország összesen 320 légi eszközt indított Izrael ellen, szinte az összeset elfogták. Ez utóbbi támadást figyelmeztetésnek szánták, jelezve, hogy Irán fegyvereivel képes elérni Izrael területét.
Annyi bizonyos, hogy Irán megtorlásra készül amiatt, mert a saját területén követték el a Hanije elleni merényletet. Nekik most erőt és határozottságot kell mutatniuk. Azt még nem lehet tudni, hogy milyen jellegű válaszcsapásra lehet tőlük számítani, de várhatóan az általuk támogatott milíciákon keresztül fokozni fogják a Közel-Keleten lévő amerikai és izraeli érdekeltségek elleni akciókat, sőt, az Iránból indított támadások sem kizárhatók.
Izrael szintén fokozott készültségben van, és megtorlásra készül. Az elmúlt napok eseményei további aggodalmakat szülnek amiatt, hogy a gázai konfliktus szélesebb körű közel-keleti háborúvá fajul. Az Egyesült Államok a növekvő feszültségre hivatkozva felszólította állampolgárait, hogy ne utazzanak Libanonba. A Külügyminisztérium azt tanácsolta a libanoni amerikaiaknak, hogy lehetőleg távozzanak a közel-keleti országból.
A nagyhatalmak békéltetésben betöltött szerepe
Lloyd Austin, az Egyesült Államok védelmi minisztere azt közölte, hogy országa „bizonyára segít megvédeni Izraelt”, ha a regionális konfliktus eszkalálódik. Az USA sosem rejtette véka alá, hogy melyik oldalra áll a közel-keleti konfliktusokban. Habár az elmúlt időszakban többször is hangoztatták, hogy támadó hadműveletekben nem fognak részt venni, de a védekezést tekintve mindig aktív szerepet fognak betölteni. Erre példa, hogy az áprilisi Izraelt ért iráni támadás során is részt vettek több száz drón és rakéta elhárításában.
A közel-keleti feszültség enyhítésében nagy szerepe lehet a nagyhatalmaknak és azon belül az Egyesült Államoknak, de ez utóbbi a békéltető tárgyalásokon általában nem semleges. Emellett többször is megakadályozták, hogy a Biztonsági Tanács elismerje a palesztin államiságot és Palesztina teljes jogú ENSZ tagságát. Hangsúlyozzák, hogy egy palesztin állam csakis a két konfliktusban álló fél megegyezését követően jöhetne létre, valamint akkor, ha a palesztin népnek lesz egy mindenki által elfogadott képviselője. Ez utóbbit tekintve Kína hozzájárulása lehetne a döntő, mivel a távol-keleti ország sokat tesz azért, hogy a Fatah és a Hamász kiegyezzen egymással, mivel ez elengedhetetlen része a tartós béke elérésének.
Erdogan bejelentette: Törökország beléphet a háborúba
Recep Tayyip Erdogan nemrég arról beszélt, hogy Törökország is beléphet a háborúba. Felidézte, hogy korábban Líbiában és Hegyi-Karabahban is beavatkoztak, és nem zárja ki, hogy újra megtegyék. Szerinte most egységesen kell fellépni, nem szabad megengedniük, hogy Izrael folytassa Palesztina ostromát, arra viszont nem tért ki, hogy Izrael esetében pontosan milyen lépéseket terveznek.
Erdogan fenyegetése inkább a retorika szintjén fontos. Ne felejtsük el, hogy az Egyesült Államok és Törökország kapcsolata történelmileg szoros, különösen a NATO keretén belül, amelyhez Törökország 1952-ben csatlakozott. De ez Izrael esetében is fennáll, tehát nehéz elképzelni, hogy az USA két fontos közel-keleti szövetségese között háború fog kirobbanni. Másrészt a török elnök az ilyen erős kijelentések által szavazatokat tud szerezni, és a belpolitikai és gazdasági krízisekről is el tudja vonni a figyelmet.
Eurázsiai vélemények a közel-keleti helyzetről
Kelet-Ázsia
Kína közölte, hogy szorosan figyelemmel kíséri a helyzetet, és határozottan ellenzi és elítéli a merényleteket. „Szorosan nyomon követjük az incidenst. Kína… mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az még nagyobb zűrzavarba sodorhatja a régiót. Kína a regionális viták és tárgyalások párbeszéd útján történő rendezésére ösztönözné a régiót, valamint azon az állásponton van, hogy minél hamarabb egy átfogó és állandó tűzszünet kellene Gázában, és nem szabadna tovább eszkalálódnia a konfliktusnak és a konfrontációnak” – mondta Lin Jian, Kína Külügyminisztériumának szóvivője.
Egyes kínai szakértők szerint a közel-keleti konfliktushullám valószínűleg beárnyékolja a megbékélési folyamatot. Wang Jin, a Hsziani Északnyugati Egyetem Közel-Kelet Tanulmányok Intézetének docense úgy véli, hogy a Hanijeh elleni támadás véget vethet az Izrael és a Hamász közötti politikai tárgyalásoknak. „A folyamatban lévő párbeszédek nagyon kritikus szakaszban vannak, és ez az incidens negatívan befolyásolhatja az izraeli-palesztin helyzet irányát” –mondta Wang.
Izrael többfrontos hadműveletekben vesz részt, egyik oldalon csapást mér a libanoni Hezbollahra, a másik oldalon pedig támadásokat indít a jemeni húszi erők ellen. Ez a legutóbbi támadás Irán határain belül még jobban rávilágít a konfliktusok eszkalálódó hullámára a Közel-Keleten – mondta Sun Degang, a Fudan Egyetem Közel-Kelet Tanulmányok Központjának igazgatója. „Ennek eredményeként az Izrael és Palesztina közötti megbékélési erőfeszítések, valamint a Hamász és Izrael közötti béketárgyalások valószínűleg jelentős kudarcok elé néznek” – tette hozzá Sun.
„Izrael egyrészt továbbra is időszakos katonai csapásokat hajt végre Gáza ellen. Másrészt a Hamász magas rangú vezetőit célozza meg a pontos felszámolás politikájával” – mondta Liu Zhongmin a Shanghai International Studies University Közel-Kelet Tanulmányok Intézetének professzora.
Zhai Jun Kína közel-keleti ügyekért felelős különmegbízottja kedden találkozott Mohszen Bakhtiar Irán kínai nagykövetével. A Kínai Külügyminisztérium által közzétett információk szerint a két fél egyetértett abban, hogy a dél-libanoni feszültséget a lehető leggyorsabban enyhíteni kell, hogy megakadályozzák a konfliktus kiterjedését vagy regionális háborúvá fajulását.
Kína beutazási figyelmeztetést adott ki Libanonra, mivel az Izraellel fennálló feszültség fokozódása miatt félő, hogy egy szélesebb körű közel-keleti konfliktus robbanhat ki. A libanoni kínai nagykövetség arra kérte az állampolgárokat, hogy legyenek óvatosak az országba való utazás során, és „súlyosnak és összetettnek” nevezte az ottani biztonsági helyzetet. A hétfő este közzétett közleményében a nagykövetség arra is felszólította Libanonban lévő polgárait és intézményeit, hogy „maradjanak fokozott készenlétben, és erősítsék meg a biztonsági óvintézkedéseket és készüljenek fel egy esetleges vészhelyzetre”.
Dél-Korea bejelentette, hogy megtiltja állampolgárai számára az izraeli és libanoni határ menti területekre való utazást, miután az ország vezetése azt tanácsolta állampolgárainak, hogy hagyják el az érintett területeket a közel-keleti feszültség fokozódása közepette. Dél-Korea Külügyminisztériuma 3-as szintű utazási figyelmeztetést adott ki, valamint 4-es szintű utazási tilalmat a Gázai övezetre. A minisztérium szerint Irán legtöbb területére 2-es szintű utazási figyelmeztetés vonatkozik, amely a szükségtelen utazás elkerülésére figyelmeztet. Dél-Korea Külügyminisztériuma közölte, hogy a tilalom szerdától lép életbe a kék vonal közelében lévő területeken, utalva a Libanon és Izrael közötti demarkációs vonalra, ahol a nemzetközi határ egyes részei vitatottak. A minisztérium közleménye szerint ideiglenes figyelmeztetést is kiadtak az iráni beutazásra vonatkozóan. Ezt azután adták ki, hogy a libanoni Hezbollah csoport egyik parancsnoka és a Gázai övezetet irányító Hamász politikai szárnyának vezetője meghalt – mondta Lee Jae-woong, a minisztérium szóvivője. „A dél-koreai kormány… reméli, hogy a feszültség enyhítésére irányuló diplomáciai erőfeszítések, mint például a fegyverszünetről és a túszok szabadon bocsátásáról szóló tárgyalások, nem állnak le” – mondta Lee egy tájékoztatón. A minisztérium szerint jelenleg több mint 500 dél-koreai állampolgár tartózkodik Izraelben, és körülbelül 120 Libanonban. Figyelmeztetettek továbbá arra is, hogy az említett határ menti területekre utazó dél-koreaiakat az útlevéltörvény értelmében büntethetik. Médiaértesülések szerint tavaly nyárig legalább négy dél-koreai személyt elítéltek azért, mert megsértették az engedély nélkül Ukrajnába történő utazás tilalmát.
Japán arra szólította fel állampolgárait, hogy hagyják el Libanont és ne utazzanak oda. Japán Külügyminisztériuma felszólította libanoni állampolgárait, hogy hagyják el az országot, és „kiürítési figyelmeztetést” adtak ki Libanon minden részére.
Délkelet-Ázsia
A teheráni rajtaütés, amelynek következtében meghalt Iszmail Hanije, a Hamász Politikai Hivatalának vezetője és az elmúlt 20 év egyik vezető személyisége, különböző reakciókat váltott ki Délkelet-Ázsiában. Sokan kíváncsiak arra, hogy halála milyen hatással lesz a Közel-Keleten zajló konfliktusra Fuád Sukr, a Hezbollah egyik legfontosabb katonai parancsnoka halálával együtt, akit Bejrútban öltek meg egy olyan műveletben, amelyet Izrael nyíltan magára vállalt.
A teheráni és bejrúti merényletek egyértelművé tették egy szélesebb körű konfliktus kockázatát, különösen azután, hogy Irán legfőbb vezetője, Ali Hámenei ajatollah kemény büntetést és bosszút ígért Izraelnek. Hanije halála tovább gyengíti a gázai tűzszünet esélyeit, ahogyan Jahja Szinvár felemelkedése is a Hamászon belül, akinek többé nem kell rivalizálnia a mozgalom alapítójához, Ahmed Jászínhoz közel álló és a mozgalom nemzetközi arcának tekintett Hanijével. Az a tény, hogy ez utóbbit egy nappal azután ölték meg Teheránban, hogy részt vett az új iráni elnök, a reformista Maszúd Pezeskián beiktatásán, csökkenti az utóbbi egyéni mozgásterét, miközben az ország vezetését egyesíti.
A délkelet-ázsiai országok kormányainak Hanije halálára adott reakciói közül Anvár Ibrahim, a szunnita muszlim többségű Malajzia miniszterelnökének megnyilvánulása volt kifejezetten éles hangú. „Nyilvánvaló, hogy ezt a bűncselekményt csakis a teljes büntetlenség környezetében lehetett végrehajtani” – mondta, utalva a Gázában a konfliktus kezdete óta megölt közel 40 ezer palesztinra. „Azok a kritikusok, akik bíráltak, amiért a múltban találkoztam Iszmail Hanijéval, nem értékelik Hanije mélységes vágyát a békés Közel-Keletre és a méltóságát visszanyerő palesztin nemzetre” – tette hozzá Anvár Ibrahim, megjegyezve, hogy „egy kedves barátom és népének bátor szószólója elvesztését gyászolom”.
Indonézia elnöke, Joko Widodo, szintén elítélte a merényletet: „Azt hiszem, mindenki, beleértve Indonéziát is, határozottan elítéli az ilyen erőszakot és gyilkosságot. Igen, ez erőszak volt, egy olyan gyilkosság, amelyet nem lehet eltűrni. És Irán szuverén területén történt.”. Indonézia második legnagyobb, mintegy 60 millió fős tagságú konzervatív szunnita NGO-ja, a Muhammadiyah reakciójában kiemelte, „reméljük, hogy a béke és az igazságosság felé vezető folyamatot az őt [Hanije] leváltó harcosok folytatni fogják. A világközösségnek össze kell fognia, hogy szembenézzen a gyarmatosítás, a megszállás és a kegyetlenség minden formájával, amelyet Izrael a palesztin nép ellen folytat”.
A Hamász 2023. október 7-i izraeli támadásait követően, amelyek során négy Fülöp-szigeteki állampolgár életét vesztette, további kettőt pedig túszul ejtettek. A Fülöp-szigetek következetesen kiállt Izrael mellett, és elítélte az izraeliekkel szemben elkövetett brutális bűncselekményeket. A Fülöp-szigeteki elnöki hivatal Hanije halálával kapcsolatban nem adott ki hivatalos közleményt.
Thaiföld külügyminiszterhelyettese, Russ Jalichandra ugyanakkor egy interjúban úgy fogalmazott, hogy Thaiföld nem nézi el az erőszakot, különösen nem Hanije meggyilkolását: „Ha valakit meggyilkolnak egy másik országban, az a nemzetközi jog megsértése. Nem látjuk, hogy ez hogyan járulna hozzá a konfliktus békés megoldásához” – mondta. „Izrael jó barátunk… jó barátnak lenni pedig azt jelenti, hogy őszintének kell lennünk a másikkal”. A Hamász tavaly novemberben több mint 100 túszt, köztük 23 thaiföldit engedett szabadon az ideiglenes tűzszünet idején, ám nyolc thaiföldi állampolgárt továbbra is fogságban tartott Gázában. A thaiföldi kormány idén májusban bejelentette, hogy ketten közülük meghaltak, de holttestüket még nem találták meg. A hat életben lévő túsz kiszabadítása a thai külpolitika egyik prioritása.
Közel-Kelet
A közel-keleti arab országok és az ott tevékenykedő különböző szervezetek szoros figyelemmel követik az eseményeket, továbbá az Iszmail Hanije elleni merénylettel összefüggsében sok vélemény látott napvilágot az elmúlt időszakban. Ezzel kapcsolatban a Hamász azt közölte, hogy a csoport folytatja a gázai háborút, és bízik a győzelemben. Emellett Mahmúd Abbász palesztin elnök elítélte Hanije meggyilkolását, továbbá a különböző palesztin csoportok általános sztrájkra és tömegtüntetésekre szólítottak fel Ciszjordániában.
Yoav Galant izraeli védelmi miniszter azt mondta, hogy Izrael nem törekszik a háború kiterjesztésére, de készen áll minden forgatókönyvre.
A katari miniszterelnök, Mohammed bin Abd al-Rahmán al-Száni arra figyelmeztetett, hogy Hanije meggyilkolása meggátolhatja az Izrael és a Hamász közötti gázai tűzszüneti megállapodásról szóló megbeszéléseket. Katar az Egyesült Államokkal és Egyiptommal együtt közvetít a tárgyalásokon.
Az egyiptomi külügyminisztérium közleményében az áll, hogy „a regionális eszkaláció egybeesése a gázai tűzszüneti tárgyalások előrehaladásának elmaradásával növeli a helyzet összetettségét, és azt jelzi, hogy nincs izraeli politikai akarat a helyzet megnyugtatására”. A közlemény hozzáteszi, hogy mindezek a fejlemények „aláássák Egyiptom és partnerei azon kitartó erőfeszítéseit, hogy megállítsák a háborút a Gázai övezetben, és véget vessenek a palesztin nép szenvedésének”.
A török külügyminisztérium közleményében pedig az áll, hogy Hanije meggyilkolása „ismét azt mutatja, hogy az izraeli Netanjahu-kormánynak nem áll szándékában békét elérni”. Továbbá hozzáteszik, hogy „a régiónak sokkal nagyobb konfliktusokkal kell szembenéznie, ha a nemzetközi közösség nem tesz lépéseket Izrael megállítására”.
Ezenfelül a kurdisztáni elnökség és az iraki kormány óva int a regionális destabilizációtól, elítélve Iszmail Hanije, a Hamász politikai vezetőjének meggyilkolását. „Mély aggodalommal látjuk ezt a veszélyes fejleményt” – fogalmazott a kurd elnökség közleményében, hozzátéve, hogy „a helyzet további bonyolítása az egész régió stabilitását fenyegeti, és súlyosabb következmények és fejlemények követik majd”.
Mohammed Ali al-Húszi, a jemeni húszik legfelsőbb forradalmi bizottságának vezetője kifejtette, hogy Iszmail Hanije célba vétele szörnyű terrorista bűncselekmény, valamint a törvények és az értékek kirívó megsértése”.
Posztszovjet térség
Oroszország
A Hamász vezetőjének halála negatív reakciókat váltott ki az orosz hivatalos körökben, bár Oroszország összességében a konfliktusban inkább távolságtartó pozíciót vett fel. Ez látszik a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov nyilatkozatából is: „Úgy gondoljuk, hogy az ilyen akciók a régió békéjének megteremtésére irányuló kísérletek ellen irányulnak.” Oroszország hagyományosan jó kapcsolatokat ápolt Izraellel, ugyanakkor a geopolitikai realitások, valamint az erőviszonyok átrendeződése egyre szorosabbra fűzte Irán és Moszkva viszonyát, ezért utóbbi helyzete nem egyszerű: egyrészt ki kell állnia Irán mellett, ugyanakkor az Izraellel fenntartott kapcsolatát is értelmezhető keretek között kell tartania, amely ugyan elhidegülhet, de ellenségessé nem kellen válnia. Az orosz sajtóban Peszkov lavírozó nyilatkozata dominál. A Telegrammon, valamint az egyes véleményvezérek megnyilvánulásaiban érezhetően élesebb kritika éri Izrael Teheránra mért csapását.
Dél-Kaukázus
Az eset hatásait a régió viszonyaira az Ekho Kavkaza, tulajdonképpen a kaukázusi Szabad Európa vizsgálta tüzetesen. A napokban megjent cikk részletesen tárgyalja több szakértő bevonásával Iszmail Hanije meggyilkolását Teheránban, és annak lehetséges következményeit a közel-keleti politikai helyzetre. Hanije az egyik szervezője volt a tavaly október 7-i izraeli támadásnak, és jelen volt Irán új elnökének beiktatásán. A gyilkosság vitákat váltott ki a Hamász és Irán lehetséges reakcióiról, valamint Teherán déli kaukázusi szomszédjaival való kapcsolatainak hatásairól. Ruszlan Suleimanov hangsúlyozza, hogy Hanije likvidálásának elsősorban Izrael miniszterelnöke, Benjamin Netanjahu számára van gyakorlati értelme, aki számára fontos, hogy eredményeket mutasson fel, és határozottnak tűnjön a támogatói előtt. Izraelben egy szélsőjobboldali nacionalista koalíció kormányoz, keményvonalas szereplőkkel, mint Itamar Ben-Gvir és Bezalel Smotrich, akik a második, libanoni front megnyitását és az áprilisi iráni támadásért való bosszút követelik. Hanije likvidálása és a damaszkuszi iráni konzulátus elleni támadás lehetővé teszi Netanjahu számára, hogy eredményeket mutasson fel, de gyakorlatilag ez nem befolyásolja a gázai helyzetet, és növelheti az izraeli túszok fenyegetettségét. Nikita Smagin hangsúlyozza, hogy Hanije meggyilkolása Teheránban fokozza az ellentéteket, és kényelmetlen helyzetbe hozza Iránt, arra kényszerítve, hogy reagáljon, hogy ne tűnjön gyengének. Irán új elnöke, Maszúd Pezeskián, még nem bizonyította, hogy reformer lenne, bár van remény a tárgyalóképességére. Nyilvános nyilatkozatai nem erősítik meg a politikai változásokat, ami Hanije meggyilkolásának iráni külpolitikára gyakorolt hatását bizonytalanná teszi. Suleimanov úgy véli, hogy a Hamász valószínűleg nem fog katonai válaszlépéseket tenni, mivel lehetőségei jelentősen csökkentek. Újabb rakétatámadások várhatóak, de a fő nyomásgyakorló eszköz továbbra is a túszok maradnak. Látványos kivégzések sem kizártak, ami tovább súlyosbíthatja a helyzetet. Libanon és a teljes körű háború fenyegetettségét illetően Suleimanov úgy véli, hogy a konfliktus helyi marad Izrael és a Hamász között, annak ellenére, hogy feszült a helyzet az izraeli-libanoni határon és a Vörös-tengeren is. Smagin megjegyzi, hogy Irán, bár rendszeresen válaszol az izraeli támadásokra, gyakran gyengébbnek tűnik. Példaként említi az iráni benzinkutak elleni kibertámadást és az iráni hackerek gyenge válaszát. Tavasszal azonban Irán először indított masszív támadást Izrael ellen, ami jelentős precedens volt. Irán próbálja megváltoztatni a játék szabályait, ami kiszámíthatatlanabbá és veszélyesebbé teszi a helyzetet. Irán válasza kreatív és nem szokványos lehet, hogy elkerülje a háborút, de megmutassa erejét. Suleimanov úgy véli, hogy Izrael az eszkalációra törekszik, hogy növelje a nyomást Iránra és megmutassa erejét. Azt is megjegyzi, hogy Hanije meggyilkolása Netanjahu amerikai kongresszusi beszéde után történt, ami amerikai támogatásra utal. Még ha nem is volt koordináció az USA-val, az amerikaiak sebezhető helyzetben találják magukat, támogatva Izrael lépéseit. Smagin hangsúlyozza, hogy Pezeskián beiktatása protokolláris esemény, de mutatja Irán nemzetközi elszigeteltségének mértékét. A beiktatáson nem államfők, hanem magas rangú képviselők voltak jelen, ami fontos a nemzetközi támogatás és Irán legitimitásának bemutatása szempontjából, mind a nemzetközi arénában, mind a belső lakosság számára. A grúz miniszterelnök, Irakli Kobakhidze Hanije mellett készült fotója vitákat váltott ki Grúzia és Irán közeledéséről, de Suleimanov nem lát komoly jeleket erre. Megjegyzi Irán és Azerbajdzsán kapcsolatainak javulását, valamint az Irán és Örményország közötti hűvösebb kapcsolatokat, amelyek összefüggenek Örményország és Oroszország kapcsolatainak romlásával és közeledésével Európához és az USA-hoz. Irán, mint Oroszország is, aggódik az amerikai katonai jelenlét miatt a régióban, és inkább Azerbajdzsánnal kíván együttműködni, ami gazdaságilag előnyösebb.
Az örmény-török kapcsolatok intenzívebbé válása viszonylag független folyamat az örmény-azerbajdzsáni rendezéstől, de függ a regionális dinamikától. Erdogan Bakuhoz igazodik, ami valószínűtlenné teszi az örmény-török teljes közeledést az örmény-azerbajdzsáni kapcsolatok harmonizációja előtt. Összességében, Iszmail Hanije teheráni meggyilkolása tovább élezi a már amúgy is bonyolult közel-keleti helyzetet, növeli a feszültséget Izrael és Irán között, de gyakorlati hatása a gázai helyzetre és a Hamász lehetőségeire korlátozott marad.
Az állami és/vagy kormányközeli sajtóorgánumok összességében Hanije halálát a régió stabilitása szempontjából értékelik, amelyre a haláleset igen negatív hatást gyakorolhat. A hírek többsége közleményszerű és gyakran a nemzetközi sajtóban elérhető reakciókat tartalmazza.
Közép-Ázsia
Közép-Ázsia országainak mind a kormánypárti, mind pedig az ellenzéki, nyomtatott, valamint online formában megjelenő médiatermékei nem foglalkoztak jelentősen Iszmail Hanije teheráni megölésével, valamint a Libanon déli részén működő Hezbollah egyik rangidős parancsnoka ellen elkövetett merénylettel. A hírek között természetesen szerepet kapott az esemény, azonban jellemzően iráni vagy az orosz nyelvű sajtóorgánumokból átvett híreket közöltek.
A közép-ázsiai média a Közel-Keleten történő eseményekkel kapcsolatban általában nem foglalkozik mélyrehatóan. Természetesen a tragikus eseményeket elítéli és a békére szólít fel. Ugyanakkor figyelemmel kíséri az aktuális és múltbéli eseményeket is, azonban azokat elsősorban a nagyhatalmak (Egyesült Államok, Kína, Oroszország) szempontjából elemzi, és a híradásokban sokkal inkább koncentrál a regionális és belföldi eseményekre.
Az elmúlt héten a regionális nyomtatott és online közép-ázsiai sajtó sokkal jobban fókuszált a közelgő regionális eseményekre, ülésekre, mint a közép-ázsiai országok asztanai konzultatív találkozója, vagy a kongói elnök kazahsztáni látogatása.
Következtetések
A Közel-Kelet helyzete jelenleg rendkívül bizonytalan. Az elmúlt hetek eseményei jelentősen növelték a régióban uralkodó feszültséget, ami számos nemzetközi reakciót váltott ki. Az érintett országok és szervezetek részéről egyaránt aggodalom és felhívások érkeztek a helyzet enyhítésére, valamint figyelmeztetések a konfliktus további eszkalációjának veszélyeire. A nemzetközi közösség számos intézkedést hozott, amelyek a biztonságot helyezik előtérbe, beleértve az állampolgárok utazási figyelmeztetéseit és a diplomáciai erőfeszítéseket a béke fenntartására. A közvetítési kísérletek azonban nehézségekbe ütköznek, mivel a helyzet gyorsan változik és a felek közötti tárgyalások gyakran eredménytelenek.
A regionális szereplők és nemzetközi partnerek együttműködése kulcsfontosságú a feszültségek csökkentésében és a béke megteremtésében. De mindezek eleddig kevésnek bizonyulnak, mivel az érintett felek nem képesek a folyamatos párbeszédet folytatására és a kompromisszum elérésére. Ennek legfőbb oka, hogy mind Izrael, mind Irán és meghatalmazottjainak érdekei számottevő eltéréseket mutatnak. A helyzet jövőbeli alakulása viszont jelentős hatással lesz a régió és a világ biztonságára, ezért létfontosságú a nemzetközi közösség figyelme és aktív szerepvállalása a tűzszünet, majd a béke elérése érdekében.
A gyorselemzést készítette: Seremet Sándor, Szakáli Máté, Tárik Meszár, Veres Szabolcs és Zoltai Alexandra