Amerikai-kínai csúcstalálkozó Alaszkában: az új világrend kialakulásának egyik újabb állomása?

Szerző: Horváth Levente

Eredeti megjelenés: Amerikai-kínai csúcstalálkozó Alaszkában: az új világrend kialakulásának egyik újabb állomása?

A 2000-es évektől hallható különböző platformokon, hogy egy új, multipoláris világrend van kialakulóban, amelyben Kínának is nagy szerepe lesz. Kína és Ázsia felemelkedésével, a gazdasági súlypont kelet felé tolódik és ezzel megváltozik a világ, írják neves kutatók, politikusok. Kína a COVID-19 járványkezelésben jól teljesített, így a 2020-as évben is növekedő GDP-t tudott produkálni, míg a többi nagyhatalom csökkenésről számolt be. Kína ezt annak köszönheti legfőképp, hogy a helyzet megoldására tette a hangsúlyt, nem pedig a másokra mutogatásra. Ezzel a hozzáállásával számos országnak segítséget tudott nyújtani a koronavírus elleni védekezésben és a járványkezelésben is. Kína gazdaságának megerősödése a szemünk előtt zajlik, azonban az új multipoláris világrend kialakulásáról csak kutatók és szakértők előadásaiból hallhattunk. Eddig.

2021. március 18-19-én Antony Blinken, amerikai külügyminiszter meghívására Jang Csie-csi (Yang Jiechi), a Kínai Kommunista Párt Külügyi Bizottságának vezetője (korábbi külügyminiszter) és Vang Ji (Wang Yi) kínai államtanácsos és külügyminiszter Alaszkába látogatott, hogy részt vegyen Joe Biden amerikai elnök beiktatása óta első alkalommal sorra kerülő amerikai-kínai magas szintű személyes találkozón.

A találkozó keretében a kínai delegáció egyértelműen kinyilvánította, hogy az amerikai külügyminiszter álláspontja nem a nemzetközi véleményt tükrözi: az USA csak saját magát képviseli, nem pedig az egész világot.

Továbbá azt is hangsúlyozták, hogy egyenlő felekként, egymást tisztelve illene a tárgyalást folytatni, mint nagyhatalom egy másik nagyhatalommal, nem pedig úgy, mint egy felsőbbrendű ország az alárendelt országgal.

Az egy órás sajtónyilvános beszélgetés feszült légkörben telt, amelyen kemény mondatok hangzottak el, mindezt érdekes közjáték is színesítette. Amerika az elmúlt 30 évben talán most először találta magát szembe egy egyenrangú ellenféllel, eddig csak sajtótájékoztatókon és twitteren keresztül voltak hallhatóak kemény hangvételű üzengetések, de sajtónyilvános párbeszéd keretében az amerikai politikusok rég szembesülhettek az alaszkai találkozóhoz hasonlóval, amely meg is zavarhatta őket.

Kína immár egyenrangú nagyhatalomként tárgyalt az USA-val, de először lássuk az előzményeket.

Előzmények

Donalt Trump, volt amerikai elnök 2018-ban elindította az USA-Kína kereskedelmi háborút és egyéb Kína-ellenes szankciókat, amelyek mélyzuhanásba vitték a két ország diplomáciai kapcsolatait. Az amerikai elnökválasztási kampány keretében Trump és a később megválasztott Biden egymásra licitálva ígértek keményebb Kína-politikát, habár mindkét elnök-jelölt családja nem kevés érdekkel rendelkezik a kínai piacon.

Joe Biden-t 2021. január 20-án iktatták be, mint az Egyesült Államok 46. elnökét. A beiktatást követően február 10-én, a kínai Hold Újév előtt egy nappal telefonos beszélgetést folytatott Kína államfőjével, Xi Jinping-gel, de az első magas rangú találkozó még váratott magára, egészen március 18-19-ig, amelyre egy három felvonásos tárgyalássorozat keretében került sor. Március 11-én harangozta be az amerikai és kínai kormány az alaszkai találkozót, Blinken kijelentette, hogy „ez nem egy stratégiai tárgyalás lesz”, de Kína stratégiai találkozóként hivatkozik a megbeszélésre és a sajtónyilvános tárgyaláson is ezt hangoztatta.

Március 12-én Biden videókonferencia keretében egyeztetett Modi indiai miniszterelnökkel, Suga japán miniszterelnökkel és Morrison ausztrál miniszterelnökkel, hogy szövetségeseket gyűjtsön magának a régióban. Természetesen a kiemelt témák között volt a kínai ujgur és hongkongi helyzet is.

Március 16-án Blinken külügyminiszter Japánban, majd 17-én Dél-Koreában folytatott tárgyalásokat. Míg Japán egyetértett az amerikai féllel a kínai ügyek kapcsán, Dél-Korea kifejezte, hogy mind az USA-val, mind Kínával szoros együttműködésben vannak.

A Kína körüli országokkal tartott megbeszéléseket követően Amerikában fogadták a kínai delegációt, de még ezt megelőzően azért március 17-én az USA 24 kínai és hongkongi tisztviselőt szankcionált a hongkongi ügyek kapcsán.

Az USA ezen erőfitoktatásokkal készült rá az alaszkai amerikai-kínai találkozóra, gondolva, ezzel tárgyalási pozícióját növelheti. Azonban lehet, hogy tévedtek.

Március 18-19. Alaszka

Az előzetes egyeztetés és a diplomáciai protokoll szerint a felek 2-2 percben beszéltek volna sajtónyilvánosan összesen 8 percet, majd zárt ajtók mögött folytatták volna a tárgyalásokat. E helyett egy több, mint egy órás szópárbajnak lehettünk tanúi.

Blinken amerikai külügyminiszter már nyitóbeszédében megalapozta a hangulatot, elmondta, hogy most járt az USA két legközelebbi szövetségesénél, Japánnál és Dél-Koreánál. A két kelet-ázsiai ország is nagy érdeklődést mutat az amerikai-kínai csúcstalálkozón elhangzó témákkal kapcsolatban, ugyanis az érintendő témák nem csak az USA-Kína kapcsolatokra, de más országokra is hatással vannak. Továbbá kifejtette, hogy a jelenlegi világrend szabályait be kell tartani, és békés úton kell kezelni az ellentéteket.Blinken felsorolta a kiemelt témákat: Xinjiang (ujgur), Hongkong és Tajvan helyzete, kibertámadások az USA ellen és a gazdasági fenyegetések a szövetségeseik ellen, amelyek – Blinken szerint – fenyegetik a jelenlegi világrendet.

Ezt követően átadta a szót Jake Sulliven nemzetbiztonsági tanácsadónak, aki a Biden kormányt és az amerikai népet dicsérte, továbbá kifejezte, hogy az USA mindent megtesz, hogy a saját és szövetségeseinek érdekét védje és hogy fenntartson egy szabad és nyitott állapotot Ázsiában, ugyanis a szövetségesektől mind azt hallják, hogy fenyegetve érzik magukat a régióban.

Az eredeti 4 perces beszéd helyett, több mint 10 perces amerikai felvezetést követően, Jang Csie-csi, a kínai külügyi bizottság elnöke, volt kínai külügyminiszter (korábban amerikai nagykövet is volt) 15 perces beszéddel válaszolt.

Míg az amerikai delegációvezetők többnyire a jegyzeteikből beszéltek, tehát tudatosan haladták meg a 4 percet, ezzel megszegve a diplomáciai protokoll, Jang Csie-csi felolvasás nélkül reagált a helyzetre, beszédében kijelentette, hogy Kína az ENSZ által lefektetett nemzetközi jogszabályokat tekinti a világrend alapjainak, nem pedig a néhány ország által kialakított szabályokat. Az USA csak az USA-t képviseli, nem az egész világot.

Kína a békés diplomáciai megoldásokat támogatja, nem dönt meg erőszakkal törvényes kormányokat és nem mészárolja le más országok népét, mert pontosan ez az, ami zűrzavart és félelmet okoz a világban. Úgy gondolja, hogy Kínának és az USA-nak, mint két felelős nagyhatalomnak a koronavírus járvány kezeléséről, a világgazdaság újraindításáról és a klímapolitikáról kellene beszélni, a saját belügyeit pedig mindenki saját maga kezelje.

Példának felhozta, hogy Amerikának otthon, az emberijogok terén még sok erőfeszítést kellene tennie, hiszen ott mélyen gyökerezik az afroamerikaiak üldöztetése, ahogy azt a világ is láthatta az elmúlt években.

Továbbá kiemelte, hogy a kínai gazdasági körülményekért nincs miért aggódni, hiszen az amerikai vállalatok mind jelen vannak Kínában, senki nem kényszerítette őket a befektetésre, és a kínai piacon számos előnyre tehetnek szert.

Vang Ji külügyminiszter is felszólalt, hathatósan kérte az USA-t, ne avatkozzon bele Kína belügyeibe, „ezt az öreg betegséget (rossz szokást) meg kell változtatniuk”. Hozzátette, hogy a március 17-én a hongkongi ügyre hivatkozva az USA újabb szankciókat vezetett be Kína ellen, amely durva, belügyekbe való beavatkozás. Megjegyezte, ha ezzel akart az USA a tárgyalásokra előnyöket szerezni, akkor elszámolta magát. „Ez csak az USA erőtlenségét bizonyítja, de nem fogja megváltoztatni Kína álláspontját.

Az előzetesen egyeztetettek és a diplomáciai protokoll szerint az amerikai és kínai felszólalásokat követően a média képviselői kivonultak volna és megkezdődött volna a zártajtós tárgyalás, de az amerikai delegációvezetők kérésére a médiát bent tartották, hogy az amerikai viszontválasz is a média előtt hangozzon el.

Blinken külügyminiszter azzal kezdte válaszát, hogy „több mint 100 külügyi partnerrel beszélgettem már a külügyminiszteri kinevezésem óta, és első külföldi utam is Japánba és Dél-Koreába vezetett, és azt kell, hogy mondjam, mást hallottam Kínáról, mint amit Önök most itt előadtak, nagy megelégedéssel fogadták Ázsiában, hogy az USA visszatért, és aggodalmukat hallottam a kínai kormány cselekedetei kapcsán.” Továbbá kijelentette, hogy az USA a világban betöltött vezetőszerepe a szövetségeseknek és partnerek önkéntes támogatásán alapszik.

Sulliven nemzetbiztonsági tanácsadó is megerősítette Blinken szavait, elmondta, hogy ő is hisz abban, hogy a partnerekkel és a szövetségesekkel együttműködve a legjobb megoldásokat tudják megtalálni az egyes problémákra.Majd jelezte, hogy reméli, a mai megbeszélésen konstruktív párbeszédet tudnak folytatni és nem hosszú nyilatkozatokat fognak hallgatni egymástól.

Ekkor kiküldték a médiát és lezártnak tekintették a sajtónyilvános részt, azonban a kínai delegáció vezetői felháborodásukat fejezték ki, hogy a diplomáciai egyenlőség jegyében Kínának is joga van ahhoz, hogy ők is reflektálhassanak az elmondottakra, nekik is joguk van kétszer felszólalni, ahogy az amerikai delegáció tette. Jang Csie-csi feltette a kérdést, hogy „nem demokrácia és átláthatóság van? Akkor miért kell félni a sajtótól?”. Ennek köszönhetően a média maradhatott, a kínai delegáció ismét szót kapott.

Jang Csie-csi még keményebb hangnemet ütött meg, és jelezte elégedetlenségét azzal kapcsolatban, hogy az amerikai delegáció felsőbbrendűként akart tárgyalni a kínai delegációval és lekezelően viselkedik a tárgyaló partnerrel. Kijelentette, hogy az USA nincs abban a helyzetben, hogy Kínával szemben erőt fitogtatva tárgyaljon, „de 20-30 éve sem beszélhetett így Kínával, mert ezt a kínaiak nem fogadják el”. Ha Kínával akarnak tárgyalni, akkor azt a kölcsönös tisztelet jegyében kell tenni. Az együttműködés mindkét félnek előnyt hozhat, főleg, hogy az együttműködés a világ népeinek az elvárása. „Az amerikai nép egy nagyszerű nép, de a kínai is az. Talán a kínaiak nem szenvedtek eleget a külföldi országok miatt?” Hozzátette, hogy a történelem be fogja bizonyítani, hogy aki Kínát szorongatni próbálja, az bizony saját magának okoz károkat.

Vang Ji feltette a kérdést, hogy az amerikai delegáció által jelzett környező országok veszélyeztetése az az adott országok panasza vagy az amerikaiak meglátása? Jelezte, hogy Kína többi országgal való kapcsolata nem vehető egybe a kínai-amerikai kapcsolatokkal. Továbbá kijelentette, hogy a történelem és az országok mind megállapíthatják majd, hogy ki az, aki veszélyezteti, fenyegeti és kényszeríti a többi országot.

Ezzel véget ért a több mint egy órás puskaporos légkörben telt sajtónyilvános találkozó. A két nap során még három alkalommal ültek össze zárt ajtók mögött.

Kína külpolitikája

Az amerikai-kínai csúcstalálkozó nem a megszokott hangnemben zajlott. Kína egyenlő félként ült az asztalnál és nem is engedett az amerikai nyomásnak. A kínai fél úgy látja, hogy az amerikai delegáció tudatosan rúgta fel az előzetes megállapodást a 2-2 perc hosszúságú tárgyalás kapcsán, hiszen előre megírt beszédet tartott a két amerikai kormánytisztviselő. A kínai külpolitika vezetői azonnal és keményen reagáltak a kialakult helyzetre. Jól látható, hogy Kína külpolitikája megváltozott az elmúlt években.

Teng Hsziao-ping „reform és nyitás” politikája mellett híressé vált, huszonnégy karakterből álló tanácsa – miszerint „higgadtan vizsgálódjunk, álljunk stabil lábakon, kezeljük nyugodtan a kihívásokat, takarjuk el a napot és tápláljuk a sötétséget, legyünk szerények, ne törekedjünk vezető szerepre” – amely illett is a kínai kül- és belpolitikára: szerényen, szorgosan végezték a munkájukat, és nem törekedtek vezető szerepre.

A kínai ókori stratéga, Szun-ce, „A Háború művészete” című könyvében is megírta, hogy ismerjük meg önmagunkat, ismerjük ki az ellenfelet, készüljünk fel megfelelően és akkor nem veszíthetünk. Kína a „reform és nyitás” politikát követő 40 évben hatalmas változáson ment keresztül, 2010-re Kína már a világ második legnagyobb gazdasága lett, és mára a világtechnológia éllovasa.

Kína higgadtan vizsgálódott, stabil lábakra állt, nyugodtan kezelte a kihívásokat. Nem törekedik vezető szerepre, a multipoláris világrendet támogatja, ellenzi a hegemón uralomra való törekvést.2013-ban Kína elindította az „Egy övezet, egy út” kezdeményezést, amely a harmónián, a békés együttműködésen és a kölcsönös hasznon alapszik.

Kína mint nagyhatalom

Kína a 21. századra nagyhatalommá vált, mind gazdaságilag, mind politikailag. A szakkönyvekben olvasható kínai felemelkedést már nem csak a gazdasági statisztikákat olvasva láthatjuk, hanem jól kirajzolódik a koronavírusjárvány kezelésében és a külföldi országoknak nyújtott segítségen keresztül is, vagyis Kína immár felelős nagyhatalomként viselkedik.

Erre a folyamatra az amerikai-kínai csúcstalálkozó adta meg a politikai végszót: Kína mint egyenrangú partner ült le az USA-val tárgyalni, amely meglehetősen szokatlan volt az amerikai vezetőknek, de lassan hozzá kell szokniuk, hogy egy új, multipoláris világrend van kialakulóban és lesznek, akik szemtől szemben is megmondják a nyugatitól ellentétes véleményt.

Kínai és amerikai visszhang

Kínában az internetet letarolta a kínai delegációvezetők felszólalásaiból kivágott 1-1 részlet. Mind a delegációvezetők, mind a kínai tolmácsok nagy sikert arattak Kínában a kiállásukkal. A kínai interneten terjedt egy kép is, amelyben összehasonlították a 120 évvel ezelőtti „bokszerjegyzőkönyv” aláírását a mostani amerikai-kínai tárgyalással, miszerint már nem az a nemzetközi helyzet van, mint 120 évvel ezelőtt volt.

A kínai internetes piacon megjelentek rögtön a megbeszélésen elhangzott kínai idézetekkel díszitett ruhák, táskák, mobiltokok.

Az amerikai sajtóban vegyes meglátások szerepelnek, egyes cikkek szerint a kínai fél szegte meg a diplomáciai protokollt a hosszú beszédével, és Kína ellenséges volt, mások pedig meglepődtek Kína kiállásán és szokatlannak nevezték a látottakat. A The New York Times „Mr Biden, Enough With the Tough Talk on China” (Mr. Biden, elég a kemény szavakkal Kínával szemben) címmel közölt véleménycikket, amelyben az ellenségeskedés helyett az együttműködésre buzdítanak.

De volt, aki a jelenlegi adminisztráció gyengeségét firtatta, ugyanis a korábbi Trump-adminisztrációhoz képest finomabb Kína-politikát sugallt Blinken külügyminiszter, hiszen a koronavírus témát fel sem hozták, amely korábban az egyik kiemelt támadási felülete volt a korábbi amerikai elnöknek és kormányának.

Folytatás

Mindeközben az USA és Oroszország között diplomáciai konfliktus alakult ki, ugyanis Joe Biden amerikai elnök Oroszország elnökét, Putyint gyilkosnak nevezte az ABC amerikai televíziónak adott interjújában. Putyin erre válaszul visszahívta az orosz nagykövetet az USA-ból, hogy egyeztessenek, majd videóban jó egészséget kívánt Biden-nak, továbbá video-konferenciát javasolt az amerikai elnöknek a helyzet megbeszélésére.

Törökország elnöke, Recep Tayyip Erdogan is elítélte Joe Biden Putyinra tett kijelentését, mondván, hogy egy államfő nem használhat ilyen szavakat Oroszország elnökével szemben mivel ez elfogadhatatlan és megemészthetetlen.

Oroszországban üdvözölték Kína kiállását, és örültek az amerikai-kínai tárgyaláson látottaknak. Vang Ji kínai külügyminiszter március 22-23-án az orosz külügyminisztert fogadja Pekingben, ahol tárgyalást folytatnak a további együttműködésről.

Érdekes játszma veszi kezdetét a világ sakktábláján.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: