Az IISS Shangri-La Párbeszéd Ázsia legfontosabb védelmi csúcstalálkozója, amelyen „a miniszterek megvitatják a régió legsürgetőbb biztonsági kihívásait, fontos kétoldalú tárgyalásokat folytatnak, és közösen új megközelítéseket dolgoznak ki” – fogalmaz a fórumot szervező független szingapúri agytröszt, a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének (IISS) honlapja. Bár az idén június 2-4. között közel 50 ország védelmi vezetőinek és küldöttjeinek részvételével megrendezett Párbeszéd tanácskozásairól szóló híradásokat jórészt az tematizálta, hogy Kína elutasította az Egyesült Államok hivatalos tárgyalások folytatására vonatkozó kérését, az első vonalbeli kormányközi biztonsági konferencia továbbra is kiemelten fontos egyeztetési platformnak bizonyult. Az alábbiakban a háromnapos szingapúri esemény főbb tanulságai kerülnek összegzésre.
Kína és az Egyesült Államok nem találja a középutat
Míg a két szuperhatalom a tavalyi Shangri-La Párbeszéd alkalmával egyórás zárt ajtós találkozót tartott, addig idén Lloyd Austin amerikai és Li Shangfu kínai védelmi miniszter csupán üdvözölte egymást. Miután Peking elutasította a Pentagon kérését egy kétoldalú vezetői szintű formális találkozóra, egyéni nyilatkozataikban mindkét oldal vezető védelmi tisztviselői ragaszkodtak a saját álláspontjukhoz, illetve az egymással szembeni, már korábban is hangoztatott fenntartásaik és sérelmeik megismétléséhez. Lloyd Austin kijelentette, hogy mélységesen aggasztja Kína vonakodása a katonai válságkezeléstől, és arra figyelmeztetett, hogy a tárgyalások „kulcsfontosságúak a konfliktus elkerüléséhez”. Li Shangfu úgy reagált, hogy az Egyesült Államokkal folytatott eszmecserének a kölcsönös tiszteletre, mint „alapelvre” kell épülnie. „Ha még a kölcsönös tisztelet sincs meg [köztünk], akkor a kommunikációnk nem lesz eredményes” – jegyezte meg a tábornok.
Mindazonáltal figyelemre méltó, hogy mind az Egyesült Államok, mind Kína hangsúlyozta – bár eltérő módon –, hogy a két ország közötti katonai konfrontáció helyett a diplomáciai párbeszédet részesítik előnyben. A házigazda Szingapúr és a többi délkelet-ázsiai állam számára ez a formális dialógus egy mérföldkőként értelmezhető politikai fordulat hiányában is pozitív fejleménynek minősül, hiszen a párbeszéd elmaradása a nyílt nagyhatalmi rivalizálás meghosszabbodását és eszkalálódását jelentené, továbbá folyamatos lépéskényszerbe hozná a közép- és kishatalmakat a megfelelő alkalmazkodási stratégia megválasztását illetően. A Shangri-La Párbeszéd célja és legnagyobb erőssége e tekintetben éppen a rendszeressége, mivel azáltal képes kialakítani és megőrizni a kommunikáció csatornáit.
Ukrajna elutasítja Indonézia „fura” békejavaslatát
Mintegy másfél évvel a kitörése után az Oroszország és Ukrajna közötti háború továbbra is meghatározó téma volt a résztvevő küldöttek felszólalásaiban és tanácskozásain. Prabowo Subianto indonéz védelmi miniszter azonban olyan konfliktusrendezési javaslatot tett közzé, amelyet az ukrán védelmi miniszter, Olekszij Reznyikov még aznap visszautasított.
Prabowo egy demilitarizált övezet létrehozásának tervét vetette föl Ukrajna és Oroszország között, összevetve azt a technikailag egymással még mindig háborúban álló Dél-Korea és Észak-Korea közötti DMZ-vel. A terv a felek közötti tűzszünetet tartalmaz, és mindkét félnek előírja a csapatok 15 kilométerre történő visszavonását a frontvonaltól, mielőtt az ENSZ megfigyelő erőket telepítene az új DMZ mentén. „Az ENSZ-nek népszavazást kellene szerveznie és lebonyolítania a vitatott területeken, hogy objektíven megállapítsa a különböző vitatott területek lakosai többségének kívánságát” – mondta Prabowo, hozzátéve, hogy „Indonézia kész katonai megfigyelőkkel és katonai egységekkel hozzájárulni az ENSZ békefenntartó erőihez”.
Reznyikov reakciójában kifejtette, hogy Indonézia korábban nem ismertette a bejelentett tervet az ukrán kormánnyal, és „furának” nevezte azt, kiemelve, hogy inkább „orosz tervnek” hangzik, mint „indonéz tervnek”. „Nem hiszünk Oroszországnak a tárgyalóasztalnál” – mondta, hangsúlyozva, hogy Oroszországnak ki kell vonulnia minden ukrán területről, mielőtt bármilyen tárgyalás lehetséges lenne. „Ezt követően, partnereinkkel az asztalnál, készek leszünk a békés együttélésről tárgyalni”.
A Fülöp-szigetek megerősíti kapcsolatait az Egyesült Államokkal, Japánnal és Ausztráliával
Az Egyesült Államok, Japán, Ausztrália és a Fülöp-szigetek az idei Párbeszéd alkalmával tartotta meg az első négyoldalú védelmi miniszteri megbeszélését, melyen a felek megállapodtak abban, hogy fokozzák a biztonsági együttműködésüket, különösen a Dél-kínai-tengeren a szabad és nyitott indo–csendes-óceáni térség előmozdítása érdekében.
A Fülöp-szigetek a múlt héten kezdte meg első háromoldalú tengeri hadgyakorlatát az Egyesült Államokkal és Japánnal, valamint Ausztráliával, mint megfigyelővel. Az ifjabb Ferdinand Marcos Fülöp-szigeteki elnök erősíteni törekszik országa biztonsági relációit Washingtonnal és szövetségeseivel, hogy azáltal ellensúlyozza Peking növekvő befolyását és asszertív területi követeléseit a térségben. Manila 2016-ban választottbírósági pert nyert Kína területei követeléseivel szemben a Dél-kínai-tengeren, ám azt Peking nem tekinti jogilag hatályos ítéletnek. A Fülöp-szigetek védelmi minisztere, Carlito Galvez a Párbeszéd során elmondott beszédében a döntést mégis „inspirációnak” nevezte a hasonló vitákhoz. „A jó kerítések jó szomszédokat teremtenek… Csak akkor maradnak a kapcsolatok valóban barátságosak, ha a szomszédok világos határokkal rendelkeznek, és tiszteletben tartják a meghatározott határokat.”
Észak-Korea műholdfelbocsátása nem változtat a szekértáborokon
A Párbeszéd egyik újabb tanulsága egy másik sürgető biztonsági kérdés, az Észak-Korea rakéta- és nukleáris képességei által jelentett növekvő mértékű fenyegetés kapcsán merül föl. Phenjan a múlt héten kudarcot vallott egy katonai műholdindítási kísérletben, de a KCNA állami média szerint a lehető leghamarabb újabb indítást hajt végre. A Párbeszéd alkalmával Japán és Dél-Korea védelmi miniszterei több mint három év óta először tárgyaltak egymással, és megállapodtak abban, hogy szorosan együttműködnek az észak-koreai fenyegetésekkel szemben. Lee Jong-sup dél-koreai védelmi miniszter pedig nyílt kritikát gyakorolt Kínával és Oroszországgal szemben, amikor felszólalásában úgy fogalmazott, hogy egyes országok „figyelmen kívül hagyják Észak-Korea törvénytelen viselkedését”. Peking és Moszkva ugyanis a múlt héten ignorálta az Egyesült Államok felhívását, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa ítélje el Phenjant a sikertelen műholdkilövés miatt. „Ez lyukakat üt az ENSZ Biztonsági Tanácsában Észak-Korea ellen elfogadott szankciókon” – figyelmeztetett a beszédében Lee.
A tavalyi év eleje óta Észak-Korea gyakran hajt végre rakétakísérleteket, és a szövetségesek tartanak attól, hogy az ország a hetedik nukleáris kísérletére készül, amely 2017 szeptembere óta az első lenne. A növekvő fenyegetés fényében az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea védelmi miniszterei háromoldalú találkozót is tartottak Szingapúrban, melyen megegyeztek az észak-koreai rakétákkal kapcsolatos valós idejű információk megosztására szolgáló rendszer elindításáról még az év vége előtt.
A NATO növekvő szerepvállalásra törekszik Ázsiában
Magyarországot tagsága révén közvetlenül érintő tanulsága az idei szingapúri csúcstalálkozónak, hogy azon a NATO-tagországok küldöttei tovább igyekeztek erősíteni a kollektív védelmi szövetség partnerségét az ázsiai országokkal. A NATO például 2024-ben Tokióban tervezi megnyitni összekötő irodáját, amely az első ilyen jellegű létesítmény lesz a térségben. Az egyik panelbeszélgetésen Ben Wallace brit védelmi miniszter az iroda létesítését úgy kommentálta, mint ami „a NATO érdeke” és ami „számos kérdésben fontos”. „Az egyik a fenyegetéssel kapcsolatos ismeretek megosztása” – részletezte Wallace, megemlítve, hogy Oroszország haditengerészeti flottájának egy részét a Csendes-óceánra telepíti.
A NATO védelmi politikáért és tervezésért felelős főtitkárhelyettese, Angus Lapsley a delegáltak előtt kijelentette, hogy „az Észak-atlanti Szerződés Szervezete nem kíván az Indo-csendes-óceáni térségben tevékenykedni vagy terjeszkedni, de részt kíván venni és elkötelezni magát a térségben, hogy jobban megértse a világ ezen részén zajló eseményeket.” „Lényegében a NATO-szerű (szövetségeket) szorgalmazó kísérletek… csak a viták és konfliktusok örvényébe fogja sodorni az ázsiai-csendes-óceáni térséget” – reagált a kínai védelmi miniszter.
A konferencia zárónapján a szingapúri védelmi miniszter, Ng Eng Hen elmondta, hogy létfontosságú a kommunikációs vonalak fenntartása a barátok között, „és még inkább a potenciális ellenfelek között”. A potenciális ellenfelek közötti kommunikáció hiánya Ng hasonlatában olyan, „mintha a F1-es versenyzők bekötött szemmel vezetnének ugyanazon a pályán”. „Jobb, ha óvatosak [a versenyzők], és a járókelők is” – fejtette ki. A megjegyzés rámutat, hogy ugyan a kisebb államok cselekvési mozgástere és eszköztára erősen behatárolt, nem érdektelen szemlélői Ázsia és a világ biztonsági kihívásainak. A felek közötti egyeztetések bátorítása és lehetővé tétele, például a Shangri-La Párbeszéd formájában egy továbbra is nélkülözhetetlen és hozzáadott érték-teremtő politika. Kiváltképp, ha figyelembe vesszük az idei csúcs legfőbb tanulságát, miszerint naivitás az Egyesült Államok és Kína közötti hegemón versengés belátható időn belüli megoldódásában reménykedni.
A gyorselemzést készítette: Szakáli Máté