Szerző: Andérkó Gábor

Absztrakt

A Szovjetunió jogutódjaként létrejött Oroszországi Föderáció mozgásterét a nemzetközi politikai arénában jelentősen korlátozta, az orosz vezetést pedig sokkolta, hogy hirtelen vált szuperhatalomból regionális jelentőségű állammá. A megváltozott külpolitikai környezet, illetve a belső problémák együttesen kényszerítették ki az orosz külpolitikai elvek átalakítását. Az orosz vezetésnek szembesülnie kellett azzal, hogy a posztszovjet éra első évtizedében folyamatosan visszaszorult a korábban általa dominált szovjet érdekszférákból, ezért a 2000-es évek elején az orosz külpolitika elsődleges feladatává vált az úgynevezett „közel-külföldön” megállítani befolyása folyamatos csökkenését.

Az elemzés, ahogy a címében jelzi, a posztszovjet időszakban kialakult orosz külpolitika fő jellemzőit vizsgálja. A fókusz ugyanakkor a 2008-2022 közötti időszakra irányul, mert ekkor erősödött meg látványosan a neo-orosz külpolitika, és ebben az időszakban következtek be az orosz állam területbővülései. Az elemzés hipotézise szerint az orosz külpolitikára jellemző fő jellemvonások meghatározhatóak, és segítségükkel az orosz külpolitika aktivitása és az orosz érdekeknek a laikusok, a széleskörű nyilvánosság számára is érzékelhető megjelenése egy adott problémakörben előre jelezhető.

Az elemzés a szakirodalom forrásaira támaszkodva végez kvalitatív szemléletű kutatást, továbbá a hipotéziseinek alátámasztását célzó kutatás során felhasználja a nemzetközi médiahíreket és a témához kapcsolódó kérdésekkel összefüggő tanulmányokat is.

Kulcsszavak: orosz külpolitika, „közel-külföld”, restauráció, revízió, nemzetközi jog

A teljes elemzés innen tölthető le: