A Donald Trump amerikai elnök és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök által szeptember 29-én közösen bejelentett és október 13-án az Egyesült Államok, Egyiptom, Törökország és Katar vezetői részéről az egyiptomi Sarm el-Sejkben aláírt béketerv nagy diplomáciai sikernek tekinthető. Ezt megelőzően, közvetítők erőfeszítéseinek köszönhetően a Hamász is elfogadta a megállapodást. Ez utóbbi szervezet nem kapott meghívást az eseményre.
Húsz ország vezetőinek részvétele is jelezte a találkozó nemzetközi súlyát és diplomáciai jelentőségét. Magyarország miniszterelnökét nemcsak meghívták az eseményre, hanem maga Donald Trump elnök tette ezt meg személyesen, nyilvánosan méltatta, sőt kiállt mellette, ami ezen esemény mellékszálaként jól mutatja: a magyar külpolitika a méretéhez képest jóval nagyobb geopolitikai befolyással bír.
A közel-keleti béketerv nemcsak a két éve tartó gázai harcoknak, pusztításnak és szenvedésnek hivatott véget vetni, hanem az izraeli–palesztin konfliktus átfogó rendezését is célul tűzte ki; ezen túlmenően a Közel-Kelet hosszú távú stabilitásának ígéretét hordozza az aláírt a megállapodás.
A béketerv fokozatos megvalósítása előtt még számos akadályt kell elhárítaniuk az érintett feleknek, de a legfontosabb lépés már megtörtént: örömteli fejlemény, hogy minden, még életben maradt izraeli foglyot szabadon bocsátottak és családjaikhoz hazajutottak.
Az aláírt béketerv első intézkedései gyors és azonnali végrehajtásra adtak lehetőséget és konkrét eszközöket biztosítottak a prioritások teljesítéséhez: a foglyok azonnali cseréjéhez, a harcok leállításához, valamint ahhoz, hogy a humanitárius szállítmányok nagyobb, elegendő mennyiségben juthassanak be Gázába. A Gáza új kormányzására, a Hamász lefegyverzésére, a háború befejezésére és az izraeli hadsereg kivonására vonatkozó további rendelkezések és Gáza újjáépítése azonban már jóval nagyobb kihívást és próbatételt jelentenek.
A béketerv megvalósításának első lépéseit eddig siker koronázta tehát, a kérdés ezt követően az, hogy az ütemterv működőképes keretként szolgálhat-e a következő fázisok végrehajtásához. A terv második fázisának részét képező teljes fegyverletétel elmaradása casus belli-t jelenthet Izrael számára, hogy a béketervet felfüggesztve megindítsa az IDF végső, mindent elsöprő offenzíváját. Az első fázis rendelkezései értelmében, a Gáza nagy részéből kivonták az izraeli haderőket, s ezt követően a palesztin fél részéről felszabadítottnak tekintett területeken a Hamász és más fegyveres palesztin frakciók között fellángolt az erőszak. Ez nem a Hamász fegyverátadási hajlandóságát mutatja, hanem inkább azt jelzi, hogy igyekszik visszaszerezni az enklávé feletti ellenőrzést. Ami pedig feljogosíthatja az IDF-t az ismételt katonai beavatkozásra. E fejlemények tükrében a tűzszünettel együtt az átfogó béketervet kezdeményező Trump elnök is kijelentette: „Ha a Hamasz továbbra is embereket öl Gázában, akkor mi is odamegyünk és megöljük őket.”
Fontos a fentiek okán is tudatosítani, hogy a Trump-terv nem egy „most és mindenkorra” érvényes megállapodás, hanem egy jövőbeli megállapodás – vagy megállapodások – keretrendszerének megteremtése. Ráadásul a béketerv egyes rendelkezései többféleképpen értelmezhetők és több lényeges hiányosság is nehezíti a végrehajtását.
- Nem tisztázott, ki választja ki azt a technokrata Palesztin Bizottságot, amely Gáza napi ügyeit intézné. Annyit rögzítenek csupán, hogy a tagok nem lehetnek a Hamász tagjai, ám a kiválasztás és kinevezés kritériumai, illetve mechanizmusa nem egyértelmű.
- Nincs meghatározva, mit várnak el a Palesztin Hatóságtól, illetve ki dönt arról, hogy az a követelmények teljesítéséhez szükséges mértékben megreformálódott-e. Ez különösen fontos, mivel az izraeli erők Gázából való fokozatos kivonása kifejezetten a Palesztin Hatóság reformjához és kormányzóképességéhez kötött. Egy esetleges alkalmatlanná nyilvánítás elegendő lehet ahhoz, hogy az izraeli hadsereg továbbra is fenntartsa jelenlétét az övezetben.
- A terv nem rendelkezik a felek közötti konfliktusok rendezésének módjáról sem. Nem világos, hogy a vitákat választott bírósági eljárás, közvetítés, a Nemzetközi Bíróság vagy valamilyen felsőbb döntéshozó fórum útján kezelnék.
- Noha a terv előírja, hogy a regionális felek garanciákat vállalnak a Hamász kötelezettségeinek betartásáért, nem egyértelmű, milyen garanciákról van szó. Ugyanakkor azt sem határozza meg, milyen következményekkel kellene Izraelnek szembenéznie, ha nem teljesíti saját vállalásait. Ez a kérdés azért is különösen érzékeny, mert Netanjahu kijelentései szerint az izraeli hadsereg a belátható jövőben nem tervezi Gáza nagy részének elhagyását.
Az idén január 15-én létrejött tűzszüneti megállapodás a mostanihoz hasonló részletes rendelkezéseket tartalmazott, ugyanúgy három szakaszra vonatkozóan. Akkor a teljes fogolycsere elmaradása okán Izrael részéről már az első fázisában fel lett mondva a megállapodás és kiújultak, sőt fokozódtak a harcok és megkezdődött Gáza blokádja.
A mostani, október 13-án érvénybe léptetett béketerv, első fázisának sikere okán jelenleg nagyobb optimizmust indokol. A teljes végrehajtásához szükséges mechanizmusok és politikai akarat azonban megerősítésre várnak, s a megállapodás hiányosságai, a kirobbant gázai belháború okán az aggályok nem alaptalanok. Ez utóbbit alátámasztani látszik, hogy a megállapodással ellentétben Izrael még nem nyitotta meg a rafahi határátkelőt, amely a török és egyiptomi békefenntartó erők belépését hivatott biztosítani. Úgy tűnik, hogy ez Tel Aviv számára biztonsági kockázatot jelent.
Ami pedig magát a palesztin lakosságot érinti: önrendelkezését korábban egy nemzetközi gyámság már volt hivatott biztosítani és az akkor kudarcot vallott. A palesztin radikalizmus szeleit az vonhatná ki leginkább az azt befogó erők vitorlájából, ha ez a nép végre érezhetné és megtapasztalhatná, hogy nem mások jóakaratától és érdekétől függ további sorsuk és boldogulásuk.
A gyorselemzést készítette: Sárkány László
A borítókép forrása: Wikimedia Commons
.jpg){kind=link}