2024 első legfontosabb nemzetközi eseménye a január 13-án tartott tajvani elnökválasztás volt, amelynek eredménye szinte az egész világot lázban tartotta. Már hetekkel a választások előtt megkezdődtek a találgatások nemzetközi szinten, hogy melyik párt elnökjelöltje lehet a legesélyesebb és mit jelenthet mindez a világpolitikára nézve. Az alábbiakban bemutatjuk az ázsiai országok reakcióit a nagy jelentőségű eseménnyel kapcsolatban.
A választásokat végül a kormányzó párt, a Demokrata Haladó Párt (Democratic Progressive Party-DPP) jelöltje nyerte meg, így William Lai Ching-te lesz Tajvan új elnöke. Lai mellett, aki a jelenlegi alelnök Hou Yu-ih, a konzervatív Kuomintang (KMT) jelöltje és Ko Wen-je volt tajpeji polgármester, a Tajvani Néppárt (Taiwan People’s Party-TPP) elnökjelöltje volt versenyben az elnöki székért. A Tajvani Központi Választási Bizottság szerint Lai 40,1%-kal nyert, Hou, mint a másik legesélyesebb, pedig 33,5%-ot kapott. Hou elismerte vereségét, és gratulált Lainak a győzelméhez. Elnézést kért a KMT támogatóitól is, amiért nem tudták leváltani a DPP-t, Ko is elismerte vereségét. A most leköszönő tajvani elnök, Tsai Ing-wen 2016-ban történelmet írt azzal, hogy megválasztották a sziget első női vezetőjének és az azóta eltelt 8 évben a DPP volt a hatalmon a szigeten. Tsai azonban nehéz örökséget hagy utódjára, hiszen regnálása alatt Tajvan lett a konfliktusforrások tekintetében az egyik legveszélyesebb pont a világon.
Körülbelül 19,5 millió 20 év feletti tajvani szavazott a választásokon, ahol nem csak az elnök személyéről döntöttek, de a parlamenti választásokra is sor került. Hiába a DPP jelöltje nyerte meg az elnökválasztást és a párt maradhat hatalmon, a kormánypárt nem tudta megtartani többségét a parlamentben. A Kuomintang 52 mandátumot szerzett a törvényhozásban, eggyel többet, mint a DPP, aki idén 10 mandátumot veszített, a TPP pedig 8 mandátumot birtokol. A 113 fős parlamentben így egyik párt sem szerzett többséget. A megosztott parlamenttel pedig Lai politikai programja is sok nehézségbe ütközhet. A választások utáni sajtótájékoztatón Lai ígéretet tett arra, hogy nyitott marad kormányzása során, miközben elkötelezi magát a megosztott törvényhozásban a konszenzus kialakítása mellett. Ennek függvényében Lai visszafogottabb kínai külpolitikára kényszerülhet.
A Tajvanon lezajlott szavazást a nemzetközi közösség, köztük az Egyesült Államok is figyelemmel kísérte. A választások után Joe Biden megerősítette, hogy Washington továbbra sem támogatja Tajvan függetlenségét, de a Biden-kormány attól tartott, hogy a választások, az átmenet és az új kormányzat kiélezi a konfliktust Pekinggel. Antony Blinken amerikai külügyminiszter gratulációt küldött William Lai megválasztott tajvani elnöknek az eredmény után.
De mi a helyzet Kelet- és Dél-Ázsiában?
Kína
Wang Yi, kínai külügyminiszter felhívta a figyelmet arra, hogy a tajvani választás eredménye nem változtat azon az alapvető tényen, hogy a világon csak egy Kína van, és Tajvan Kína része. Hozzátette, hogy bárki, aki „Tajvan függetlenségét” szorgalmazza az megsérti az egy Kína elvét, és ezzel beavatkozik Kína belügyeibe és megsérti Kína szuverenitását. Blinken gratulációja éles kritikát váltott ki Pekingben, amely szerint a Tajvant támogató nyilatkozatok legitimitást kölcsönöznek egy jelöltnek és politikai pártnak, amelyet Kínában szeparatista tevékenységnek tekintenek. A kínai külügyminisztérium közleményében kijelentette, hogy Blinken szavai megsértették az Egyesült Államok azon ígéretét, hogy „csak kulturális, kereskedelmi és egyéb nem hivatalos kapcsolatokat” tart fenn Tajvannal. Peking hangsúlyozta, hogy a tajvani kérdés „a legfőbb vörös vonal, amelyet nem szabad átlépni a Kína-USA kapcsolatokban”, és bejelentette, hogy hivatalos diplomáciai panaszt nyújtott be.
Dél–Korea
Dél-Koreában is nagy figyelem övezte a tajvani választásokat és az ország attól tart, hogy az eredmény kiélezheti a Tajvani-szorosban a konfliktust. Szöul érdeke a béke és stabilitás fenntartása a Tajvani-szorosban, valamint a Tajvannal való kapcsolatok békés fejlődésének biztosítása. Ráadásul Dél-Korea nem hagyhatja figyelmen kívül a Tajvani-szoros jelentőségét, hiszen a kereskedelem létfontosságú hajózási útvonala, mivel a dél-koreai kikötőkbe tartó és onnan induló konténerszállító hajók közel fele a Kína szárazföldi része és Tajvan közötti szoroson halad át. Szöul régóta törekszik arra, hogy javítsa kapcsolatát Kínával, ami most veszélybe kerül, hiszen ha elmérgesedik a viszony Kína és az Egyesült Államok között – Dél-Korea legfőbb szövetségese –, akkor Szöul nehezen tudja fenntartani egyensúlyi politikáját a két nagyhatalom között, anélkül, hogy térfelet kelljen választania. A dél-koreai kormány nem hivatalos kapcsolatokat tartott fenn Tajvannal az „Egy Kína” elvének tiszteletben tartása mellett. Mivel azonban Yoon Suk-yeol határozottabban ellenzi Peking azon kísérletét, hogy erőszakkal módosítsa a szoros körüli status quo-t, a tajvani kérdés fájó pont lehet a Szöul-Peking kapcsolatokban, de Washington részéről is nagyobb nyomás nehezedhet majd Szöulra a kérdés kapcsán.
Japán
Japán számára Tajvan rendkívül fontos partner, amellyel osztoznak az alapvető értékeken, így szoros gazdasági kapcsolatokat és emberek közötti kapcsolatokat ápol. A japán kormány a Japán és Tajvan közötti együttműködés és eszmecserék további elmélyítésén fog dolgozni, azon álláspontja alapján, hogy a munkakapcsolatot nem kormányzati alapon kívánja fenntartani. Japán arra számít, hogy a Tajvant övező kérdés békés úton, párbeszéd útján megoldódik, hozzájárulva ezzel a régió békéjéhez és stabilitásához. A japán külügyminisztérium honlapján, a tajvani elnökválasztás eredményének bejelentése után Yoko Kamikawa, japán miniszterelnök gratulációját fejezte ki Lainak a győzelméhez, és Tajvant „rendkívül fontos partnernek és fontos barátnak” nevezte. Válaszul a japán kínai nagykövetség Kamikawa megjegyzéseit „Kína belügyeibe való komoly beavatkozásnak” minősítette. Japán is hasonlóan Dél-Koreához egyensúlyozó politikát folytat az Egyesült Államok és fontos kereskedelmi partere, Kína között, amit igyekezni fog fent tartani, azonban a japán külügyminiszter gratulációja (az Egyesült Államok külügyminiszterét követve) előre vetíti, hogy Japán melyik oldalt választaná, ha arra kerülne a sor.
India
India Kínához fűződő kapcsolatainak kontextusában szoros figyelemmel kísérte a tajvani választásokat, ugyanakkor óvatosan mérlegeli lehetőségeit Tajvannal kapcsolatban. Feltűnő, hogy a Modi kormány nem küldött hivatalos gratulációt a győztesnek, ellentétben az Egyesült Államokkal és más országokkal. Mindazonáltal, Újdelhi jelezte Kína számára, hogy az „egy Kína” elvet ma már más színben értelmezi, ennek következtében India 2010 óta egyetlen hivatalos közleményben sem erősítette meg az álláspontot.
India a Tajvani-szorosban „a visszafogottságot, a status quo megváltoztatására irányuló egyoldalú lépések elkerülését, a feszültségek de-eszkalációját és a térség békéjének és stabilitásának fenntartását támogatja. Az indiai politikai vezetés számára ez komoly gazdasági érdek is hiszen az ország függ a Tajvani-szoroson és a Dél-kínai-tengeren folyó tengeri kereskedelemtől és beruházásoktól. Tajvan bármilyen inváziója minden bizonnyal destabilizálná a régiót, és ezzel negatív irányba befolyásolná India felemelkedését. Azt sem szabad elfeledni, hogy az utóbbi időben India és Tajvan között intenzívebbé váltak a bilaterális kapcsolatok: a felek több megállapodást kötöttek félvezetőgyártó központok létrehozásáról, emellett katonai vezetők és politikusok látogatásaira is sor került.
Tajvan „új délre irányuló” politikáját, amelyet Tsai Ing-wen jelenlegi elnök alatt újítottak fel, Lai valószínűleg folytatni fogja, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy az veszít a lendületéből, különösen a dél-ázsiai régiót illetően.
Pakisztán
India északi szomszédja esetében a kormány reakciója a Kínához és Indiához fűződő kapcsolatainak lenyomatát tükrözi. A pakisztáni külügyminisztérium szóvivője az eseményekkel kapcsolatban kihangsúlyozta, hogy „Pakisztán ragaszkodik az egy Kína politikához, és az ENSZ Alapokmányában lefektetett elvek és célok szerint minden ország belügyeibe való be nem avatkozásra szólít fel”. Nem meglepő módon Iszlámábád szerint Tajvannal kapcsolatos politikája következetes, világos és elvi alapokon nyugvó, mivel „Tajvan a Kínai Népköztársaság elidegeníthetetlen része.”
Banglades
Banglades hasonlóképpen reagált. A dhakai külügyminisztérium közleményében hangsúlyozta hogy szorosan figyelemmel kísérte a tajvani választásokat, majd úgy fogalmazott, hogy „Banglades megismétli, hogy szilárdan kitart az „egy Kína” politika mellett, és sürgeti az érintett feleket, hogy tartózkodjanak minden indokolatlan provokációtól, és az ENSZ Alapokmányának szellemében dolgozzanak a tartós béke és stabilitás érdekében a térségben”. Korábban a dhakai kínai nagykövetség arra kérte a médiát, hogy Tajvanra régióként vagy területként hivatkozzanak, mondván, hogy nem szabad nemzetnek, országnak vagy államnak nevezni a szigetet.
Dél-Ázsia kisebb országait tekintve Srí Lanka, Nepál, és a Maldív-szigetek a tajvani választások eredményeire reagálva szintén megerősítették az „egy Kína” elv tiszteletben tartását.
Délkelet-Ázsia
A tajvani elnök és törvényhozási választások végeredményeinek közzététele kapcsán hét délkelet-ázsiai állam reagált formálisan nyilatkozatok és sajtóközlemények kiadásával vagy a sajtó kérdéseire adott szóvivői válaszok formájában: Burma/Mianmar, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Kambodzsa, Laosz, Szingapúr, Vietnám. A délkelet-ázsiai kormányok megnyilatkozásai jellemzően az „egy Kína” elv a maguk részéről folytatódó és konzekvens tiszteletben tartását hangsúlyozták, azaz – Magyarországhoz és olyan nemzetközi szervezetekhez hasonlóan, mint az Arab Liga vagy Sanghaji Együttműködési Szervezet – a status quo fenntartásának preferálását emelték ki. Az ASEAN-tagországok nyilatkozatainak terjedelmei és hangsúlyai némiképp eltérnek, aminek az oka alapvetően az egyéni belpolitikai aggodalmaikban keresendő, avagy a Kínai Népköztársasághoz és az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolataik eltérő fókuszában, irányában, szintjében és léptékében. Burmában/Mianmarban a katonai junta külügyminisztériuma a közleményében támogatásáról biztosította Peking újraegyesítési törekvéseit. A Fülöp-szigetek elnöke egy X-posztban, a szingapúri külügyminisztérium pedig sajtóközleményben gratulált Dr. Lai Ching-te megválasztott tajvani elnöknek. Peking utóbb mindkét esetben a nyilvánosság előtt fejezte ki rosszallását. A Fülöp-szigetek elnökének X-posztja, Szingapúr külügyminisztériumának közleménye és Vietnám külügyi szóvivőjének nyilatkozata ezenfelül hangsúlyozták, hogy a nem-állami szintű relációikat továbbra is fenntartják és fejlesztik Tajvannal. A délkelet-ázsiai államok közül Brunei, Kelet-Timor, Malajzia és Thaiföld nem reagált hivatalos és nyílt formában a választások eredményeire.
Posztszovjet térség
Oroszország
Bár a választásokat az amerikapártinak tartott Demokratikus Haladó Párt (DPP) jelöltje Lai Ching-te nyerte meg, az orosz sajtóban mégis úgy vélik a választásokat valójában Peking nyerte meg. Az idézett cikk szerzője szerint ugyanis, Lai Ching-te győzelme nem volt elsöprő, sőt igen alacsony támogatottsággal nyert, mi több a DPP elveszítette uralmát a parlamentben is. A cikk szerint, az Amerika-barát jelölt nem túl magabiztos győzelme, és pártjának térvesztése a parlamentben Kína számára kedvezőbb, mint egy esetleges Kína-párti jelölt győzelme, amely a szerző szerint akár amerikai beavatkozáshoz vezethetett volna egy színes forradalom formájában. Utóbbi lépéskényszerbe hozná Pekinget és további eszkalációhoz vezetne a térségben. Ebben viszont egyelőre sem Peking sem Tajpej mérsékeltebb erői sem érdekeltek. Peking szemében Lai Ching-te pusztán a kisebbség elnöke lesz a szigeten, pártja kudarcát az orosz sajtóban azzal magyarázzák, hogy a korábbi elnök felelőtlenül hagyta magát kihasználni a washingtoni érdekeknek. Ennek kiemelkedő példája Nancy Pelosi látogatásának lehetővé tétele volt, ami komoly eszkaláció szélére sodorta a régiót, második Ukrajnává viszont senki sem szeretne tenni a szigetet. Ez, valamint Tajvan jelentős kereskedelmi függőségének felismerése Kínától a tajvaniak szavazatait olyan pártok felé terelik, amelyek a Pekinggel való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését helyezik kilátásba. Azzal kapcsolatban viszont, hogy Tajvanon amerikaellenes erők nyernének teret, az orosz sajtóban minden Kína-pártiság ellenére sincsenek illúziók.
Közép-Ázsia
A 2024. január 13-án Tajvanon megrendezett választások nem játszottak központi szerepet a közép-ázsiai országok nyomtatott és online hasábjain. Természetesen az eredményekkel, kampánnyal és választás lehetséges forgatókönyveivel foglalkoztak.
A tajvani elnökválasztást követően Kazahsztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán külügyminisztériumai is nyilatkozatban reagáltak a választás eredményére. A közép-ázsiai országok által kiadott nyilatkozatokban megfigyelhető, hogy mind az öt közép-ázsiai ország hivatalosan az „egy Kína” elv támogatásáról biztosította Pekinget. „Megismételjük, hogy határozottan támogatjuk az „egy Kína” elvét, és hogy a Kínai Népköztársaság kormánya Kína egyetlen legitim kormánya, Tajvan pedig Kína területének szerves része” – közölte rövid nyilatkozatában az üzbég külügyminisztérium.
Nagyon hasonló álláspontot fogalmazott meg Tádzsikisztán is, aki a Tajvanon 2024. január 13-án tartott választásokkal kapcsolatban szintén kiemelte, hogy határozottan támogatja az „egy Kína” politikát, és a Kínai Népköztársaság kormányát tekinti az egyetlen legitim és reprezentatív kormánynak.” Ezen túlmenően Tádzsikisztán kiemelte azt is, hogy elismeri Tajvant Kína területének szerves részeként, és határozottan ellenez minden olyan kísérletet, amely a baráti ország belügyeibe való külső beavatkozásra irányul.
Az állandó semlegességet képviselő Türkmenisztán külügyminisztériuma is egységes Kína határozott támogatásáról számolt be, hivatkozva az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Alapokmányára, amelynek egyik fő elve az államok területi integritásának tiszteletben tartása.
A tajvani választásokat követően a másik három közép-ázsiai országhoz hasonlóan a kazah külügy is kiemelte, hogy Asztana tiszteletben tartja az „egy Kína” elvet és megerősíti, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya az egyetlen legitim kormány, amely egész Kínát képviseli, Tajvan pedig elidegeníthetetlen része a Kínai Népköztársaságnak. Hozzátéve, hogy Kazahsztán támogatja a Kínának az ország békés újraegyesítésére irányuló erőfeszítéseit.
Kirgizisztán hivatalos álláspontot nem fogalmazott meg a tajvani elnökválasztás eredményével kapcsolatban, azonban a két ország egymáshoz fűződő gazdasági kapcsolataira való tekintettel, Biskek is nagy valószínűséggel a négy közép-ázsiai ország álláspontjához hasonló elképzeléseket fogalmazhat majd meg.
A közép-ázsiai országoknak a tajvani választásokhoz történő hozzáállása nem meglepő. Egyrészt mivel Közép-Ázsia közvetlen regionális szomszédja Kína, és Peking a feltörekvő közép-ázsiai gazdaságok egyik elsőszámú befektetője. Másrészt, az Övezet és út kezdeményezés fennállásának tíz éve alatt Kína és az öt közép-ázsiai ország kereskedelmi és gazdasági együttműködése kézzelfogható eredményeket ért el. 2022-ben a kétoldalú kereskedelem Peking és a régió országai között rekordszinten 55,5%-kal nőtt 2014-hez képest, 70,2 milliárd dollárra. Emellett pedig 2023 januárja és márciusa (az év első negyedévében, Q1) között Kína és a közép-ázsiai országok közötti kereskedelem éves szinten további 22%-kal bővült. Közép-Ázsia országainak erre a gazdasági „függőségre” pedig szüksége van, azért, hogy saját gazdaságait képes legyen működtetni. A gazdasági és kereskedelmi aspektus mellett Közép-Ázsia országainak az egy Kína elv melletti kiállása saját, belpolitikai és társadalmi szempontjából szintén fontos. Ugyanis, mivel Közép-Ázsia országok társadalmaira nem teljesen jellemző az etnikai homogenizáció, ezért mindegyik országban megvannak azok az ellentétek, melyek akár társadalmi és belpolitikai feszültségeket is könnyen okozhatnak (például Üzbegisztánban Karakapaksztán Autonóm Köztársaság).
Közel-Kelet
Az Arab Parlament január 17-én megerősítette, hogy az egy Kína elve „jól bevált az arab külpolitikában”, ami egyben Tajvan függetlenségének ellenzését is jelenti. A hivatalos állásfoglalás szerint Peking törvényes joga, hogy fenntartsa területi integritását és teljes szuverenitását. Az Arab Parlament közleményében kinyilvánította, hogy a Tajvanon zajló választások nem érintették az egy Kína elvét. Emellett szó esett arról is, hogy az arab országok és Kína sok területen stabil partnernek minősülnek, és a közlemény nagyra értekelte Kína „tiszteletre méltó” álláspontját a palesztin ügy mellett, méltatva Wang Yi kínai külügyminiszter legutóbbi, számos arab és afrikai országban tett látogatása során közölt kijelentéseit, amelyekben elítélte az „izraeli megszállók által elkövetett brutális bűncselekményeket”. Az Arab Parlament továbbá rámutatott arra, hogy Kína azon baráti országok közé tartozik, amellyel szoros stratégiai partnerség áll fenn, amelyeknek továbbfejlesztése prioritás az arab országok számára.
Az elemzést készítette: Eurázsia Központ