2025. július 24-én Peking adott otthont az Európai Unió és Kína csúcstalálkozójának, amelyet a két fél közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 50. évfordulója alkalmából rendeztek meg. A találkozón a kínai elnök, Xi Jinping személyesen vett részt, ahol többek között tárgyalásokat folytatott Antonio Costával, az Európai Tanács elnökével és Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével. Emellett az EU vezető politikusai Li Qiang kínai miniszterelnökkel, a csúcstalálkozó társelnökével is megbeszéléseket tartottak az EU és Kína közötti üzleti kérdésekről. Ugyanakkor a diplomáciai kapcsolatok 50. évfordulójának megünneplése mellett az EU–Kína csúcstalálkozó a kiegyensúlyozottabb és kölcsönösen előnyös kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok, valamint a globális geopolitikai kérdések, köztük az ukrajnai konfliktus megvitatására összpontosított.
Feszült hangulat a találkozó előtt
Szakértők már a csúcstalálkozó kezdete előtt meglehetős fenntartásokkal várták a pekingi találkozót, különösen amiatt, mert már 2025 júniusban és júliusának elején mind az EU, mind Kína új szankciókat vezettek be egymással szemben. Például az EU korlátozta az orvosi berendezések beszerzését Kínából, míg Peking exportellenőrzést vezetett be a ritkaföldfémek kivitelére.
Emellett a jelenlegi találkozóhoz hasonló szintű megbeszélésre az Európai Unió és Kína között legutóbb 2023. december 7-én Pekingben került sor. Eredetileg az idei találkozót Brüsszelben tervezték megrendezni, de a kínai fél kérésére, valamint a két fél közötti „politikai nézeteltérésekre” hivatkozva a találkozó helyszíne módosításra került, amely a kínai diplomácia sikerét jelentette. Sőt a csúcstalálkozó programjában is változtatásokat eszközöltek, amit az eredetileg tervezett két napról egy napra rövidítettek le, törölve egy üzleti fórumot Hefei városában, ami már jelezte a találkozó feszült hangvételét.
Felhalmozódó problémák és mélypontok?
Röviddel a csúcstalálkozó előtt Wang Yi kínai külügyminiszter a találkozót érintő előkészítő körútra érkezett Európába. 2025 június 30. és július 6. között Wang Yi többek között ellátogatott az EU központjába, Brüsszelbe, valamint Németországba és Franciaországba is az EU és Kína közötti feszült kapcsolatok enyhítése céljából. Ugyanakkor a látogatás nem hozott eredményt az EU és Kína közötti kapcsolatok javítása terén.
A két fél közötti politikai feszültség mellett jelenleg az EU és Kína közötti gazdasági kapcsolatok komoly nyomás alatt állnak. 2024-ben az EU importvámokat vezetett be a Kínából származó elektromos autókra. Ami azt jelentette, hogy az olyan vezető kínai autógyártók, mint a BYD, a Geely és a SAIC termékeire vonatkozó szokásos 10%-os vámon felül további 17,4-35,3%-os vámot vetett ki az EU. Válaszul Kína bejelentette az EU-országokból importált brandyvel szembeni „ideiglenes dömpingellenes intézkedések” bevezetését.
Azt követően 2025 elején Donald Trump „kereskedelmi háborút” hirdetett mind az Európai Unió, mind pedig a kínai áruk ellen. Peking és az EU közeledésének lehetősége fokozatosan előtérbe került, mivel 2025. februárjában von der Leyen megjegyezte, hogy az EU-nak konstruktívan kell együttműködnie Kínával, és lehetőségeket kell találnia a kereskedelmi és befektetési kapcsolatok bővítésére.
Később 2025. áprilisában azonban az amerikai vámintézkedésekre válaszul Kína megerősítette exportellenőrzési rendszerét a ritkaföldfémekre és földfémekre vonatkozóan, ami végső soron inkább az európai autógyártókat sújtotta. 2025. június végén pedig az Európai Bizottság bejelentette, hogy megtiltja a kínai vállalatok részvételét az EU kormányzati pályázatain orvosi berendezések szállítására. Válaszul Kína felfüggesztette az ilyen berendezések európai gyártóinak részvételét a 45 millió jüan (hozzávetőleg 6,3 millió dollár) feletti beszerzésekben. Ezenkívül a kínai hatóságok Wang Yi európai körútja közepette bejelentették, hogy öt évre 27,3–34,9%-os importvámot vezetnek be az európai konyakra és brandyre.
Van-e esély a kapcsolatok konszolidálására?
Jelenleg úgy tűnik, hogy az Európai Uniónak a Kínával való feszült kapcsolatainak az enyhülése a pekingi találkozót keretében nem valósult meg, amit Wang Yi kínai külügyminiszter európai körútjának eredményei is jeleznek. Az európai politikai elitnek a külpolitikája, valamint az EU-nak az elmúlt években az Egyesült Államok oldalán vállalt aktív részvétele Kína gazdasági dominanciájának a visszaszorítására ugyanis alapvető hatással volt az EU és Kína közötti kapcsolatok állapotára. Ez különösen az Egyesült Államok katonapolitikai koncepciójára vonatkozik Kína ázsiai térnyerésével kapcsolatban, illetve azokkal a kijelentésekkel kapcsolatban, amelyek azt hangoztatták, hogy Kína valójában hozzájárul Oroszország hadigazdaságához és hadiiparához az orosz-ukrán háborúban. Brüsszel azzal is megvádolta Pekinget, hogy a nemzetközi kereskedelmi szabályokon kívül cselekszik, és „támogatott túltermeléssel” árasztja el a globális piacokat nemcsak saját iparának fellendítése, hanem a nemzetközi verseny elfojtása érdekében is.
Geopolitika szempontjából nézve ahelyett, hogy a csúcstalálkozó kompromisszumokat hozott az EU és Kína közötti kapcsolatokban az Egyesült Államokkal szembeni közös fellépésről, a tárgyalópartnerek a másik fél számára elfogadhatatlan politikai követeléseket támasztottak. Bár a mostani Kína–EU csúcstalálkozó egyetlen problémás kérdést sem oldott meg, végül egyetlen pozitív fejlemény azért történt: az EU és Kína vezetői megállapodtak abban, hogy elkötelezettek maradnak a klímaváltozás elleni küzdelemben és felhívták a figyelmet a káros, légszennyező anyagok kibocsátásának csökkentésére és a zöld technológiák aktívabb használatára a gazdaságban, amihez kapcsolódóan Kína kijelentette, hogy modernizálja a ritkaföldfémek exportellenőrzését is.
A gyorselemzést készítette: Veres Szabolcs