Fontos fejlemény történt Kína és India, a világ két legnépesebb országának viszonyában: Wang Yi, Kína külügyminisztere látogatást tett Indiában, ahol többek között kollégájával, Subrahmanyam Jaishankarral és Narendra Modi miniszterelnökkel is találkozott. Ez volt az első magasszintű találkozó a két ország között azután, hogy Xi Jinping és Modi 2024 októberében Oroszországban, Kazanyban állapodtak meg a határmenti leszerelésről, amely a Kína és India közötti feszültségek enyhülésének kezdetét is jelentette. A két ázsiai óriás közötti, hagyományosan kiélezett viszony a kapcsolatokat befagyasztó 2020-as határincidensek után látványos javulást mutat.
A mostani találkozó mindkét fél tudósításaiban pozitív, a kétoldalú kapcsolatok szempontjából fontos előrelépést jelentő eseményként jelent meg. A felek konkrét, szimbolikusan is jelentős intézkedésekben állapodtak meg, többek között a közvetlen légikapcsolat újraindításáról, vízumkönnyítésekről, valamint a kereskedelmi és befektetési kapcsolatok ösztönzéséről. A találkozón azt is jelezték, hogy a határügyeket és a bilaterális kapcsolatokat párhuzamos, de elkülönített pályán kívánják kezelni. Ennek keretében három új határügyi mechanizmus létrehozását tervezték, amelyek célja a konfliktusok megelőzése, a határmenti nyugalom fenntartása és a hatékonyabb diplomáciai-katonai koordináció. Újjáéled ezzel az 1988-as, Rajiv Gandhi-korszakban kialakított „párhuzamos pályás” modell. A látványos diplomáciai közeledést a nemzetközi sajtóorgánumok a diplomáciai kapcsolatok új fejezeteként jellemzik, az enyhülés pedig tovább folytatódhat Modi kínai útjával a tianjini SCO-csúcs apropóján, amely az indiai miniszterelnök első Kínába tett útja lesz hét év után.
A közeledés mögött a szakértők többféle okot is azonosítanak. A nemzetközi környezet változásai – elsősorban Donald Trump visszatérése és az amerikai kereskedelempolitika, amelynek keretében az indiai termékekre összesen 50%-os vámtarifát szabott ki Washington – arra ösztönözték a két országot, hogy erősítsék alternatív gazdasági kapcsolataikat egymással a vámok negatív hatásának enyhítése érdekében. Az enyhülést a Trump-kormányzat Pakisztánnal, India riválisával való barátságos viszonya is felgyorsíthatta, arra késztetve Újdelhit, hogy egyéb riválisaival rendezze viszonyát. Egyes sajtóorgánumok arról értekeznek, hogy Trump szigorú vámpolitikája aláássa az USA és India együttműködését és közös céljukat Kína globális befolyásának visszaszorítására. Az amerikai-indiai kapcsolatok beárnyékolásával és India és Kína egymás felé nyomásával Washington bizonyos értelmezések szerint több évtized alatt felépített Ázsiában gyakorolt befolyását építi vissza. India kulcsállama az amerikai stratégiának az Indo-Pacifikumban Kína felemelkedésének ellensúlyozásához, így Peking számára nagy előny lenne, ha Újdelhit saját magához tudja közelíteni.
Vijay Gokhale, India korábbi pekingi nagykövete a találkozóval kapcsolatban azt írta, hogy bár India és Kína érdekei sok szempontból ellentmondanak egymásnak regionális szinten, globálisan Kína fontos ellensúlyt jelent India és egyéb fejlődő országok számára a trumpi „rendetlenség” közepette. A kínai Global Times véleménycikke szerint Peking és Újdelhi viszonyának javulása a teljes globális Dél alkupozícióját javítja, és nagyobb teret engedhet olyan ázsiai kereskedelmi blokkoknak, amelyek függetlenek Washingtontól. A kapcsolatok stabilizálásának igénye a kiszámíthatóság növelése érdekében a globális bizonytalanságok növekedése és a változó geopolitikai viszonyok közepette más, az eseményeket értelemző narratíváknak is része volt. A kapcsolatok normalizálása alapjában véve is gazdasági racionalitás a felek számára: a rekordmagas bilaterális kereskedelem és a multipoláris világrendben való közös érdekeltség túlságosan költségessé teszi az ellenséges viszony fenntartását. A közeledés tehát nem csupán az amerikai külpolitika változásaira adott reakció, hanem annak is a felismerése, hogy a teljes elhidegülés mindkét fél számára fenntarthatatlan geostratégiai veszteségeket okoz.
Eltérnek a szakértői vélemények azt illetően, hogy a két ország közeledése mennyire limitált és tartós. A két ázsiai óriás számos globális, regionális és gazdasági kérdésben együtt tud működni, de természetes riválisai is egymásnak, viszonyukban pedig továbbra is fennállnak vitás kérdések és egymásnak ellentmondó érdekek – például a határviták, Kína jó viszonya Pakisztánnal vagy versengő globális ambícióik. Egyes beszámolókban megjelent a narratíva, hogy India barátságosabb viszonyulása Kínához inkább taktikai, s akár ideiglenes opportunizmus eredménye is lehet a Trump-adminisztrációra való nyomásgyakorlás és Újdelhi alkupozíciójának javítása érdekében. Jaishankar indiai külügyminiszter azonban erre reflektálva azt húzta alá, hogy az indiai-kínai kapcsolatok alakulása sokkal hosszabb folyamatok alakulásának, nem pedig egyszeri világpolitikai eseményeknek az eredménye.
Összességében Wang Yi külügyminiszter indiai útja látványos jelzése a kínai-indiai kapcsolatok felfelé ívelő pályájának. A viszony normalizálása egyébként is szükségszerűvé vált a felek számára, a javulást azonban mindenképpen felgyorsította és még indokoltabbá tette Donald Trump visszatérése és az amerikai kül- és kereskedelempolitika változásai. A két ázsiai óriás között természetesen továbbra is fennáll számos ellentét és érdekkülönbség, mindazonáltal közös, a találkozón is említett érdekük egy igazságosabb, stabil, kiszámítható nemzetközi kereskedelmen alapuló multipoláris világrend és a normalizált kétoldalú viszony, a kínai-indiai kapcsolatok javulása ezért mindenképpen figyelemreméltó fejlemény.
A gyorselemzést készítette: Nagy Angelina
A borítókép forrása: Wikimedia Commons
