Lesz-e Mongólia Ázsia farkasa?

Szerző: Éliás Boglárka Anna

Mongólia gazdasági értelemben abban a különleges helyzetben van, hogy a világ egyik legnagyobb felvevőpiaca határolja délről, a világ egyik legnagyobb energiahordozó-készlete északról, ő maga pedig rendelkezik a világ egyik legnagyobb réz-, szén- és aranykészleteivel. A mongol gazdaság fellendüléseinek és visszaeséseinek hullámzása e három geoökonómiai adottság lehetőségeire való nyitottságból és veszélyeinek való kitettségből fakad.

Bevezetés

Mongólia. Az ország, ahol a lakosság harmada még ma is a hagyományos nomád legeltetésből él, amelyről sokszor csak Minegolia-ként tesznek említést hatalmas bányakincseire utalva, és az ország, melyet a 2010-es évek elején sokan ázsiai farkasnak becéztek utalva az ország gazdasági potenciáljára, mely az ázsiai tigrisek nyomdokaiba lépve a következő felemelkedő ázsiai gazdaságok közé sorolhatja. [1] (A rőt szarvastól és szürke farkastól származó Dzsingisz kán népének felemelkedését pedig mi más is szimbolizálhatná, ha nem a farkas.) Mongólia gazdaságáról elmondható, hogy a kilencvenes évek eleji mély válság óta ingadozásokkal teli, de összességében növekvő tendenciát mutat. Az egy főre jutó GDP évről évre magasabb és az infrastruktúra és a különböző szociális szolgáltatások terén is látható fejlődés, ugyanakkor az a gazdasági csoda, melyet pár évenként a világsajtó beharangoz, eddig nem érkezett meg. Pár évig tartó felfutás után a gazdasági növekedés rendszerint újra visszaesik, a tartós, megszakítás nélküli növekedést eddig egyetlen kormánynak sem sikerült elérnie. Az emögött meghúzódó okok megértéséhez a független Mongólia elmúlt harminc évének bel- és külpolitikai, továbbá gazdasági eseményeinek áttekintése szükséges.

Gazdasági kihívások az átalakulás éveiben

Mongólia 1921-ben kiáltotta ki függetlenségét Kínától, azonban az 1924-ben megalakult, de jure független Mongol Népköztársaságban a hatalom egyetlen letéteményese a bel- és külpolitikai döntéshozásban is Moszkvától függő Mongol Népi Forradalmi Párt volt. Emiatt a világban általában úgy tekintettek Mongóliára, mint a Szovjetunió „16. tagállamára”. [2] A rendszerváltás vagy ahogy a mongolok nevezik, a „demokratikus forradalom” (ardčilsan xuw’sgal) folyamata – a szovjet tagállamokhoz és a közép-kelet-európai szocialista államokhoz hasonlóan – az 1980-as évek második felében indult el, és legjelentősebb lépcsőfokai az 1990. július 29-i többpárti országgyűlési választás, majd az 1992. február 12-én életbelépő alkotmány voltak.[3] Mongólia évszázadok óta először találta magát abban a helyzetben, hogy saját maga alakíthatta ki bel- és külpolitikai és gazdasági stratégiáját.

A lehetőség természetesen számos nehézséget hordozott magában. Hiába született konszenzus a xural-ban (mongol országgyűlés) a gazdasági liberalizáció szükségességéről, a reformok bevezetésének üteme körül ellentétek alakultak ki. Ennek következtében 1991-ben kevésbé átgondolt és a szükséges szabályozásokat nélkülöző bank- (április), vállalkozási (május 17.) és privatizációs (május 22.) törvények kerültek elfogadásra.[4] Mindeközben 1991. június 28-án budapesti ülésén a KGST feloszlatta magát hatalmas vákuumot hagyva a mongol gazdaságban. Korábban Mongólia külkereskedelmének 92 százalékát a KGST-országokkal bonyolította, és évi 700 millió dollár (USD) értékben érkezett segély a Szovjetunióból.[5] A biztos felvevőpiac és a rendszeres segélyek is megszűntek hirtelen. A mongol külkereskedelem olyan vetélytársakkal találta magát szemben a globális kereskedelmi rendszerben, akik fejlettebb technológiával olcsóbban és jobb minőségben tudtak termelni. 1989-ről 1991-re a mongol külkereskedelem értéke 721,5 millió dollárról kevesebb mint felére, 348 millió dollárra zuhant.[6] A munkanélküliség és a kivándorlás hatalmas méreteket öltött. A gazdasági krízis felszámolására a xural új költségvetési, külföldi befektetési, adó- és vállalati törvényeket fogadott el. A Mongol Központi Bank szigorú pénzügyi szabályozást vezetett be, valamint a kormány hitelt vett fel a Nemzetközi Valutaalaptól és az Ázsiai Fejlesztési Banktól.[7]

Mongólia független külpolitikája

A Szovjetunió felbomlása nem csupán belpolitikai és gazdasági hiátust okozott, hanem súlyos külpolitikai kérdéseket is felvetett Mongólia számára. Az ország ugyan több mint nyolcvan állammal vette fel a hivatalos diplomáciai kapcsolatokat 1948 és 1980 között, valódi aktív külpolitikai és külgazdasági kapcsolatai a szovjet tagállamokra és a közép-kelet-európai szocialista országokra korlátozódtak. Korábbi helyzetét tekintve Mongólia inkább hasonlított az európai szocialista országokra, melyek számára azonban a rendszerváltás időszakában kézenfekvő következő lépés volt a már előrehaladott nyugat-európai integrációba való betagozódás. Mongólia számára ilyen regionális evidencia nem állt rendelkezésre. Sem történelmi előképek között, sem vallási vagy kulturális alapon keresve nem találhatta „természetes szövetségeseit”, hiszen úgy fekszik három nagy civilizáció találkozásánál – keresztény eurázsiai Oroszország, konfuciánus Kína és iszlám Közép-Ázsia –, hogy ő maga nem tartozik egyik kulturális egységhez sem.

Az új mongol külpolitikai mottók a függetlenség, a semlegesség és a több pillérre támaszkodás lettek. Mire 1994-ben kidolgozásra került Mongólia külpolitikai stratégiája, a kisállami külpolitika jegyei domináltak a koncepcióban. Annak ellenére, hogy Mongólia 1,56 millió km² területével a világ 19. legnagyobb országa, népességszáma, gazdasági és politikai alkuereje alapján nem vethető össze a hasonló területtel rendelkező nagyállamokkal, ráadásul Oroszország és Kína közé beszorulva érvényesülése még annál is korlátozottabb, mint ami saját képességei alapján más geopolitikai körülmények között lehetséges volna. Ezek alapján látható, hogy az el nem köteleződés elvét, a gazdasági és politikai függetlenség lehetőségek szerinti maximalizálását, a két szomszéd dominanciáját ellensúlyozó régión belüli és kívüli minél diverzifikáltabb külkapcsolati rendszer kiépítését szem előtt tartó külpolitikai stratégia megfogalmazása geopolitikai és geoökonómiai realitásokon alapult 1994-ben.[8] A gyakorlati diplomácia ekkor a fejlett gazdaságokkal, un. „harmadik szomszédokkal” való szorosabb kapcsolatok kiépítésére fókuszált. Ennek célja a külföldi befektetések növelése, Mongólia segélyezésére való ösztönzés – a kilencvenes évek első felében Mongólia legjelentősebb donorországai Japán, az Egyesült Államok, Németország, Kína, Finnország és Dánia[9] –, valamint a szomszédok gazdasági befolyásának tompítása volt, ekkor ugyanis a mongol közvélemény és a politikai vezetés még tartott a túlzott orosz és már tartott a túlzott kínai gazdasági befolyástól.

A „harmadik szomszédok” politikája a szűk értelemben vett diplomácia területén eredményesnek bizonyult. A mongol vezetés a kilencvenes évek végére egyértelművé tette az egész világ számára, hogy Mongólia egy politikai értelemben független, demokratikus alapokon működő állam, amivel az Egyesült Államok és az Európai Unió elismerését is kivívta.[10] Ugyanakkor gazdasági tekintetben a „harmadik szomszédok” nem váltak a két nagy szomszéd valódi ellensúlyozóivá. Mongólia energiaellátása még ma is alapvetően Oroszországtól függ, a japán és dél-koreai beruházások a mongol energiaszektorba volumenüket tekintve egyelőre nem képesek felvenni a versenyt az orosz ellátással.[11][12] Kína esetében pedig az 1992-ben kötött megállapodás a Kína irányába távozó mongol szénexportról és Kínából Mongóliába érkező élelmiszerimportról [13] egyrészt nagyban hozzájárult a gazdasági válságból való kilábaláshoz, másrészt megindította azt a folyamatot, melyben Kína évről évre egyre nagyobb, mígnem a legnagyobb kereskedelmi partnere lett Mongóliának kivitel és behozatal tekintetében is.

Bányakitermelés: gazdasági csoda vagy gazdasági csapda?

A külföldi befektetések elsősorban a bányászati szektort célozták és célozzák a mai napig. Mongólia bányakincseit már a 20. század elején elkezdték feltérképezni, és 1974-ben az orosz-mongol közös állami tulajdonban lévő Erdenet Bányavállalat megkezdte Észak-Mongóliában a világ negyedik legnagyobb rézlelőhelyének kitermelését, majd a Tavan Tolgoi szénbányát is feltárták, az ezredforduló éveiben pedig további réz-, szén- és aranylelőhelyeket nyitottak meg. A kanadai bányavállalatok a kétezres évek elején megjelentek a mongol bányászati ágazatban.[14] Kanada így Mongólia egyik legnagyobb külföldi befektetőjévé vált, befektetései azonban szinte kizárólag a bányászati kitermelésre koncentrálódnak. 2003-ra a bányaszektor már a mongol export 57 százalékát és a külföldi befektetések majdnem teljes egészét tette ki.[15] Ebben többek között szerepet játszott az, hogy a mongol kormányok a szociális politikára nagy hangsúlyt fektettek, hiszen az ország 36 százaléka ekkor még szegénységküszöb alatt élt, az ehhez szükséges forrásokat pedig különböző új adónemeken keresztül a bányaszektorból szerezték meg, így a kormányzatnak is érdeke fűződött a szektor bővüléséhez, ugyanakkor az állami bevételek a szociális programokra, nem pedig a mongol feldolgozóipar fejlesztésére lettek becsatornázva, így nem tudott megerősödni egy olyan ágazat, mely akár exportértékben, akár a befektetések vonzásában akárcsak megközelíthette volna a bányaszektort.[16]

A mongol gazdaság bányászatra való támaszkodása egyrészt egy állandó forrása a társadalmi feszültségeknek, hiszen a bányaműködésnek súlyos környezetkárosító hatásai vannak, melyek sok esetben a nomád állattartásból élő családok megélhetését veszélyeztetik, másfelől azt eredményezi, hogy a mongol gazdasági növekedés a réz és a szén világpiaci árával együtt mozog. Jól látható a 2. és a 3. ábra összevetésével, hogy 1989 és 2019 között Mongólia éves GDP-növekedésének trendje illeszkedik a réz világpiaci árának változásaihoz.

Az együttmozgás következtében 2008-ban a gazdasági világválság hatása Mongóliában a bányakincsek világpiaci árainak zuhanásán keresztül gyűrűzött be. A gazdasági összeomlás szélén a mongol kormány ismét az IMF-hez fordult hitelért, melynek feltétele különböző adónemek eltörlése és a külföldi tőkebefektetések szabályozásának további liberalizációja volt.[17] A szabadabb befektetői környezet, valamint a réz és a szén világpiaci árának újbóli emelkedése nagymértékű tőkebeáramlást és páratlan mértékű növekedést eredményezett, a mongol bruttó nemzeti termék 2010-ről 2011-re rekordarányban, 17,3 százalékkal emelkedett (2. ábra). Ekkor kapta Mongólia a világsajtóban a hangzatos „Ázsia farkasa” nevet.[18] A korábbi mulasztás azonban megismétlődött: az államkasszába befolyó összegek nagyrészét felélték a szociális juttatások, a belföldi feldolgozóipar versenyképessé tételéhez szükséges infrastruktúrafejlesztések és támogatások pedig elmaradtak.[19] Így öt év után a gazdasági menetelésnek vége szakadt, amikor a réz és szén világpiaci ára lecsökkent, egyéb szektorok pedig nem tudták kompenzálni a kiesést. 2017-től a szén ára újra emelkedni kezdett, amiben legnagyobb szerepet az a fordulat játszotta, hogy 2016 novemberében az ENSZ Biztonsági Tanácsa S/RES/2270 sz. határozatában az észak-koreai nukleáris programra reagálva szankciók sorát vezette be az ország ellen, többek között az Észak-Koreából származó szén importjának tilalmára szólította fel az ENSZ tagországait. Kína pedig 2017 februárjában az ENSZ BT határozatával összhangban embargót vezetett be az észak-koreai szénre. Ennek eredményeként Kína, és ezzel a világpiac szénkereslete megnőtt, tehát a szén ára hirtelen megemelkedett, amiből Mongólia profitálni tudott.[20]

Explicit szomszédpolitika

A 2010-es évek első felében a geoökonómiai realitásokat követve Kína és Oroszország szerepe a külpolitikai kommunikációban is hangsúlyosabbá vált, összhangba kerülve így a külgazdasági gyakorlattal, mely már a 2000-es évek közepe óta egyre erősebben koncentrált a két szomszédos országra. A „harmadik szomszédokkal” való baráti kapcsolatok fenntartása továbbra is diplomáciai törekvés maradt, de szavakba lett öntve az a tagadhatatlan tény, hogy Kína és Oroszország Mongólia legfontosabb gazdasági partnerei. Az „Övezet és út” kezdeményezés (BRI) 2013-as bejelentését követően ugrásszerűen megnőtt Mongóliában a kínai infrastrukturális fejlesztések száma, és az azokra szánt Kína részéről Mongóliának folyósított kedvezményes hitelek, illetve támogatások összege. Ezek a fejlesztések sok esetben hivatalosan nem BRI-projektek, ugyanakkor összefüggésben vannak a Mongóliának szánt szereppel, melyet az Új Selyemút északkelet-ázsiai szakaszában tölt majd be.[21] 2016. június 23-án Taskentben a Sanghaj Együttműködési Szervezet államfői tanácsának ülésén sor került egy hármas, kínai-orosz-mongol elnöki találkozóra, melyen Xi, Putyin és Elbegdorǰ elnökök együttműködési megállapodást („korridor megállapodás”) írtak alá egy orosz-mongol-kínai kereskedelmi folyosó létrehozásáról, és a közös határokon átívelő infrastruktúrafejlesztésről. Ugyanebben az évben született a turizmus fellendítését szolgáló együttműködésről is háromoldalú megállapodás Mongólia és szomszédai között.[22]

A 4. és 5. ábra Mongólia exportját és importját mutatja be a legfontosabb partnerországok részesedése alapján. A Kínával folytatott külkereskedelem Mongólia külkereskedelmének 62 százalékát tette ki 2019-ben, az exportból 89 százalékos, az importból 34 százalékos részesedése volt a déli szomszédnak. Oroszország volt Mongólia második legnagyobb importpartnere 28 százalékos részesedéssel, a behozatalt alapvetően az energiahordozók tették ki. Megállapítható, hogy külgazdasági szempontból a szomszédpolitikára való építkezés az egyetlen geoökonómiai realitás jelenleg Mongólia számára.

Mint látható a behozatal területén egy az exporténál sokkal színesebb képet kapunk. Mongóliában a közép- és felső osztály stabil keresletet biztosít a magas minőségű termékek iránt. Ezen termékek nagy részét az EU-ból és Japánból, kisebb mértékben pedig Dél-Koreából és az Egyesült Államokból szerzik be. A teljes uniós import egyharmada Németországból érkezett 2019-ben. A német behozatalt értékben a lengyel, az olasz, a svéd és az osztrák követi. Magyarország jelenleg a középmezőnyben helyezkedik el. [25] A Mongóliába érkező magyar tőkebefektetések 2016-ról (3 millió USD) közel megnégyszereződtek 2019-re (11 millió USD), de ezzel Magyarország még mindig a kisebb befektető államok közé sorolandó. [26] A mongol-magyar kulturális és diplomáciai kapcsolatok mondhatjuk, hogy fénykorukat élik, ugyanakkor gazdasági kapcsolataink fejlesztésére még számos kiaknázatlan lehetőség kínálkozik.

Elérkezik-e a mongol gazdasági csoda? Azok a tényezők, melyek a kétezres évek közepén, majd a 2010-es évek elején meggátolták a gazdasági csoda kiteljesedését, alapvetően továbbra is fennállnak. A mongol gazdaság egészségtelen mértékben függ a szén és a réz világpiaci árának alakulásától, és eközben sem a mongol kormány, sem a külföldi befektetők nem erősítik meg az egyéb ágazatokat elegendő mértékben ahhoz, hogy versenyképessé váljanak a világpiacon. Azzal kapcsolatban, hogy a mongol gazdaságot elérte-e korábban a holland kór[27] a szakirodalom megosztott [28],[29], de az feltételezhető, hogy egy hosszabb távú, kizárólag a bányakitermelésre támaszkodó gazdasági felfutás a holland kór kialakulásának kockázatát megnövelné, illetve a környezeti fenntarthatóság világméretű trendjével és szükségességével sincs összhangban a bányaszektor bővülése. Azonban egy új tényező is megjelent az elmúlt években, mely új távlatokat nyithat a mongol gazdaság számára. Mongólia részesévé válik az orosz-kínai, vagy tágabb értelemben az Európa–Kelet-Ázsia kereskedelmi rendszernek a BRI által, mely számos lehetőséget tartogat számára a koronavírus-járvány utáni gazdasági konszolidáció, feldolgozóiparának fellendítése, exportjának és bevételeinek ágazati diverzifikálása, vagyis a bányakincsek világpiaci árától való függésének mérséklése tekintetében.

Felhasznált irodalom

---

[1] Campi, Alicia (2018) Mongolia and the dilemmas of deepening Eurasian continentalism. The Mongolian Journal of International Affairs, XX/1. pp. 3–25.

[2] Szilágyi Zsolt (2009) Kínai-mongol kapcsolatok a 20-21. század fordulóján. In: Hamar Imre –Salát Gergely (szerk.): Kínai történelem és kultúra. Tanulmányok Ecsedy Ildikó emlékére, Balassi Kiadó, Budapest, 2009, 242–256.

[3] Amarsanā, Süxbātar (2016) Ardčilald xöl taw’san. 10 ǰil 1990–2000. Ulaanbaatar, Zorig Foundation – International Republican Institute, Admon Print LLC. [Demokratikus forradalom. 10év, 1990–2000]

[4] Amarsanā, Süxbātar (2016) Ardčilald xöl taw’san. 10 ǰil 1990–2000. Ulaanbaatar, Zorig Foundation – International Republican Institute, Admon Print LLC. [Demokratikus forradalom. 10év, 1990–2000]

[5] Kovács, Attila Endre (2002) Átalakulás Mongóliában. In: História XXIV/1. 8–13.

[6] Amarsanā, Süxbātar (2016) Ardčilald xöl taw’san. 10 ǰil 1990–2000. Ulaanbaatar, Zorig Foundation – International Republican Institute, Admon Print LLC. [Demokratikus forradalom. 10év, 1990–2000]

[7] Batbayar, Cedendamba (1994) Mongolia in 1993: A Fragile Democracy. In: Asian Survey, XXXIV/1. 41–45.

[8] Mongol Ulsīn Gadād Bodlogīn Üjel Barimtlal 1994. – A mongol országgyűlés 1994/56. sz. határozata. https://www.legalinfo.mn/annex/details/3088?lawid=7558 [Mongólia Külpolitikai Stratégiája 1994]

[9] Luvsanǰamc, L. (2005) Mongolia – Heaven for foreign consultants. https://swopec.hhs.se/eijswp/papers/eijswp0215.pdf

[10] Mongol–Ewropīn Xolbō Xarilcā – Mongólia Külügyminisztériumának Honlapja, http://www.mfa.gov.mn/?page_id=41777#1489557942077-7a16c984-be1b [Mongol–európai uniós kapcsolatok]

[11] Serǰaw, B. (2017) Mongol, Yapon diplomat xarilcā: gunjgīrel, čig xandlaga. In: Olon Uls Sudlal CVII/1. pp. 5–23. [Mongol-japán kapcsolatok: mélység és irány. In: Nemzetközi tanulmányok]

[12] Mongol-Ömnöd Solongosīn Xarilcā – Mongólia Külügyminisztériumának Honlapja, http://www.mfa.gov.mn/?page_id=18591#1491440343455-a997dc9d-87a5 [Mongol-dél-koreai kapcsolatok]

[13] Amarsanā, Süxbātar (2016) Ardčilald xöl taw’san. 10 ǰil 1990–2000. Ulaanbaatar, Zorig Foundation – International Republican Institute, Admon Print LLC. [Demokratikus forradalom. 10év, 1990–2000]

[14] Kucera, J. (2009) Mongolia: Canadian Mining Firm Inks Blockbuster Deal with Ulaanbaatar. https://eurasianet.org/mongolia-canadian-mining-firm-inks-blockbuster-deal-with-ulaanbaatar

[15] Mongol Statisztikai Hivatal – Nemzeti adatok https://www.1212.mn//stat.aspx?LIST_ID=976_L05

[16] Amarsanā, Süxbātar (2017) How democracy progressed in Mongolia 2000–2016. Ulaanbaatar, Zorig Foundation – International Republican Institute, Admon Print LLC.

[17] IMF (2009) Press release no. 09/110: IMF Executive Board Approves US$229.2 Million Stand-By Arrangement for Mongolia. https://www.imf.org/en/News/Articles/2015/09/14/01/49/pr09110

[18] Campi, Alicia (2018) Mongolia and the dilemmas of deepening Eurasian continentalism. The Mongolian Journal of International Affairs, XX/1. pp. 3–25.

[19] Amarsanā, Süxbātar (2017) How democracy progressed in Mongolia 2000–2016. Ulaanbaatar, Zorig Foundation – International Republican Institute, Admon Print LLC.

[20] Sum’ya, Č. (2020) BNASAU–BNXAU-īn xudaldānī nöhcöl baidal, Mongolīn bolomǰ ba ersdel, https://newspress.mn/v1/p/news/13083  [A KNDK–KNK kereskedelmi helyzet állása, lehetőségek és kockázatok Mongólia számára]

[21] Mongol Ulsīn Gadād Bodlogīn Xöx Nom – 2018. [Mongólia Külpolitikai Kék Könyve – 2018.]

[22] Mongol Ulsīn Gadād Bodlogīn Xöx Nom – 2016. [Mongólia Külpolitikai Kék Könyve – 2016.]

[23] Mongol Statisztikai Hivatal – Külkereskedelem https://www.1212.mn/Stat.aspx?LIST_ID=976_L14&type=tables

[24] Mongol Statisztikai Hivatal – Külkereskedelem https://www.1212.mn/Stat.aspx?LIST_ID=976_L14&type=tables

[25] Mongol Statisztikai Hivatal – Külkereskedelem https://www.1212.mn/Stat.aspx?LIST_ID=976_L14&type=tables

[26] Mongol Statisztikai Hivatal – Befektetések https://www.1212.mn//tables.aspx?tbl_id=DT_NSO_1500_004V3&COUNTRY_select_all=1&COUNTRYSingleSelect=&YearQ_select_all=0&YearQSingleSelect=&YearY_select_all=1&YearYSingleSelect=&viewtype=table

[27] Holland kórnak azt a jelenséget nevezzük, amikor egy állam területén nagy mennyiségű természeti erőforrást fedeznek fel, vagy kezdenek kitermelni, és az ebből származó exportbevételek az állam valutájának megerősödéséhez vezetnek. Az erős valuta mellett az export nehéz helyzetbe kerül, illetve a belföldi értékesítésben is jobban megéri behozatalra támaszkodni. Ez a folyamat a többi szektorok gyengüléséhez és így munkanélküliséghez vezet. A jelenség a Hollandiában az 1959-es földgázfelfedezések után lejátszódó gazdasági folyamatról kapta a nevét.

[28] Dagys, K., Heijman, W. J. M., Dries, L., & Agipar, B. (2020). The mining sector boom in Mongolia: did it cause the Dutch disease?. Post-Communist Economies, 32(5), pp. 607–642.

[29] Ge, W., & Kinnucan, H. W. (2017). The effects of Mongolia’s booming mining industry on its agricultural sector: A test for Dutch disease. Agricultural Economics, 48(6), pp. 781–791.