Indonézia legalább 13 milliárd dollár értékű beruházási ígéretet kapott kínai vállalatoktól Joko Widodo indonéz elnök (2014-) és Xi Jinping kínai elnök (2013-) a délnyugati-kínai Chengdu városában tartott találkozóját követően – közölték indonéz tisztviselők.
Widodo elnök kétnapos munkalátogatása során a kétoldalú államfői szintű tanácskozás mellett részt vett az idén Chengduban megrendezett 31. FISU Egyetemi Világjátékok megnyitó ünnepségén, továbbá három találkozó keretében Indonéziában már jelen lévő vagy az indonéz piacra újonnan belépni készülő kínai vállalatok vezérigazgatójával vagy vezetőjével is tanácskozott. Az indonéz elnök formális meghívásának apropóját az indonéz hallgatók részvételével is zajló egyetemi sportrendezvényen kívül az Indonézia–Kína átfogó stratégiai partnerségkötés tizedik évfordulója adta.
A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének idei elnökségét betöltő ország államfőjének munkalátogatására Peking számára ugyanakkor a (nyilvános) diplomácia tekintetében kifejezetten kritikus időszakban került sor: a kínai külügyminiszter indoklás nélküli, de azonnali hatályú menesztése[1], továbbá a feszültebbé váló relációk a szomszédos országokkal a dél-kínai-tengeri területi viták és az Egyesült Államok növekvő ázsiai–csendes-óceáni katonai jelenléte miatt olyan körülmények, melyek a házigazda ország számára egyoldalúan felértékelték a sportrendezvény és az indonéz elnöki vizit jelentőségét is.
Az utolsó teljes hivatali évét töltő Widodo elnök számára a találkozó kényelmesen illeszkedett két fő külpolitikai preferenciájához: a kétoldalú diplomáciához és a gazdasági előnyszerzéshez. Találkozói Chengduban egyúttal a személyes elnöki örökségének az építésére is teret és alkalmat biztosítottak. A megbeszélést követő megnyilatkozások alapján Widodo elnök kiemelten kezelte a számára részint a bilaterális kapcsolatok szempontjából is meghatározó, már folyamatban lévő indonéz infrastrukturális projektek finanszírozási és kivitelezési háttereinek a megerősítését. Az egyik projekt a többszöri halasztást és költségtúllépést követően a tervek szerint 2023 szeptemberében részlegesen üzembe helyezendő Jakarta–Bandung nagysebességű vasútvonal teljeskörű átadása és indonéz fenntartásba kerülése; a másik projekt az új indonéz főváros, Nusantara létrehozása, részben a kínai várostervezési és fejlesztési szakismeretekre, tőkére és cégekre támaszkodva. A megbeszélésük során Xi ugyan támogatását fejezte ki a két nagyszabású projekt iránt, amit Widodo elnök méltatással fogadott, ám a vasútvonal témájában nem került sor bejelentésre, az Indonézia új fővárosának áthelyezésével kapcsolatos tervezési együttműködés és tudásmegosztás kapcsán pedig Kína nem tett a korábbiakon felüli, új, konkrét vállalásokat.
Az egyórás kétoldalú elnöki találkozón – melyről a kínai állami média kínai és angol nyelven, az indonéz sajtó pedig indonéz és angol nyelven is a címlapokon számolt be – a felek kitértek ugyan a (nemzet)biztonsági kérdésekre, a kutatás és a technológia terén folytatott kooperációra, az ASEAN és Kína együttműködését érintő regionális kérdésekre, valamint a nemzeti külpolitikai stratégiáik – a kínai Övezet és Út kezdeményezés és Indonézia, mint a Világ Tengeri Tengelye elképzelés – közötti szinergiákra is; de a megbeszélések alapvetően a közös érdekekre, törekvésekre és potenciálokra a kétoldalú áruforgalom, szolgáltatáskereskedelem és a befektetések terén összpontosítottak. A találkozót követően több együttműködési dokumentum aláírására került sor az Indonézia–Kína átfogó stratégiai partnerség további bővítésének és mélyítésének szándékával, köztük az Indonéziából Kínába irányuló konjakpor exportjára vonatkozó ellenőrzési és karanténkövetelményekről szóló jegyzőkönyv, az Indonéziából Kínába irányuló tabasheer exportjára vonatkozó növényegészségügyi követelményekről szóló jegyzőkönyv, az egészségügyi együttműködési cselekvési terv, a közös kutatási és fejlesztési központról szóló egyetértési megállapodás, valamint az Indonézia–Kína „Két ország, két park” együttműködés fokozásáról szóló egyetértési megállapodás. Ezenkívül a felek két, a kínai nyelvoktatásról szóló egyetértési megállapodást és a gazdasági és műszaki együttműködésről szóló egyetértési megállapodást is aláírták.
Bár a látogatás során sem Xi elnök, sem a kínai kormány nem tett formális pénzügyi kötelezettségvállalásokat Indonézia felé, Widodo elnök későbbi üzleti tárgyalásai során a kínai vállalatok legalább 13 milliárd dollár értékű befektetési ígéretet fogalmaztak meg, főként az üvegiparban és az egészségügyben, mind a már működő indonéziai termelő egységeik bővítésének, mind pedig új befektetések eszközlésének a formájában. Részleteket az egyes projektek beruházásszerkezetéről, ütemtervéről és várható foglalkoztatási és megtérülési céljairól sem a kínai vállalatok, sem az indonéz delegáció tagjai egyelőre nem közöltek.
Az indonéz elnök kínai munkalátogatása során sem váratlan eseményre, sem meglepetésként értékelhető bejelentésre nem került sor, feltehetően mindkét fél előzetes szándékaival összhangban. A kormányközi relációk intézményes és hivatalos alapjainak, illetve kereteinek a szimbolikus, egyúttal politikai jelentőségű megerősítése mellett ennélfogva a kínai beruházási ígéretek tekinthetők a vizit eredményeinek. A két elnök szívélyes kapcsolatára mindazonáltal jelen látogatás is bizonyítékul szolgált. Ezen momentum jelentőségét az adja, hogy a kétoldalú relációk történetének egyik tanulsága a következőképpen fogalmazható meg: a legmaradandóbb és legmesszemenőbb következményeket kiváltó változásokat, illetve a legfontosabb üzletkötések az indonéz–kínai államközi kapcsolatokban akkor köttetnek, amikor az aktuális állami vezetők egyéni szinten könnyedén képesek kommunikálni egymással, és megbíznak egymás politikai napirendmeghatározásában és teljesítőképességében. Jelen esetben mindkét vezető visszatérően képesnek mutatkozik áthidalni a személyiségük és a háttérük nyilvánvaló különbségeit, az ennek révén létrehozott bizalmi légkör pedig létfontosságú ernyőt biztosít az üzleti tranzakciók alacsonyabb döntéshozatali szinteken és a magánszektorban történő kidolgozásához és lebonyolításához. Ennek fényében az Indonézia–Kína átfogó stratégiai partnerség tartalmának egyre teljesebbé válása és a helyi érték-növekedése az indonéz és a kínai külkapcsolati hierarchiákon belül – legalábbis a közeljövőben – egyszerre minősíthető fenntartható és valószínű szcenáriónak.
A gyorselemzést készítette: Szakáli Máté
[1] Az indonéz sajtó Qin Gang külügyminiszter (2022-2023) felmentését jellemzően a személyéhez köthető asszertív diplomáciai stílus korlátozott eredményességével magyarázza.